„Szálljatok be ebbe a páncélautóba! Csak a ti épségetek érdekében!” – ez volt az első mondat, ami elindította a nagy kelet-ukrajnai kétértelműséget. Hiszen úgy tudtuk a segítőnk kommandós barátai azért jöttek ki elénk, a katonák által felügyelt terület elé, hogy egy kramatorszki szállodába vigyenek minket. Azonban hirtelen annyira komoly hangnemet vettek fel, hogy magunk sem tudtuk, mi is a szándékuk valójában. Hogy végül szálloda, vagy börtön várt, derüljön ki a videóból, inkább addig elárulom, ki a segítőnk – már amennyit tudni róla – és hol is van Kramatorszk.
Kárpátalján csakúgy, mint egész Ukrajnában, a bizalom ugyanúgy az egyik valutának számít, mint ahogy a fegyver, vagy a pénz. A mi segítőnk egy kárpátaljai ezredes és ő az ukránokban bízik. “Sokan vannak ottani magyarok, akik inkább a Jobbikban és ezzel az oroszokban” – mondja Bob bácsi. Igen, Bob bácsi, mert még bennünk sem bízik teljesen ezért nem tudhatjuk a nevét. Ebben a mókás névben állapodtunk meg. A móka a front közelébe érve egyre nagyobb amúgy is. Oldani kell a feszültséget…
Bob bácsi a kijevi Gagarin Hostel előtt vett fel és két „barátjával” együtt ő vállalta, hogy megmutatja nekünk a kelet-ukrajnai harcokat. A célunk Kramatorszk volt, egy Pécs méretű város Donyeck megyében, amely az utolsó hely, ahol még viszonylag nyugodtak az utcák. Onnan már csak 50 kilométer a front.
