“A dalai láma eltorzítja Tibet valóságos helyzetét, támadja és sértegeti a központi kormány Tibet-politikáját, hogy kikürtölhesse a maga függetlenségre vagy félfüggetlenségre irányuló szeparatista követeléseit” – állapította meg Csin Kang (Qin Gang), aki szerint az, hogy a dalai láma “Kelet-Turkesztánként” emlegette az északnyugat-kínai hszincsiangi (Xinjiang) régiót, egyértelműen árulkodó jele a megosztási törekvésnek.
Csin felszólította a dalai lámát, hogy teremtse meg a a központi kormánnyal a kapcsolat és a tárgyalás feltételeit. Megjegyezte: egyetlen ország sem ismeri el az “emigráns tibeti kormányt”, egyik sem fogadja el Tibet függetlenségét.
Ezt megelőzően a kínai törvényhozás most folyó ülésszakán részt vevő képviselők is bírálták a dali láma évfordulós beszédét. “Tibetben nincsenek +súlyos problémák+, mint a dalai láma állítja. – Tibet az elmúlt években jelentős eredményeket ért el különböző területeken” – hangsúlyozta például Padma Csoling, a tibeti autonóm terület kormányzatának nemrégiben megválasztott elnöke. Hozzátette, hogy jelenleg a legfontosabb feladatuknak Tibet további fejlesztését, az ott élők megélhetési körülményeinek javítását tartják.
“A tibeti szerzetesekkel és apácákkal mindenütt lehet találkozni Lhászában – nyilatkozott a kínai sajtóban egy másik képviselő, Dordzse Cedrup, Lhásza polgármestere, aki – mint mondta – nem tudja, a dalai láma honnan veszi, hogy Tibetben “börtönviszonyok” uralkodnak, amikor 1959 óta nem járt ott.
“Tibetben több mint 1700 vallási emlékhely van, s a 46 ezer szerzetes és apáca vallásgyakorlását a törvény védi” – hangsúlyozta a lhászai politikus, hozzátéve, hogy a kolostorokhoz utakat építettek, villanyt vezettek be, a 60 év feletti szerzeteseket és apácákat pedig bevonták a nyugdíjazottak körébe.
A Hszinhua hírügynökség – négy szerző, köztük egy tibeti tollából – kutatók véleményét is közlő kommentárt jelentetett meg, amelyben élesen bírálják a dalai lámát és a “száműzetése 51. évfordulóján” elmondott darmszalai beszédének tartalmát.
A dalai láma aggodalma igazán felesleges – olvasható az írás végén, miután részletesen ismerteti, hogy az elmúlt időszakban hány milliárd jüant fektettek be Tibetben környezetvédelmi beruházásokba, kulturális műemlékvédelembe, s egyebek mellett milyen eredményeket értek el az írástudatlanság felszámolása terén vagy az általános életszínvonal emelésében.
