Szombaton dél körül helyi ukrán nacionalisták magyar diákokat támadtak meg Ungváron. Az incidens csaknem tömegverekedéssé fajult – tájékoztatta a sajtót a Magyar Remény Közösség helyszínen lévő tagja. A pecsiujsag.hu tudósítása szerint a gyerekek a miskolci Selyemréti Általános Iskola tanulói, és a Határtalanul program keretében látogattak Kárpátaljára. A 7-8. osztályos iskolások március 15-e alkalmából kirándultak Kárpátaljára, így mindenki kokárdát viselt. A közelben tartózkodó, megvadult ukrán nacionalisták, akik aznap a mindössze egy napig fennálló Kárpát-Ukrajna nevű bábállam megalakulásának 74. évfordulóját „méltatták”, valamennyiőjükről letépték a kokárdákat.
Varju Zoltán kollégiumi igazgató az esetről így számolt be a nagyszőlősi járási Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumba blogoldalán: “A hosszú hétvégére alkalmából a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumba látogattak testvér-gimnáziumunkból, a Győri és a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból jótevőink, kik fennállásunk óta támogatnak bennünket. Pedagógus családokról van szó. Nemzeti ünnepünk alkalmából Kárpátalja nevezetességeit tekintettük meg.
Szombaton tizenegy óra körül Ungvárra érkeztünk. Kirándulásunkat Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával kezdtük. A koszorúzás megható volt, elénekeltük a Szózatot, majd folyattuk utunkat gyalog szerrel a belváros irányába. Körülbelül fél óra elteltével az ungvári görögkatolikus bazilikához érkeztünk. A csoportban 7 felnőtt és 5 kiskorú gyermek (9 évestől, 16-ig) volt. Alig hogy a bazilikához érkeztünk körülbelül egy 25 főből álló szélsőséges csoport pillanatok alatt közrefogott és bekerített minket.
Mindannyiunkon kokárda volt s volt nálunk egy koszorú is, mellyel intézményünk névadója, Sztojka Sándor püspökatya síremlékénél szerettük volna leróni kegyeletünket…
Követtek bennünket. Hirtelen nem értettük, hogy mit akarnak tőlünk. Aztán ukránul mindannyian elkezdtek ordítani, majd letépték rólunk a kokárdákat. A kerítéshez szorítottak bennünket és külön-külön, tajtékozva, gyűlölettől izzó szavakkal lehordtak minket mindenféle „fasiszta, imperialista, náci magyaroknak”, egyéb obszcén szavak kíséretében.
A csoportban egyedül én értettem csak ukránul, néhányan ezért angolul is ordítozásba kezdtek. Megpróbáltuk megvédeni a gyerekeket, lökdösődés kezdődött (mivel a higgadt szó nem ért semmit) majd az egyik anyuka magához szorította gyermekét, így próbálva megvédeni őt, mivel róla is le akarták tépni a kokárdát. Úgy találtuk legbölcsebbnek, (mivel gyermekek is voltak velünk) hogy megpróbálunk a bazilikába menekülni.
Ekkor már látva a felfokozott hangulatunkat nem állták utunkat. A bazilika lépcsőjéről visszatekintve a kanyarból még egy darabig figyeltek, majd eliszkoltak. Mi bementünk a bazilikába. Mindenki döbbenten meg volt dermedve. Egy 16 éves lány sírva fakadt. Döbbenetünkből felocsúdva felhívtam Tóth István beregszászi főkonzult, s bejelentést téve elpanaszoltam a történteket. Ő rögvest értesítette az ungvári magyar konzulátust, ahonnan néhány perc elteltével személyesen felkerestek bennünket, felajánlották a konzuli védelmet, mellyel nem kívántunk élni. Jóleső érzés volt az azonnali intézkedés a konzulátus részéről, melyet ez úton is köszönünk!”
