Barancsi Boróka pszichológus három és fél éve kerekedett fel és költözött Londonba Budapestről, ahol szakmájában szépen lépkedett felfelé a ranglétrán. Nem feltétlenül anyagi okok miatt váltott, inkább a kihívást kereste, és szerette a brit fővárost. Ennek ellenére ő is megküzdött azzal, amivel sok más bevándorló.
Barancsi Boróka pszichológus
„Kezdetben én sem a saját szakmámban dolgoztam. Hétközben csináltam azt a munkát, amivel pénzt kerestem, számlázási asszisztens voltam egy nagy nemzetközi cégnél, hétvégén pedig rendeltem pszichológusként. Időbe telt, amíg lett annyi kliensem, hogy terapeutaként Angliában is meg tudjak élni.”
Boróka pácienseinek többsége magyar, a problémák skálája, amivel hozzá fordulnak pedig rendkívül széles. A legjellemzőbbek talán az önértékelési zavar, szorongás, elszigetelődés, és az ebből fakadó lehangoltság.
„A felsoroltak feltétlenül összeköthetők a bevándorló léttel. Hiszen otthon, Magyarországon magyarnak lenni teljesen mást jelentett, mint itt. Itt bizony bevándorlók vagyunk, és azok is maradunk: kelet-európaiak. A származásunk pedig hatalmas részét képezi identitásunknak, a kultúránkat, a nyelvünket, a történelmünket, magukban hordozzuk, szerves részünk. Ha ezt kritizálják, megvetik, félreértik, úgy érezzük, legmélyebb önvalónkban sértettek meg.”
De vajon milyen valós vagy vélt sérelem érheti a bevándorlókat Angliában?
Bár a politika és a híradások az EU-ellenességtől és a bevándorlás visszaszorításának szándékától hangosak, Barancsi Boróka szerint ritka, hogy Londonban atrocitás ér valakit a származásából adódóan. Viszont például a nyelvi nehézségek miatt sokan érezhetik úgy, hogy hátrányban vannak másokkal szemben.
“Legtöbbünknek megvan a maga sztorija. amikor valaki “nagyon nem akart megérteni minket”, vagy tapintatlanul kijavított. De azt kell mondanom, hogy igazan durva atrocitásról egyik kliensemtől sem hallottam. Inkább csak az “éreztette velem” jellegű történetek a jellemzők.”
Győrfi Anna szintén a brit fővárosban praktizál terapeutaként. Nemcsak magánrendelése van, hanem a brit állami egészségügyben is dolgozik, ahol más nemzetiségű, például lengyel, görög, olasz, spanyol páciensei is vannak. Vagyis nemcsak a magyarokon keresztül ismeri a bevándorló-lét nehézségeit.
Győrfi Anna pszichológus
„Szerintem túlzás lenne azt állítani, hogy létezik a pszichológiában bevándorló-szindróma, de a bevándorlás mint élethelyzet mindenképpen színezi a tüneteket. Ha valaki szorong, pánikol, párkapcsolati nehézségei vannak, vagy éppen munkahelyi konfliktussal küzd, bevándorlóként gyakran nincs mellette a család vagy barátok, akikhez visszaköltözhet, vagy akiknek kiöntheti a lelkét. Emiatt ezek a belső küzdelmek másként zajlanak le, mint az otthoni környezetben.”
De nemcsak a nyelvi és kulturális különbségek nehezíthetik a bevándorlók életét, hanem az is, hogy sokan végzettségüknél jóval alacsonyabb beosztásban dolgoznak, ráadásul rengeteget – mondja Győrfi Anna.
„Sok páciensem nagyon kemény, néha már rabszolgaszerű életről panaszkodik – nem sok fizetésből, egyik hónapról a másikra kell megélniük, ráadásul Londonban minden munkakörbe lehet öt perc alatt másik embert találni. Volt olyan kliensem is, aki azért mondta le az este hét órai terápiát, mert bent kellett maradnia dolgozni.”
Együtt vagy külön?
Tipikusnak mondhatók a párkapcsolati nehézségek is, amivel mindkét pszichológus találkozott már praxisában. Gyakran előfordul, hogy a párok együtt jönnek ki, egymásra utalva, és bár kezdetben ez segítség lehet, később másfelé sodorhatja őket az élet, és eltávolodhatnak egymástól.
Barancsi Borókának volt olyan esete, ahol a partnerek kezdetben nem barátkoztak másokkal, minden idejüket együtt töltötték, elszigetelődtek, aztán egy idő után egyikük el kezdett nyitni.
„Lehet, hogy azért, mert jobban tud angolul, vagy mert jobb munkahelyet talál, de sokszor egyikük hirtelen kompetensebbé válik, és a kapcsolat egyensúlya felborul.”
Ez általában addig nem is rendeződik, amíg az erőviszonyok nem egyenlítődnek ki – osztja meg tapasztalatait Győrfi Anna.
„Visszatérő probléma, hogy az egyik fél jobban kiismeri magát a külvilágban, jól fizetik, vannak haverjai, akikkel esténként eljár, a másiknak pedig nincsenek. Ha ez a helyzet hosszútávon fennáll, és nem válik a másik fél is kompetenssé, az a kapcsolat végét jelentheti.”
Családi problémák
Nagyon érzékenyen érintheti a kiköltözés a családi viszonyokat is.
Például egy gyermek reakciója a változásra teljesen kiszámíthatatlan. Sokszor nehéz a pszichológusnak megállapítani, hogyha egy fiatalnál hirtelen kommunikációs nehézségek jelentkeznek, vagy nem jön ki az új társaival az iskolában, az mennyiben tudható be annak, hogy nem beszél angolul, vagy annak, hogy el kellett hagynia megszokott környezetét.
Családi problémaként jelentkezhet az is, ha van egy beteg családtag, mondjuk anyuka, testvér, aki Magyarországon maradt.
„Ilyenkor a külföldre költözők azt érezhetik, hogy lojálisnak kell lenniük, ők mégis távol vannak, és ez bizony szintén okozhat lelki problémákat” – teszi hozzá Győrfi Anna.
Barancsi Boróka arról is beszélt, hogy többen családi viszályok elől menekülnek külföldre, sokszor tudat alatt, abban a reményben, hogy a fizikai távolság esetleg megoldhat konfliktusokat, például anya és lánya között.
„Érdekes tendencia, hogy több kliensem, miután kibogozunk bizonyos családi problémákat, viszonylag hirtelen úgy dönt, hogy hazaköltözik. Úgy tűnik, miután megoldódik az adott konfliktus, már nincs szükségük arra, hogy több száz kilométer válassza el őket a családjuktól. A helyzetből való kilépés azonban ritkán jelent megoldást: lezáratlan ügyeink is velünk utaznak, bárhova is próbálunk menekülni előlük.”
Mit tanácsolnak tehát a pszichológusok a bevándorlással járó nehézségek leküzdésére?
Először is türelmet és megértést magunkkal szemben. Nem kell azonnal meghódítani a világot, és időt kell hagyni arra, hogy külföldön, bevándorlóként sikereket érjünk el, sokszor több évet is.
Győrfi Anna szerint nagyon pici lépéseket, célokat tűzzünk ki magunk elé.
„A kivándorlás nem sprint, hanem maraton. Ha valaki azzal jön, hogy meghódítom Nagy-Britanniát, az hamar kifulladhat. Minden évben legyen valami a listánkon, ami jobb, mint ami tavaly volt.”
Fontos, hogy próbáljunk meg a pozitívumokra koncentrálni. Ha éppen úgy érezzük, hogy kudarcot vallottunk, próbáljunk meg olyan eseteket felidézni, amikor az ellenkezője volt igaz – tanácsolja Barancsi Boróka.
„Sajnos az agyunk a negatívumokra koncentrál: ha 99%-ban barátságosan és elfogadóan is viszonyultak hozzám, mégis az az egy incidens fog az eszemben járni, amikor valaki elhúzta a száját, miután megtudta, honnan jöttem. Ilyenkor tévesen általánosíthatunk:” minden angol lenéz minket”, vagy katasztrofizálhatunk: “soha nem fogok a képességeimnek megfelelő állást kapni”. Ezekkel a gondolatokkal pedig nagyon könnyedén a saját elmém alkotta pokolban találhatom magam.”
Az elszigeteltség elkerülése érdekében pedig tudatosan fektessünk időt és energiát abba, hogy Angliában is kiépítsük szociális hálónkat. Barátkozzunk, ismerkedjünk, és ne a párunk legyen az egyetlen társaságunk! Jó, ha van hobbink, helyi barátaink, lehetőleg nem csak magyarok.
