Különféle becslések szerint százezerhez közelít a Bécsben élő magyarok száma, beleértve a több ezer fős diákságot, a vendégségbe érkező, de itt ragadó kutatókat, számítógépeseket, orvosokat, ápolónőket. Ausztriában nincs ellenérzés a magyarokkal szemben, sőt inkább pozitív diszkrimináció tapasztalható. A szomszédban dolgozó magyarok többsége pedig nem szándékozik osztrákká válni, nyugdíjaséveit inkább eredeti hazájában tervezi eltölteni – írja a hvg.hu.
A közismert mítosz, amely szerint Budapest után Bukarest a legnagyobb magyar város, ma már biztosan nem igaz. A román fővárosban élő magyarok számát soha, senki nem tudta pontosan meghatározni, jelenleg a legoptimistább becslések szerint sem éri el a több tízezret. Az asszimiláció mellett a “fogyás” fő oka, hogy sokan visszaköltöztek Erdélybe. A bukaresti magyarokkal olykor kifejezetten kiközösítő az erdélyi magyar jobboldal, de az egyre inkább kozmopolitává város románságával egyre jobb a viszony.
Miután uniós polgárként nincs szükség vízumra, munkavállalási engedélyre, Nagy-Britanniában alig van arról statisztika, hány magyar élhet az országban. Annyit azért lehet tudni, hogy évente több tízezer magyar kér társadalombiztosítási (NI) számot, ami az adózáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és (majd) a nyugdíj folyósításához nélkülözhetetlen (lesz).
Ám aki egyszer már kapott ilyen egyedi azonosítót, azt egész életére megőrzi, tehát az is, aki csak néhány hónapos ösztöndíjjal tartózkodott itt, de már rég hazatért. Becslések szerint akár a 700 ezret is közelítheti azon magyarok száma, akiknek van NI-számuk. E tömegnek körülbelül fele, azaz 350 ezer magyar élhet jelenleg Londonban és környékén.
