Ezzel a jelenleg harmadik legnagyobb támogatottsággal rendelkező politikai erő törvényhozási tényezővé válik az Egyesült Államokban.
Amerikában ismét terjed a rizsporos parókák, a térdnadrágok és a háromszögletű kalapok divatja. A 18. századi kellékek iránti kereslet azonban nem a Halloween ihlette jelmezes partik szezonjának volt köszönhető, hanem annak, hogy a konzervatív Tea Party mozgalom nagygyűlésein sikk az alapító atyákéra emlékeztető öltözékben mutatkozni.
Az amerikai szabadságharc korát idézi a Tea Party elnevezés is. Az 1773-as “bostoni teadélutánra” utal, amikor indiánnak öltözött hazafiak a tengerbe szórták a Boston kikötőjében horgonyzó angol hajók tearakományát. A gyarmatok lázadó lakossága így adott hangot annak, hogy nem kíván tovább adózni parlamenti képviselet nélkül.
Sokban emlékeztetnek a 18. századra a mozgalom alapelvei is: minél kevesebb központi kormányzatot, központi adót. Az alapító atyák nem gondoskodó államként találták ki Amerikát, mondják. A társadalombiztosítástól a munkanélküli-segélyig – a csaknem 10 százalékos munkanélküliség mellett – minden szociális juttatást eltörölnének az 1300 milliárd dolláros szövetségi államháztartási hiány lefaragása érdekében. A Bloomberg szerint a “teások” kétharmada a deficit csökkentése érdekében lemondana az utak és a hidak felújításáról, valamint a súlyos népbetegségek ellenszerének kutatásáról.
A gyakran maradi és szélsőséges gyülekezetnek tekintett mozgalom még kétéves sincs, de már hét szenátorjelöltet és csaknem háromtucatnyi képviselőaspiránst tudott felsorakoztatni a keddi megmérettetéshez. A választók ekkor döntik majd el, igaz-e, amit Amy Kremer, a politikai erő egyik legbefolyásosabb szervezete, a Tea Party Express elnöke mondott a CNN-nek: “Mi nem vagyunk szélsőségesek. Mi képviseljük a fősodorbeli Amerikát.”
A mozgalom “alapító anyjának” Mary Rakovich munkanélküli autómérnököt tartják, aki 2009 elején kezdett tiltakozni a frissen elnökké választott Barack Obama egészségügyi reformja ellen a floridai Fort Myersben. “Ezt nem engedhetjük meg magunknak” – hirdette az asszony, akire egyre nagyobb médiafigyelem irányult. Rakovich, aki munkanélküli-segélyen él, azóta csípőprotézis-beültetést kapott, amit az állami finanszírozású Medicare egészségbiztosító fizetett ki.
A tiltakozást a másik “alapító”, Rick Santelli üzleti szerkesztő tette országossá azzal, hogy a CNBC tévécsatornán 2009. február 19-én élő adásban fakadt ki a bajba jutott ingatlantulajdonosok megsegítése ellen. Javasolta, hogy júniusban Chicagóban tartsanak tiltakozó teapartit.
A mozgalom az internetes közösségi portálok segítségével hólabdaként növekedett. Elfogadott vezetője és egységes szervezete azóta sincs, de erejét a leglátványosabban talán 2010. augusztus 28-án mutatta meg, amikor Glenn Beck, a jobboldali Fox News műsorvezetője több százezer embert csábított fel Washingtonba, hogy az Obama-féle “szocializmus” ellen tiltakozzanak.
A Tea Party, amelynek már a Bush-féle mentőcsomag is sok volt, első körben a mérsékelt republikánus politikusokat vette célkeresztjébe, akiket a szenátorjelöltségért vívott előválasztások során Alaszka, Colorado, Delaware, Florida, Kentucky, Nevada és Utah államban is legyőztek.
Noha aluról szerveződő mozgalomnak mondja magát, a Tea Party sohasem nőhette volna ki magát meghatározó politikai erővé befolyásos konzervatív nagytőkések – így a Koch-fivérek, Charles és David – bőkezű, de diszkrét támogatása nélkül. Maga Barack Obama elnök a Rolling Stone magazinnak szeptemberben úgy nyilatkozott, hogy a Tea Party mögött “hagyományos, nagyon nagy hatalmú, különleges érdekeket képviselő lobbicsoportok” állnak, “nagyon konzervatív iparágak”, valamint “olyan erők”, amelyek ellenzik a munkavédelmet, a környezetvédelmet és a megújuló energiaforrásokat.
A Tea Party nem érhette volna el forrpontját Rupert Murdoch ausztrál-amerikai médiamágnás televíziós támogatása nélkül, aki – a mozgalom több más kulcsszereplője mellett – folyamatos megjelenést és díjazást biztosít a mozgalom első számú kedvencének, Sarah Palinnek, aki a múlt hét óta félhivatalosan a “teások” 2012-es elnöki önjelöltje.
A The Washington Post október 24-én Egy iránytű nélküli mozgalom címmel közölt átfogó felmérésében megállapította, hogy a kitűnően finanszírozott zászlóshajókkal, a Tea Party Expressszel és a FreedomWorksszel ellentétben a csoportok 70 százaléka az idén politikailag passzív maradt, és igen kevés, a tagok által összedobott pénzzel gazdálkodott. A Gallup szerint a “teások” 49 százaléka republikánus, 8 százaléka demokrata érzelmű, 43 százaléka pedig független.
A Tea Party-csoportok nagy része ennek megfelelően nem is tudja, milyen politikai irányt vegyen: jobbra tolja a republikánus pártot, vagy lépjen fel önálló erőként. Az utóbbi változatnak kevés az esélye, mert a tagság mindössze 4 százaléka fogadná el az önálló párttá alakulást – írta a Post. A hagyományosan kétpólusú amerikai politikai rendszerben egyébként sem volt még olyan harmadik erő, amely huzamosabb ideig tényező tudott volna maradni.
Abban szinte mindenki egyetért, hogy a Tea Party, legyen olykor bármilyen demagóg, retrográd vagy egyszerűen amatőr, 2012-ig mindenképpen olyan erő marad, amely befolyást gyakorolhat a következő elnökválasztás kimenetelére. Kérdés, hogy továbbra is csak a Palin-féle “lázadókat” hajlandó-e támogatni vagy republikánus “régi motorosokat” is.
Newt Gingrich, a képviselőház volt elnöke mindenesetre lát bennük fantáziát, és inkább a “teásokkal” szövetkezik, mint a republikánus párt vezetőivel.
