A FAZ Az elfelejtett áldozatok második megközelítése – Gauck szövetségi elnök a kommunizmusról beszél Budapesten címmel közölte Stephan Löwenstein beszámolóját az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira, illetve Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai 25 évvel ezelőtti újratemetésére megemlékező rendezvényekről, kiemelve, hogy Joachim Gauck nem a jelenkori politikával kapcsolatban tett látogatást a magyar fővárosban, “legalábbis nem túlnyomórészt”, mert “a megemlékezés mindig történelempolitika, amely nem független az aktuálpolitikától”.
Úgy vélte, Áder János beszéde is ezt tükrözte, hiszen az államfő kiemelte, hogy a megbocsátásához szükséges a bűnök beismerése, ami Magyarországon még nem történt meg. Ezt a véleményt “ellenpontozza figyelemre méltó módon” Orbán Viktor interjúja a Bild című napilapban, amelyben a kormányfő hangsúlyozta, hogy Horn Gyula és Alois Mock osztrák külügyminiszter a határnyitással nagy szolgálatot tett a németeknek és a magyaroknak – tette hozzá a FAZ szerzője, megjegyezve, hogy a Fidesz európai parlamenti képviselői nemrég még ellenezték, hogy Horn Gyuláról nevezzenek el termet az Európai Parlament épületében.
A Terror Házában tett látogatásról a lap kiemelte, hogy a múzeum koncepciója körül vannak viták a nácizmus és kommunizmus összekapcsolása miatt, de Gauck éppen azt hangsúlyozta, hogy a 20. században nem egy, hanem két támadás érte a demokráciát, és fontos nevet adni a kommunizmus áldozatainak. Löwenstein hangsúlyozta, hogy Joachim Gauck ugyan találkozott “régi ismerősökkel a polgárjogi mozgalomból”, de nem állt szándékában kritikusan megnyilvánulni Magyarország jelenlegi helyzetéről.
Gauck nem érezte magát jól
A Süddeutsche Zeitung Gauck Budapesten – Nehéz társaságban címmel közölte az online kiadásában Constanze von Bullion beszámolóját, aki úgy vélekedett, hogy a német államfő “nem érezte egészen jól magát vendéglátóinál”, és többször elmondta, hogy a történelem hatalom a ma élők kezében, amellyel élnek is. Hogy miként, arra példa a Terror Háza, amely “nagyvonalú lendülettel” kapcsol össze két diktatúrát – tette hozzá a szerző, kiemelve, hogy Gauck “elkezdett fészkelődni”, amikor Schmitt Mária arról beszélt, hogy a kommunizmus bűnei világszinten nem csekélyebbek a nemzetiszocializmus bűneinél, de beszédében végül csak annyit jegyzett meg, hogy a diktatúrák összevetése nem relativizáló szándékú.
A müncheni újság És így határozta el, hogy populista lesz – Nem önkéntes önleleplezés: Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy életrajza címmel közölt írást Igor Jankénak németül a közelmúltban megjelent Orbán-életrajzáról. A cikk szerzője, Michael Frank egyebek között kiemelte, hogy a magyarok büszkék a különleges nyelvükre, de úgy érzik, hogy ennek a nyelvnek a foglyai, e nyelvi akadály miatt pedig sokan keveset vagy semmit sem tudnak arról, hogy milyen viták zajlanak Európában. Ezért “a magyar lakosság többségének fogalma sincs arról, hogy milyen nagy mértékben problematikus a külföldi diskurzus Orbán tevékenységéről”, ráadásul a nyomtatott és elektronikus sajtó nagy részét “már régen uniformizálták”, Janke könyve azonban “senkit nem segít át ezen az akadályon”.
