Már messziről kiszúrom a két magyar lányt – egy padon ücsörögve szenvedélyesen beszélgetnek valamiről. Ahogy közelebb érek, rájövök, hogy valószínűleg bizniszről lehet szó.
Edina éppen szórólapozásból ért vissza – Dél-London egyik legfelkapottabb családos környékének, East Dulwich-nak a főutcáján osztotta szét őket az üzletekben. Barátnője, Katalin vagy ahogy itt ismerik, Kate pedig egy tárgyalásról sietett az interjúra.
Kezdetben a Katalint használtam, de az üzlet indításának első két hetében annyi macerát okozott a betűzése, hogy inkább az angolosabban hangzó Kate-re váltottam. Így mindenkinek egyszerűbb – meséli később a kávézóban, ahol leülünk beszélgetni.
Dulwich a lányok babysitter-ügynökségének egyik legújabb célpontja, itt és Greenwich-ben terveznek terjeszkedni most ősszel.
Már most tudjuk, hogy a következő egy évben hogyan és merrefelé nyitunk – magyarázza Edina, aki az interjú közben folyamatosan kapkodja a telefonját.
A leendő babysitterek hívják. Edina felel értük – ő interjúztatja őket, és ő találkozik velük személyesen.
Ez az egyik kuriózum, amit a mi ügynökségünk ajánlani tud. Mindenkit személyesen ellenőrzünk, kérünk tőlük erkölcsi bizonyítványt, és az elsősegély tanfolyamuknak is meg kell lennie. Ettől vagyunk mások, színvonalasabbak, mint a többi brit ügynökség, mert a két év tapasztalaton kívül ezek meglétét is szigorúan ellenőrizzük. Plusz mindenkinek jól kell beszélnie angolul.
Kate ezzel szemben a szülőkkel, vagyis a Hello Mums ügyfeleivel tartja a kapcsolatot. Ha úgy tetszik, ő a cég arca – hozzá lehet fordulni minden megkereséssel.
„Nekünk az az elsődleges, hogy az anyukák és apukák személyes élménye tökéletes legyen, ha a Hello Mumstól kérnek babysittert.”
A személyes élményt pedig Kate szószerint érti. Előfordult, hogy egy kétségbeesett telefon után félóra múlva már az egyik anyukánál ült egy csésze teával.
Minden héten legalább egy szülő hív fel sírva valamilyen problémával – hogy minden összejött, nem látnak ki a sok problémából és nem tudják, hova tegyék a gyereket, vagy éppen nem állnak még készen arra, hogy egyedül hagyják estére a kicsijüket. Ilyenkor természetesen a lehető leggyorsabban próbálunk megoldást találni számukra.
A céget a két magyar lány tavaly szeptemberben alapította – nemrég voltak egyévesek. A Hello Mums tulajdonképpen egy online babysitter-kölcsönző, ahol a szülőknek meg kell adniuk, hogy melyik nap és pontosan mikor van szükségük gyermekfelügyeletre.
Jelenleg körülbelül 200 babysitter van a rendszerünkben regisztrálva. Nagyon sok ausztrál, új-zélandi lány van, érdekes módon lengyelből csak egy, pár magyar és jó néhány spanyol. Van két fiatalemberünk is, mert vannak olyan családok, ahol kifejezetten őket kérik.
És hogy miért?
Mert az apák néha alig találkoznak a gyerekekkel, de az anyukák szeretnék, hogy a kisfiuk vagy a kislányuk úgymond lásson férfit a ház körül – magyarázza Kate a szülőktől kapott visszajelzések alapján.
De van más különlegesség is a Hello Mumsnál.
Nálunk elég sok babatapasztalattal rendelkező lány van. Ez elég nagy hiányosság Londonban – a legtöbben csak idősebb gyerekekre vigyáztak korábban. Nekünk viszont 8 napos volt a legfiatalabb kisbabánk, akihez babysittert küldtünk – ő most 5 hónapos, és azóta is ügyfelünk a család.
A klienseiktől Kate minden egyes foglalás után feedbacket kér, így mérik, hogy elégedettek voltak-e a szolgáltatással, és ha kell, változtatnak.
A legrosszabb kritika, amit eddig kaptunk az az volt, hogy 15 percet késett a babysitter. Illetve egy lánytól sajnos meg kellett válnunk, mert több anyuka is azt írta, hogy ugyan jól bánt a gyerekekkel, de nem volt elég kedves.
Ez pedig kulcs a Hello Mumsnál – hogy a szülők, valamint a gyerekek és a babysitterek jól megértsék egymást.
Egy családnak lehet 2-3 kedvenc babysittere, és ha már kialakult köztük egy kapcsolat, akkor megpróbáljuk mindig ugyanazokat a lányokat küldeni, attól függően, melyikük ér rá.
A Hello Mums egyelőre főként Dél-Londonban van jelen, és vannak ügyfeleik a poshnak számító Chelseaben és Kensingtonban is. Egy év alatt több mint 560 családdal voltak kapcsolatban, és ezernél is több foglalást menedzseltek.
A tagságnak van egy 8 fontos havi díja, de így alkalmanként csak 3 fontba kerül a foglalási díj, míg nem tagoknak 8 fontot kell fizetniük minden egyes booking után. Az ügynökséget vezető két magyar lány bevétele is ebből származik.
A szülőknek a foglalási díjon felül természetesen a babysitterek óradíját is fizetniük kell, de azt nem nekünk adják, hanem közvetlenül a babysittereknek fizetik – magyarázza Edina.
Vagyis a közvetítésért a gyerekvigyázóktól nem vonnak le semmit, a megkeresett pénz száz százalékban az övék.
Ebben is különbözünk más brit ügynökségektől – a legtöbb helyen a lányoknak fizetniük kell egy éves regisztrációs díjat, és van, ahol az óradíjuk is alacsonyabb. Nálunk az a policy, hogy ne csak a szülőket, hanem a babysittereket is embernek tekintsük.
A két magyar vállalkozó hölgy egyébként Londonban ismerkedett meg.
Edina Bajáról származik, 18 évesen 40 fonttal a zsebében indult el világot látni, ahogy fogalmaz, „szabadulni szeretett volna”.
Két szót beszéltem akkor angolul. Azt, hogy yes és no – emlékszik vissza. Ez még jóval az uniós csatlakozás előtt volt, akkoriban még szinte dobálták hozzánk a munkákat. Valamilyen szempontból nagyon sajnálom azokat, akik most jönnek ki szerencsét próbálni, mert a piac azóta megtelt, és nehéz munkát találni. Az elvárások is változtak – korábban például 18-23 év volt a babysitterek átlagéletkora, most viszont inkább már a 25 pluszosokat keresik a brit családok, akiknek van némi tapasztalata.
Edina első munkájával aupairként hetente negyven fontot keresett – egy önkormányzati lakásban élő háromgyermekes anyukának kellett segítenie. Aztán éveket töltött el a szakmájában más családoknál is.
Később megszerezte a személyi asszisztensi diplomát, de néhány év után, a gazdasági válság idején visszatért a nannyskedéshez.
Edina dolgozott a legnagyobb riválisuknak számító brit babysitter-ügynökségnél is, ahol HR-esként jól látta a hiányosságokat. Ez motiválta leginkább a Hello Mums megalapításában.
Nem a pénz és a haszon miatt szerettem volna elindítani a saját vállalkozásomat, hanem azért, mert felmértem, hogy mennyire felháborítóan működnek más, gyermekfelügyeletet szolgáltató magánügynökségek. A babysittereiktől alig követelnek meg valamit, mi viszont mindenfajta képzettséget elvárunk tőlük.
Kate közben arról beszél, hogy Nagy-Britanniában az iskolán és óvodán kívüli gyermekfelügyelet alig-alig van szabályozva. Hosszú távon ennek megváltoztatásáért is szeretnének kampányolni.
Amikor a Hello Mums már egy befutott és jól ismert brand lesz Angliában szeretnénk, ha az kötődne a nevünkhöz, hogy a legfontosabbnak a privát gyermekfelügyelet szabályozását, és a gyermekek biztonságát tartjuk.
Azon, hogy hiteles márkává váljanak a brit piacon, a lányok gyakorlatilag éjt nappallá téve dolgoznak. Mindketten nannyskednek még részmunkaidőben, hiszen a vállalkozás egyelőre fiatal, és csak abból nem tudnának megélni. Szabadnapjaikon azonban csak a cég ügyeivel foglalkoznak – beleértve a hétvégéket is.
Hamarosan pedig újabb kihívás elé néznek, hiszen Kate öthónapos terhes. Így amíg ő babázik, Edinára hárulnak majd az ő feladatai is.
Kate, aki eredetileg angol és spanyol nyelvtanárként végzett Szegeden, jelenleg a marketing részleget is viszi – ebben brit férje, Jeremy is segít neki. Hozzátartozik minden, ami informatika, az iPhone-os alkalmazások fejlesztésétől a weboldal működtetéséig.
Ez az a része a vállalkozásnak, amit egyébként nem tudnánk megfizetni, ezért is nagyon szerencsés, hogy Jeremy ennyi mindenben tud segíteni nekünk – mondja Kate a kommunikációs szolgáltatások horribilis áraira utalva Londonban.
Kate autodidakta módon tanulja a marketinget – frissíti a weboldalt, a Hello Mums social media oldalait, tervezi a szórólapokat, és „networking”-el.
Rengeteg partnerszervezetünk van, a bevételünkből iskolákat és jótékonysági szervezeteket támogatunk, amelyek cserébe viszont ajánlják a szolgáltatásainkat.
A Hello Mums egyébként az idén a Clapham Pregnancy and Babyshow egyik szervezője is.
Egy év alatt a két magyar lány vállalkozása már jelentős bevételt termelt, ami Kate számításai szerint 90 százalékban nyereségként könyvelhető el, hiszen szinte mindent maguknak csinálnak.
Azt mondják, egy jól működő kisvállalkozás az első évet mínuszban zárja, a másodikban visszahozza a befektetett pénzt, és a harmadikban kezd el profitot termelni. Ehhez képest mi elégedettek lehetünk!
A bevételt egyelőre visszaforgatják – mindent a marketingre költenek.
És ez még nem minden. A lányok elmondásuk szerint tárgyalásban állnak egy spanyol utazásszervező céggel, és Magyarországról is van érdeklődés irántuk – vagyis a nemzetközi terjeszkedés sem kizárt.
Más cél is lebeg a szemük előtt – szeretnének mindhárman teljes munkaidős alkalmazottai lenni a saját cégüknek.
Lehet, hogy ez egy kicsit ambiciózus… – bizonytalanodik el egy pillanatra Kate.
Nem, megcsináljuk! – vágja rá Edina. Aztán mielőtt elindulnánk, letesz még pár szórólapot a kávézó pultjára, ami kismamák csevegésétől és gyerekzsivajtól hangos.
