A nemzeti dialógusnak elkeresztelt párbeszédre az ország újonnan kinevezett alelnöke, Omar Szuleimán tett javaslatot. Az alelnök helyi idő szerint kora délután első ízben találkozott a betiltott, de működő és nagy erőt képviselő iszlám szervezet, a Muzulmán Testvériség képviselőivel. A szervezet korábban még azt hangoztatta, hogy csak Hoszni Mubarak államfő lemondás esetén kész részt venni az úgynevezett nemzeti dialógusban.
A párbeszédben befolyásosnak tekintett független személyek, továbbá két régi párt, a Nemzeti Haladó Tömörülés Pártja és a Vafd is részt vesznek a válság megoldását, illetve a hatalom megosztását célzó dialógusban.
Az amerikai külügyminiszter támogatja az egyiptomi kormány és Muzulmán Testvériség párbeszédét. Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára a fórumon újságírónak nyilatkozva úgy vélte a “rendezett” átmenet Egyiptomban lényeges Izrael és az arab világ megbékélése szempontjából, mivel Egyiptom fontos szerepet játszik a közel-keleti békefolyamatban.
A Tahrír téren a tüntetők 13. napja követelik Hoszni Mubarak egyiptomi elnök távozását, az alkotmány módosítását, és tisztességes választások kiírását, az államfő azonban – a nemzetközi nyomásgyakorlás ellenére is – ki akarja tölteni mandátumát. Ennek jeleként elnökölt új kormányának szombati ülésén, amely után a miniszterek jobbára az élet normális mederbe való visszatéréséről tettek bejelentéseket.
Újraindulnak a egyiptomi államvasutak leállított vonatai, minden vonalon közlekedik a kairói metró, ismét kapnak benzint a fővárosban működő, külföldi tulajdonban lévő benzinkutak, nem korlátozzák a vásárolható javak mennyiségét, kenyérből és gázból is van elégséges mennyiség, újranyitnak a bezárt hivatalok, valamint a bankok többsége. A muzulmán fundamentalisták nagyfokú taktikai felkészültségről tanúskodnak a megmozdulások központját adó Tahrír téren. A fáradhatatlan, de mégiscsak elcsigázott tiltakozó fiatalok számára biztosítják az ellátást, enni- és innivalót osztogatnak. Békésen viszonyulnak világi vagy keresztény (kopt) honfitársaikhoz, nem kívánnak az előtérbe kerülni, ahogy vezetői mondják, nem akarják, hogy iszlám forradalomnak tűnjék a tiltakozó mozgalom.
Szombat este menesztették a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt (NDP) vezetőségét, így eltávolították pártfunkciójából Gamal Mubarakot, az elnök fiát, aki megszűnt az NDP gazdasági bizottságának első embere lenni. Egyes elemzők szerint ezzel az elnök világossá tette, hogy komolyan gondolja ígéretét, miszerint fia nem indul a következő elnökválasztáson. Mások viszont úgy látják: azzal, hogy az ellenzékkel jó kapcsolatokat ápoló Hoszám Badrávi lett a párt főtitkára (Szafvat es-Seríf helyett), és ő tölti be az ifjabb Mubarak által korábban elfoglalt helyet is, fokozódott az államfő elszigetelődése, immár pártján belül is.
Megrökönyödéstől helyeslésig terjedő reagálásokat váltott ki Németországban az a sajtóhír, amely szerint Hoszni Mubarak “tartós gyógykezelés” céljából Németországba távozhatna forrongó országából. Az ARD tv berlini stúdiójának vezetője, Ulrich Deppendorf azt állította: a német fővárosban több fórumon puhatolózott a fenti hír valóságtartalmát illetően, ám “senki nem tud erről semmit”. A berlini külügyminisztérium szóvivője a Welt am Sonntagnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy Mubarak németországi utazása és gyógykezelése “nem téma”; ilyen értelmű hivatalos megkeresés nem érkezett Washingtonból Berlinbe. Egy konzervatív parlamenti képviselő vasárnap lándzsát tört amellett, hogy Németország nyújtson menedéket Mubaraknak, ha ezáltal elősegíthető az arab országban dúló hatalmi harc lezárása.
