Az államfő, valamint Musztafa Ben Dzsaafar, az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke és Ali Larajed nemrégiben lemondott kormányfő a nap folyamán soron kívüli plenáris ülést tartott, amelynek során Marzúki aláírta az alkotmányt, amely az iszlamisták vezette kormány, illetve a zömmel világi pártokból álló ellenzék hosszas, két évig tartó egyeztetési folyamatának eredménye.
Dzsaafar nyitóbeszédében elismerőleg szólt a tunéziai demokráciaépítésről és megköszönte a népnek, hogy kitartott a nemzetgyűlés mellett, valamint azt, hogy “szakított az önkényuralommal és a zsarnoksággal”.
Fotó: Europress Fotóügynökség
A nemzetközi közösség gratulált a történelmi jelentőségű lépéshez. Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára úgy vélte, hogy “a tunéziai példa modellértékű lehet a változásra törekvő népek számára”.
Az új alaptörvény szavatolja az alapvető szabadságjogok érvényesítését, és kimondja a nemek egyenjogúságát, “a törvény előtti egyenlőségüket bármifajta diszkrimináció nélkül”. Szakértők szerint éppen ez utóbbi, az alaptörvény húszadik cikkében kihirdetett nemek közötti egyenjogúság teszi az új tunéziai alkotmányt az egyik leghaladóbb alaptörvénnyé az arab világban.
Az alkotmány nem tekinti az iszlám vallást a jog forrásának, ugyanakkor azt sem mondja ki, hogy Tunézia világi állam. Csakúgy, mint a korábbi, 1959-től érvényben lévő alkotmány, ez is aláhúzza, hogy Tunézia “szabad, független és szuverén ország, amelynek vallása az iszlám”. Az új alaptörvény szavatolja a vallás- és lelkiismereti szabadságot, de az ország államfője kizárólag muzulmán lehet.
