Mire is jó a „minket bántanak a legjobban” érzés erősítése? – teszi fel a kérdést a trianoni évfordulóról szóló kommentárjában az Új Szó című szlovákiai magyar napilap. A felvetésnek különös aktualitást kölcsönöz Kövér László házelnök nyilatkozata, amelyben kifejti: „sajnos, minden szlovák politikusban van egy kis Slota.”
Az Országgyűlés elnöke ezúttal sem mérlegelte, szavai milyen hatással lesznek a nem éppen rózsás szlovák-magyar kapcsolatokra. A pozsonyi Hospodárské Noviny című gazdasági napilapnak nyilatkozva Kövér László nemcsak leslotázta az összes szlovák politikust, de meg is üzente nekik: „értjük, hogy nem mondhatnak le azokról a területekről, amelyeket a trianoni szerződésnek köszönhetően kaptak, s amelyeken Szlovákia létrejött.”
Egy ilyen nyilatkozatról óhatatlanul a szlovák-magyar válogatott mérkőzéseken rendszeresen felhangzó, örökbecsű rigmus jut eszembe: „szlovákok, nincsen hazátok.” Pedig van, és félő, hogy Kövér László szavai után erre ismételten emlékeztetni fognak minden felvidéki magyart a szlovák nacionalisták. Még akkor is van, ha Kövér László „otthon érzi magát Komáromban, és átmenve a hídon, Révkomáromban is.”
A Kövér-nyilatkozatra adott kisszámú szlovák reakcióból arra következtethetünk, hogy a szlovák politika, a szlovák értelmiség régen belefásult a nacionalista csatározásokba. A valóságban inkább arról van szó, hogy a szlovák kormánykoalíciót bénítja a magyar diplomáciai legújabb megnyilvánulása.
Nem találják a szavakat
A pozsonyi Új Szó belpolitikai rovatvezetője, az fn.hu-nak nyilatkozó Mózes Szabolcs szerint az Iveta Radicova vezette kormánykoalíció egyelőre azt sem tudja, hogyan kezelje az új magyar alkotmányt, a kettős állampolgárság vagy a választójog kérdését. Az ilyen nyilatkozatokról már nem is beszélve.
Szlovákiában egyébként megszokott dolog a politikai fáziskésés. Mózes Szabolcs úgy véli, egy ilyen interjú leginkább hosszú távon mérgezi a szomszédságpolitikát, mert Kövér László gondolatait a szlovák politika majd hetekkel vagy hónapokkal később is előveszi, amikor a saját sérelmeit kívánja igazolni. Pedig az Iveta Radicova vezette szlovák kormánykoalíció alapvetően békés hangvételre törekszik, amiért saját ellenzékétől számos bírálatot is kap. A szlovák politikusok egy jelentős része úgy érzi, az ilyen magyarországi megnyilvánulásokra sokkal keményebb válaszokat kellene adni – fűzi hozzá az Új Szó belpolitikai rovatvezetője.
Magyarország és Szlovákia hadban áll
Már az Európai Unióban is lankadó érdeklődéssel szemlélik a javulni képtelen magyar–szlovák viszonyt. Pedig retorikai értelemben Magyarország és Szlovákia folyamatosan hadban áll. A helyzet javulásához pedig Magyarországnak is végre szakítania kellene a poszt koloniális beszédmóddal.
Mi tagadás, Jan Slota olykor valóban élvezettel bosszantja a magyar politikai vezetőket. Korábban például rendszeresen hangoztatta, hogy Budapest gyakorlatilag egy csődtömeg. Robert Fico is tett olyan kijelentést, miszerint Magyarország mindent elrontott az elmúlt években, amit egy ország csak elronthat. Jan Slota a kommunikációs adok-kapok hevében Szent Istvánt lovas bohócnak, a korábbi magyar külügyminisztert pedig egyszerűen nyomorultnak nevezte.
Kövér László tehát nem teljesen alaptalanul vádolta a Hospodárské Noviny által készített interjúban a Slota vezette Szlovák Nemzeti Pártot, illetve a Robert Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia mozgalmat azzal, hogy „radikálisabbak, mint a Vona Gábor irányította Jobbik.” A kérdés csak az, hogy megéri-e ilyen nyilatkozatokkal tovább borzolni a szlovák politikusokat. „Az igazságban sok igazság van” – emlékeztet minket a Sziámi dal. Ezzel együtt is a házelnöknek érdemes lenne sokkal diplomatikusabban fogalmaznia.
Olaj a tűzre
Az átlagos szlovák polgárok körében riasztóan magas a magyarellenesség, a lakosság több mint tíz százaléka vállaltan utálja a magyarokat. A folyamatos kommunikációs hadviselés pedig valósággal szétparcellázza a közös történelmet, ahelyett, hogy értékként kezelnénk azt. A szlovákokkal sokkal több is összeköt minket egy hétszáz kilométeres határszakasznál. Ott van mindjárt a közös történelem, mert közösek a címereink, a nemességünk, a megyerendszerünk, közösek voltak a történelmi személyiségeink, az iskoláink. Miért nem ezekről beszélünk a trianoni évfordulón?
Nincs ártalmasabb annál, amikor a közös történelem nem tiszta. Az ilyen feszültség paralizál. Ahol nincs kulturált párbeszéd, ahol nincs rendszeres kommunikáció, információáramlás, ott deformálódik az érintettek gondolkodása. Szlovákiában például ezeréves elnyomásról szól a sztereotípia, a magyar birodalmat pedig, mint örök elnyomót emlegetik. Kövér László nyilatkozata szerintem cseppet sem javít a helyzeten.
Huncik Péter, Szlovákiában élő politikus, pszichiáter mondta korábban, hogy aszimmetrikus a magyar-szlovák viszony. A magyar sokszor úgy viselkedik, és úgy is kommunikál, mint a gróf, aki a kocsisával beszél, legalábbis Szlovákiában ezt így érzékelik. Magyarországról gyakorta hangoztatott vád, hogy igazából a szlovákok gyűlölködnek. Huncik szerint azonban a gyűlölködés természete olyan, hogy azt szükségképpen csak alulról felfelé lehet csinálni, tehát általában az elnyomott gyűlölködik az elnyomóval szemben.
Vagyis: a magyarok azért nem gyűlölködnek, mert nem veszik emberszámba a szlovákokat. Szlovákiában ösztönösen félnek a magyar területi igényektől, éppen ezért minden olyan megnyilatkozás, politikai javaslat, amelyik ezeket a húrokat pengeti, szükségképpen krízisgerjesztő.
Az elmúlt húsz évben feltűnően leromlott a kommunikáció minősége és frekvenciája. Közben persze alaposan felerősödtek az említett sztereotípiák. Kommunikációs szempontból pedig volnának még tartalékok a szlovák-magyar viszonyban. Talán még modellértékűnek is tekinthetjük a közös történelmet abban az értelemben, hogy a két nép együttélését nem terhelik véres konfliktusok, gyilkosságok. Ez a környezetünkben alig mondható el az országok legtöbbjéről. Gondoljunk csak a volt Jugoszláviára, a spanyol-baszk konfliktusra vagy Észak-Írországra. Itt nincsenek etnikai sírok. Ennek megértetése is kommunikációs feladat, kommunikációs kérdés. Sokkal szívesebb hallanék többet arról, ami összeköt minket, és kevesebbet arról, ami elválaszt.
Sokak szerint a krízis tulajdonképpen manipulált. A politikusok számára bizonyos értelemben jól használható, ezért nem érdekük a krízis rendezése. Trianonra emlékezve érdemes így is olvasni a Kövér-nyilatkozatot, és így hallgatni a szlovák nacionalisták megnyilvánulásait.
A civil társadalom, a szlovák és magyar kisemberek felelőssége szót érteni akkor is, ha erre a szavazat maximalizálásra törekvő politikusok képtelenek.
