„Brezsnyev elvtárs fent volt ott az emelvényen, előtte volt nyolcszáz mikrofon. Később tudtam meg, hogy csak egy volt mikrofon. A többin az oxigént kapta ” – fogalmazta meg Hofi Géza a Leonyid Brezsnyev állapotáról szóló találgatásokat az 1970-es évek végén.
A pletykák beigazolódni látszódtak: 1982. november 10-én a szovjet televíziós csatornán a könnyedebb hangvételű műsorokat felváltották a szocialista forradalomról és a második világháborúról szóló dokumentumfilmek, a bemondók pedig feketébe öltöztek. Másnap hivatalosan is bejelentették a szovjet pártfőtitkár halálát. Állami temetésén pedig mindenki az esetleges utódot kereste, azt aki a legközelebb állt a halotthoz.
Ha bizonytalan az utódlás kérdése, a diktátorok halálának bejelentését késleltetik – vagy mint Brezsnyev esetében, még elő is készítik –, hogy az ne érje váratlanul az ország lakosságát.
Kockázatos halál
A diktátorok egészségügyi állapotáról szóló találgatások, az esetleges halálhírek mindig veszélyesek lehetnek a politikai vezetésre, a rendszer stabilitására nézve. A diktatúrák sajátja ugyanis a rendszer összeforrottsága a vezető személyével. Ezért a diktátor halálával keletkező hatalmi vákuum mielőbbi megszüntetése, a politikai hatalom megtartása a legfontosabb érdeke a politikai elitnek.
A haláluk körüli groteszk képet legjobban Gabriel García Marquez regénye fejezi ki. A pátriárka alkonya című írása egy latin-amerikai diktátorról, majd annak haláláról szól. Ekkor összesereglenek a meghalt vezető körül, amikor elhangzik a döntő kérdés: „De ki mondja meg Neki?”
Diktátorok a múltban és ma (Fotó: FN)
Amikor mindennek vége
Más eset, ha a rendszer összeomlása maga alá temeti a diktátorokat is, és azok halála mintegy szimbóluma lesz a diktatúra végének.
A “Kárpátok Géniuszát” – ahogy Ceaucescu magát nevezte – szintén a rendszer összeomlása söpörte el. A rögtönítélő bíróság a feleségével halálra ítélte. Kivégzése után a román diktátorpár holttestét egyenesben mutatta a televízió.
A második világháború végén a fasiszta diktátor, Benito Mussolini az akkorra már a szövetséges hatalmak által megszállt Olaszországból menekülni kényszerült, méghozzá német katonai egyenruhában. 1945. április 28-án a ducét és feleségét partizánok megállították, majd lelőtték egy olasz kisvárosban. Holttestüket másnap Milánóban fejjel lefelé felakasztották, ahol a feldühödött tömeg leköpdöste és megkövezte őket.
Két nappal később Berlinben, Adolf Hitler, a földalatti bunkerben lett öngyilkos feleségével, Eva Braunnal együtt. Hitler és Braun holttestére ezután benzint öntöttek, majd meggyújtották, s elásták a bunker feletti földterületen. Ezeket megtaláltak a pár nappal később megérkező szovjet csapatok, amelyek azonosították a maradványokat. A háború befejezésének ötvenötödik évfordulóján egy erősen vitatott kiállításon Moszkvában bemutatták Hitler koponyájának egy darabját is, eloszlatva ezzel az olyan kétségeket, hogy Hitler külföldre menekült, s csupán a dublőre halt meg. Mussolini és Hitler halála a második világháború végét jelentették.
Sztálin: gyilkosság vagy agyvérzés?
Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála körül is sok a kérdőjel. A visszaemlékezések szerint a végzetes nap előtt filmvetítésen vett részt legközelebbi munkatársaival a Kremlben, majd visszatért dácsájába. A mindig pontos menetrend szerint dolgozó Sztálin rosszulléte biztonsági szolgálatának tűnt fel először.
Ők értesítették Beriját, a KGB akkori vezetőjét, ám ő késlekedett a segítségnyújtással. Ezzel újabb okot adva a mérgezéses elméletnek, ami mögött esetleg ő állhat, szemben a hivatalos verzióval, amely szerint a diktátor agyvérzést kapott.
Sztálin halála után hajszálrepedések jelentek meg a keleti tömbön belül, amely először a kelet-európai sztálinista vezetők leváltásához, az NDK-n belüli munkásfelkeléshez, később pedig a Nyikita Hruscsov-féle desztalinizációs politikához vezetett.
Összeesküvés-elméletek
A korábban örök életűnek tartott diktátorok halála, mint láthattuk, mindig kétkedésre ad okot. Ez történt a türkmén Saparmuar Nyijazov elnök esetében is. Ő volt az, aki regnálása alatt saját magáról nevezte el a január hónapot, majd az egész országban betiltotta a dohányzást, mivel orvosai eltiltották ettől. Az operát és a balettelőadásokat pedig feleslegesnek tartotta, így azokat sem engedélyezte. Nyijazov 2006-os halálával kapcsolatban olyan találgatások folynak, hogy politikai ellenfelei mérgezték meg „minden türkmén atyját”.
Az Állambiztonsági Tanács rendelete értelmében Kurbanguly Berdymukahmedov lett az ügyvezető elnök, bár az alkotmány szerint Nyijazov után Atayew, a türkmén parlament elnöke lett volna az utód. Őt azonban hatalommal való visszaéléssel és emberi jogok elleni bűncselekményekkel vádoltak meg, így kizárták az utódlásból, tovább „szőve” ezzel Nyijazov halálának politikai mítoszát. Berdymukahmedov a 2007-es februári választásokon 89 százalékot szerezve lett a gázban gazdag Türkmenisztán új elnöke.
Fidel Castro Adidasban
Napjainkban két diktátor halálával kapcsolatban folyamatosak a találgatások. A 2006 júliusa óta belső gyomorvérzésére hivatkozva a hatalomról lemondott Fidel Castro nem mutatkozik nyilvánosan. Csupán képek, rövid filmrészletek jelentek meg róla, amikben Adidas márkájú sportruházatban találkozik többek között Hugo Chávezzel és más fontos latin-amerikai vezetőkkel.
Castro háttérbe vonulása óta publicisztikáiban fejti ki véleményét a Kubát érintő ügyekben. Pár nappal ezelőtt megjelent írásában a következőket írja: „Jól vagyok, de ragaszkodom ahhoz, hogy írásaim ne akadályozzák meg a Kommunista Párt munkáját, akár halálom esetén sem.” Kubában közel egy éve rendben lezajlott a hatalomváltás, s most már Raúl Castro az államfő. Így erősen kétséges, hogy Fidel halálhírének bejelentése előidézne-e mélyebb politikai mozgásokat, vagy csupán a forradalom egy újabb szakaszát jelentené.
A Kim Dzsong Il-rejtély
Ennél valamennyivel összetettebb a kép a nukleáris fegyverekkel is rendelkező Észak-Koreában. Kim Dzsong Il 1994 óta áll a világ egyik legjobban elszigetelt országának élén. A Szovjetunió összeomlása után bekövetkezett gazdasági katasztrófából Észak-Korea a mai napig nem volt képes kikászálódni, gyakori az élelmiszerhiány, s haláltáborok létéről is szólnak a hírek.
Egy japán professzor könyvében azt állítja, hogy Kim Dzsong Il már 2003-ban meghalt, azóta pedig dublőrt használnak helyette. Tény, hogy az ország hatvanadik születésnapján tavaly rendezett katonai parádén nem jelent meg a vezető. Az elemzők szerint szívrohamot kapott, s az elmúlt hétig nem is volt nyilvános szereplése.
Holdújévkor jelent meg újra a tapsviharban kitörő észak-koreaiak előtt az állami média jelentése szerint, az azonban sem képet, sem felvételt nem közölt a vezetőről, ahogyan az sem derült ki, pontosan hol és mikor került sor az eseményre. Kim Dzsong Il egészségügyi állapota körül tehát csak növekszik az aggodalom, amit csak tetéz, hogy nem látható egy utód, aki biztosíthatná a politikai átmenetet a nukleáris arzenállal rendelkező országban. Ő sem halhatatlan, de ki mondja meg Neki?
