Európai ember számára felfoghatatlan, hogy lehet az, a Közel-Keleten még a magukat demokratikusnak valló államokban is virágzik a személyi kultusz, vagyis a „zaimizmus” (a zaim vezért jelent arabul). A magyarázat az arab társadalmak történelmi és vallási sajátosságaiban keresendő. A modern arab társadalmak vezetői mindig azok voltak, akik a legnagyobb fegyveres erővel rendelkeztek és a nagyobb törzsek, üzletemberek támogatását bírták. Népakaratról szó sem volt, pedig gyakran példálóztak vele. Az idők során aztán nem a modern, liberális demokrácia felé mozdultak el az arab országok, hanem a legkeményebb katonai diktatúrák felé.
Egyiptomnak például egészen 2012-ig nem volt olyan elnöke, aki ne a hadsereg kötelékéből ült volna át az elnöki székbe. Amikor aztán lett, egy év után puccsal megbuktatták, és egy újabb katona vette át az ország irányítását – a nép éljenzése közepette. Az arab társadalmaknak így nincsenek tapasztalatai a demokráciáról és annak szabályairól – ezért is bukott meg az Arab tavasz.
A másik ok, amely kitermeli a vezetőket a Közel-Keleten az Iszlám hagyomány. Mohamed próféta tanai szerint egészen a Mehdi (az utolsó kalifa, aki egységesítő a hívőket) eljöveteléig Isten annak adja a hatalmat, akinek akarja. Magyarul: aki hatalmat tud szerezni, azzal van az Isten, tehát Isten ellen lázad, aki a záim ellen lázad.
Aki az al-Kaidát is maga mögé utasította
Bár a 2011-es Arab tavasz kitörésekor sokan úgy gondolták, beleértve e sorok íróját is, hogy a záimizmus korszaka leáldozott a Közel-Keleten, úgy tűnik, mindannyian tévedtünk. A Közel-Kelet politikai története és vallása felülírta reményeinket, a visszarendeződés pedig lezárulni látszik.
E visszarendeződés kulcsfigurája Abu Bakr Ál Bágdádi is. Bágdádit az teszi különlegessé, hogy képes volt kifogni a szelet az al-Kaida vitorlájából és maga mögé utasítani a nemzetközi terrorszervezetet, lehalászva a vér nélküli iszlamista hatalomátvétel lehetőségében csalódott dzsihadistákat az egész világon. Bágdádi mögött fanatikus hadsereg áll – amely öl vagy meghal vezetője kérésére a mennyország igéretéért. Az Iszlám Állam, a kalifátus kikiáltásával nemcsak a muszlimok országát ígéri ő. Bár hivatalosan ez sosem hangzott el, de a Közel-Keleten mindenkinek nyilvánvaló, hogy ő és hívei Mehdinek tartják, aki hitük szerint összefogja a világ muszlimjait és eljövetele az apokalipszis kezdetét jelzi. Vagyis Bágdádi maga a prófétai jóslat beteljesülése.
Ál Bágdádi első nyilvános szereplése (a felvétel valószínűleg 2014. július 4-én készült, az iraki Moszulban)
Ő a maszkos veszedelem
Különböző arab és angol nyelvű források szerint 1971-ben született Ibráhim Áuád Ál-Bádári néven Szamarra városában, ötven kilométerre Bagdadtól. Az Abu Bákr Ál Bágdádi felvett neve, csak egy a dzsihád során használt neveiből. Családjáról nem sokat tudni, csak annyit, hogy a Bu-Bádri törzs tagja – kínosan ügyelt arra, hogy ellentétben Bin Ládennel, mindig is a homályban maradjon és a világ ne ismerhesse meg sem a családját sem a magánéletét, de még arról is tett, hogy ne készüljön sok fénykép róla. Bizalmasain kívűl szinte mindenkivel maszkban találkozott.
Bahreini életrajzírójától annyi tudható, hogy az Iszlám Tudományok mesterképzését végezte el a bagdadi egyetemen. Amikor az Egyesült Államok 2003-ban lerohanta Irakot, a mélyen vallásos Bágdádi még egyetemista volt, és mind az iraki, mind az amerikai hírszerzés úgy ítélte meg, hogy sem a nemzetközi al-Kaidához, sem a helyi fiókjához nincs bekötve. Nem is volt. Saját szunnita milíciát szervezett a Szunna Népének Hadserege néven, mellyel Szamarra és Bagdad környékén próbáltak bekapcsolódni a szunnita felkelésbe különböző merényletekkel és rajtaütésekkel. Felvették a kapcsolatot az al-Kaida helyi szervezetével is, bár Bágdádi nem a csoport katonai szárnyáért, hanem a sária tanácsért volt felelős.
“Viszlát New Yorkban, fiúk!”
2005 végére Ál-Bágdádit elfogták, mint az amerikaellenes szunnita felkelés középvezetőjét, és 2009-ig az amerikai Camp Bucca börtönben raboskodott. Egy anekdota szerint szabadon engedésekor úgy köszönt el az amerikai csapatoktól: „Viszlát New Yorkban, fiúk!”
A börtön megerősítette Bágdádi pozícióját. Szabadulása után azonnal nekilátott, hogy újjászervezze a szunnita felkelést és egységbe tömörítse a magát Iszlám Államnak nevező helyi al-Kaida fiók alatt az ország harcosait. 2010-ben egyhangú szavazással meg is választották a szervet vezetőjének.
Fotó: Europress
Az Iszlám Államhoz több terrorcselekmény köthető, melynek végrehajtására Bágdádi személyesen adott utasítást. Ilyen volt például az Um Ál Kúrá mecset elleni bombamerénylet is Bagdadban, de több tucat öngyilkos merénylet is szerte az országban.
Oszama Bin Laden 2011-es likvidálásakor hallatta a hangját először: egy hangfelvételen állított emléket a megölt al-Kaida vezetőnek, brutális megtorlást helyezve kilátásba, melyet be is váltott. 2012-ig az általa irányított szervezet több mint kétszáz emberrel végzett. A bombamerényletektől kezdve, az autós lövöldözéseken át mindent bevetettek, hogy bosszút álljanak Bin Ladenért.
Az iraki hatóságok kiemelt célpontként kezdték el kezelni Bágdádi csoportját. 2013-ban, amikor a szervezet betört a polgárháborús Szíriába, oda tette át székhelyét. Áprilisban aztán megváltoztatta a szervezet nevét. Így jött létre az Iraki és Levantei Iszlám Állam, vagyis az ISIS.
Mindenki ellenség, aki nem szunnita muszlim
Ekkor már Bágdádi nevét jól ismerték az al-Kaida nemzetközi szervezetében is. Keményvonalas és alkumentes politikája lett a védjegye. Ellentétben Bin Ladennel, aki mindig is megkötötte a piszkos kis alkuit a perzsa Iránnal, ha érdekei úgy diktálták, Bágdádi elutasította a tárgyalást mindenkivel, aki nem szunnita muszlim és mindenkit ellenségnek tekintett, aki nem tartozott ebbe a csoportba. Az al-Kaida szélsőséges szárnyához tartozott, gyakran üzente meg a célkeresztbe vett siítáknak, hogy meg fogja ölni őket, és előszeretettel készíttetett propagandavideókat lefejezésekről. Ennek eredménye a többi között az lett, hogy az al-Kaida rengeteg olyan szövetségest vesztett, akik fegyverekkel és pénzzel támogatták a szervezetet.
Ájmán Zauáhirí, a nemzetközial-Kaida bujkálásban lévő vezetője már ekkor látta, hogy Bágdádival és csoportjával gondok lesznek. A konfliktus akkor eszkalálódott, amikor Bágdádi minden egyeztetés nélkül bejelentette, hogy az általa vezetett iraki al-Kaida csoport összeolvad a szíriaival. Ál-Bágdádit innentől nem lehetett leállítani: nyíltan szembe ment az al-Kaida legfőbb vezetőjének utasításával, elfoglalta Rakkát, az Án Nuszrá front a nemzetközi al-Kaida hűséges és át nem álló csoportjaival pedig fegyveresen is összecsapott Szíriában. Végül Záuáhíri és a nemzetközi al-Kaida elhatárolódott tőle.
Államszervező erővé tette a brutalitást
2014 júliusában Ál Bágdádi kikiáltotta a kalifátust és Iszlám Államra változtatta szervezetének a nevét, mely ekkora már nagyobbra nőt, mint bármelyik al-Kaida fiók a térségben. A lépésnek elsősorban propaganda értéke volt. Külföldi dzsihadisták ezrei utaztak Szíriába, hogy a sikeres hadjáratokban jelentős fegyverzetre és pénzre szert tett szervezetnek ajánlják fel szolgálataikat.
A harc az al-Kaida és Bágdádi között eldőlt: mindent Bágdádi vitt. Magához ragadta a takfíri média (twitter, facebook csoportok, videomegosztó portálok) irányítását, alig hagyva szereplési lehetőséget az al-Kaidának, de több tucat csoportját is bekebelezte. Felvette az Ibrahim nevet, bejelentette, hogy a kurejsi törzsből származik, ami feltétele annak, hogy a szunnita hagyomány szerint kalifa lehessen, és felült a trónra. Ezzel együtt elérte, hogy az iraki szunnita lázadás kulcsszereplői hűséget esküdjenek neki.
A Vice News egyedülálló dokuemtumsorozatot készített az ISIS-ről. Ebben a részben az Iszlám Államban felnövő kisgyerekek beszélnek arról, hogy miért kell legyilkolni a hitetleneket.
A hatalmát iszlamista ellenzéki csoportok többé nem tudták megdönteni, sem kikezdeni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a szervezet elkezdett államként működni. A megszállt területeken helyreállították a közbiztonságot és segélyeket osztottak az arra érdemesnek.
Mivel azonban az Iszlám Állam még mindig nem rendelkezik elegendő fegyveressel, az emberiség elleni bűncselekmények láncreakciója indult el. Bágdádi, felismerve, hogy határaiért folyamatosan harcolnia kell, államszervező erővé tette a terrort és a brutalitást. A kalifátus hadseregének utasításba adta a napi szintű kegyetlenkedést, hogy beleverje a fejekbe: a legkisebb ellenszegülés jutalma is a kínhalál.
A szunnita lakosság a helyzethez mérten biztonságban van, Bágdádi azonban nem tekint emberi lényként senkire, aki nem szunnita muszlim. Hadserege azt tesz a „hitetlenekkel”, amit csak akar. Ennek eredménye véres és brutális, közszemlére tett, megcsonkított holtestekkel, élve eltemetett, lefejezett keresztény nőkkel és gyerekekkel.
A népirtás a kalifátusban államszervező erő lett.
Senki sem tudja, hogy hol van és pontosan mit csinál
Bár Ál-Bágdádi az elmúlt hetekben többször is megjelent Szíriában, és állítólag Irakban is, senki sem tudja pontosan hol van. Az amerikai hírszerzés 10 millió dollár vérdíjat tűzött ki a fejére, ezzel a nemzetközi dzsihád második helyére röpítve, közvetlenül a régivágású al-Kaida vezér és ellenlábasa, Ájmán Zauáhíri mögé. Belgium méretű országát nyilvánvalóan nem egyedül irányítja, de bizalmasai jórészt ismeretlenek. Pletykák szerint a néhai szunnita diktátor Száddám Husszein holdudvarából is sokan kötöttek ki mellette.
Egy bizonyos: Ál-Bágdádi fanatikus vallási vezető, küldetéstudattal, melyre nagyban rájátszik, hogy ő is a Mehdinek tartja magát. Erre utal minden megnyilvánulása, a felvett címei és az Iszlám Állam minden kommunikációja. A dolgok jelenlegi állása szerint pedig sokáig marad: hiába támadják az amerikai vadászgépek offenzívában lévő csapatait, hatalma szilárd országának fővárosában, Rakkában.
Ha sokáig marad, országát egy olyan sötét középkorba fogja átvinni, melyhez képest a X. századi arab világ törvényhozása sima szülinapi zsúrnak tűnik, tejszínhabot fújó angyalokkal.
