A „Német Egység Napja”, október harmadika, 1990 óta Németország legfontosabb nemzeti ünnepe. A központi ünnepséget hagyományosan mindig az a tartományi székhely rendezi, ahol abban az időpontban a Bundesrat (szövetségi tanács) elnöksége van. Az idén ez a város München. A bajor főváros ezerkétszáz hivatalos vendége az állami szervekből és a tartományok polgári delegációiból áll. A kétnapos ünnepségsorozat kedvenc programja a „Tartományok utcája”, ahol Brémától Türingiáig mind a tizenhat régió bemutatkozik. De vajon ügyeltek-e a rendezők a megfelelő „ülésrendre”, hogy a keleti és nyugati tartományok képviselői ne kerülhessenek egymással veszélyes közelségbe?
Még mindig a keletieket kell támogatni?
A nyugatiak már közel két évtizede finanszírozzák a keleti régiót. A ma már vitatott szolidaritási paktum első változata 1995-ben született és 2004-ben ért véget. Célja az volt, hogy a keleti tartományok és Berlin évi tíz és fél milliárd euró segítségével felzárkózhasson a gazdag rokonhoz. Az összeg negyven százalékát azonban a településeknek kellett összeadni. Még akkor is, ha ezért, mint például Duisburgnak az évek során már félmilliárd euró hitelt kellett felvennie. A tíz év elszállt és világossá vált, hogy az egykori NDK még mindig nem érte el a vágyott nyugati színvonalat. 2005-ben beindult tehát a szolidaritási paktum második változata, ami már 2019-ig szól. Csak közben sajnos nyugati városok kerültek a csőd szélére.
Még a szövetségi köztársaság elnökének, Joachim Gaucknak is feltűnt egy észak-rajna-vesztfáliai látogatása során, hogy a települések kasszája nyilvánvalóan üres. „ A közösségi tereken olyan állapotokat láttam, amelyeket Kelet-Németországban már nem ismerek” – mondta nem sokkal megválasztása után. Hozátette, „ahol egyértelműen szükségállapot van, ott kell, hogy történjen valami”.
Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, Hannelore Kraft már tavasszal is úgy vélte, „Most már Nyugat-Németország legyen soron”. Ez a tartomány ugyanis 9,1 milliárd eurót adott a keleti tartományoknak úgy, hogy a felét hitelekből fedezte.
| Éles különbségek a tartományok 2010-es költségvetési szaldójában (Euró/lakos) |
|
Nyugat Kelet Forrás: Focus Magazin 10/12 |
Merkel támogatást akar a nyugatnak is
A kancellár asszony segítséget kíván nyújtani a nyugat-németországi bajba jutott régióknak. Ehhez a támogatási program reformját kell végrehajtani, mondta Merkel asszony a Német Egység Napja alkalmából készült videós üzenetében. Az életviszonyok még 22 évvel az újraegyesülés után sem egyenlítődtek ki automatikusan, ezért a jövőben is szükség van az új tartományok célzott támogatására, tette még hozzá a kancellár asszony.
Ezt a megállapítást erősítette meg a kormány legújabb jelentése is, amelyet a német egység helyzetéről készített. A bevételek a keleti régióban még mindig egyötöddel alacsonyabbak, mint a nyugatiakban. Ennek következtében a keleti országrész népessége 2008-ig majdnem tizenkét százalékkal csökkent. Egy a német Die Zeit című hetilapban bemutatott tanulmány ennek ellentmondó adatokat közöl. Egyedül 2010-ben negyvenezer keletnémet tért vissza korábbi lakóhelyére. Szászország elsőként a keleti blokkban tavaly pozitívan zárta az elvándorlási egyenleget: kereken 3600 emberrel többen költöztek a tartományba, mint ahányan elköltöztek onnan.
A tavalyi ünnepség
Fotó: EPA / Ingo Wagner
Sőt, a keleti régiókban a munkanélküliség az újraegyesülés óta most a legalacsonyabb, az év közepén 11,3 százalék volt.
Legyen vége a szolidaritási paktumnak
Ki hinné, hogy a Schalke 04 városa, Gelsenkirchen is lecsúszott várossá vált? A pályaudvar mögött szociális munkások osztanak krumplilevest, egy ékszerész aranyból készült műfogakat vesz jutányos áron, a munkanélküliség túllépte a 14 százalékot, a gyermekszegénység a 34 százalékot. A focicsapatot is 700 millió eurós adóssághegy fenyegeti. Eközben meg lehet nézni, hogy Drezda barokk ékszerdobozzá vált, Berlin igazi metropolisz lett, Erfurt pedig mintha egy Grimm-mese díszlete lenne.
Nem csoda tehát, hogy a Focus magazin által készíttetett közvélemény-kutatás szerint a német polgárok 80 százaléka azt szeretné, ha a támogatásokat többé nem az égtájak szerint, hanem a rászorultság alapján osztanák szét, attól függetlenül, hogy az adott régió keleten vagy nyugaton fekszik.
