A dokumentum 37 cikkben összegzi a Moammer Kadhafi líbiai vezető bukását követő átmeneti időszak főbb szakaszait. A szöveg előirányozza a hatalom visszaadását az egy éven belül megválasztandó nemzetgyűlésnek, valamint egy új alkotmány elfogadását.
A lázadók politikai szerve, az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) ismételten hangsúlyozza, hogy ő “a legfőbb állami hatóság”, a líbiai nép egyetlen törvényes képviselője, és a február 17-i forradalomból eredezteti a legitimitását. A “szabadság kikiáltásakor” elhagyja a lázadók “fővárosát”, Bengázit és Tripoliba teszi át a székhelyét.
A lázadó erők vezetői eközben kijelentették, hogy közel állnak a végső győzelemhez, miután az ellenőrzésük alá vontak három települést ötven kilométerre a fővárostól, Kadhafi ezredes székhelyétől. A három város meghódítása lehetővé tette a lázadóknak, hogy ellenőrizzék a Tunézia és Tripoli közötti út egyik szakaszát, és megakadályozzák a Kadhafi-rezsim utánpótlását.