A parlamentben felszólalva Nicolás Maduro azzal indokolta kérését, hogy “amennyiben a rombolás kapitalista logikája szerint tovább terebélyesedik a korrupció, az országban nem lesz szocializmus”. Az elnök szerint ezért csak “rendkívül szigorú” büntetések kiszabásával lehet visszavezetni az országot a helyes útra, Venezuelának küzdenie kell a korrupció ellen, függetlenül attól, hogy az melyik politikai térfélen – az ellenzék köreiben vagy akár az államfőt támogató “chávezista” körökben – üti fel a fejét.
Fotó: AFP/Juan Barreto
Az ellenzék azonban azzal vádolta Madurót, hogy önkényuralomra tör, azért kér különleges hatásköröket, hogy az ellenzéki erőkre sújtson le a korrupcióellenes harc ürügyén. Beszédének további részében ugyanis az államfő kifejezetten politikai ellenfeleinek címezte figyelmeztetését. Azzal vádolta őket, hogy “pszichológiai háborút” folytatnak az ország gazdasági stabilitása ellen. Jelezte: a hatóságok nem fogják mindezt karba tett kézzel figyelni, s ha az ellenzék októberben nem szünteti be “felforgató tevékenységét”, különleges intézkedésekkel fogják biztosítani, hogy a “bolívari forradalom” újabb szakaszába lépjen.
Maduro elődje, Hugo Chávez az ország élén eltöltött 14 év alatt négyszer kapott különleges hatásköröket a parlamenttől (2000-ben, 2001-ben, 2008-ban és 2010-ben) fél évtől másfél évig tartó időtartamra. A parlamenti felhatalmazás révén Chávez több mint kétszáz törvényerejű rendeletet hozott, ő vezette be egyébként a “különleges” intézkedéseket igazolni hivatott “bolívari forradalom” fogalmát.
Simón Bolívar (1783–1830) a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetője (aki a “Felszabadító” nevet kapta), később Nagy-Kolumbia (Gran Colombia) elnöke, Venezuela elnöke, majd Peru és Venezuela diktátora volt.
