Olmert és Perec megállapodott, hogy a kormány folytatja programjának végrehajtását, és e programon mit sem változtat az Iszrael Beitenu bevonása a koalícióba – vált ismeretessé Jeruzsálemben hivatalos forrásból. E közlés szerint az is része az egyezségnek, hogy a kormányfő Kadima pártja továbbra is az Izraeli Munkapártot tekinti fő koalíciós partnerének. Olmert megígérte, hogy Perec védelmi miniszteri jogkörének gyakorlását semmiben sem fogja csorbítani az Avigdor Lieberman vezette szélsőjobboldali párt csatlakozása a kormánykoalícióhoz.
Olmert hétfőn egyezett meg a szélsőjobboldali párt vezetőjével, a mai Moldova területéről 1978-ban Izraelbe érkezett Liebermannal, hogy kibővítik az eddigiekben négy pártból álló kormánykoalíciót az Iszrael Beitenuval, amelynek tagjai és szimpatizánsai nagyrészt a volt Szovjetunióból érkezett bevándorlókból kerültek ki.
A végsőkig tiltakoztak
Perec és a munkapárt “kézzel-lábbal” tiltakozott a szélsőjobb bevonása ellen, ezért sok szem rájuk szegeződik Izraelben, figyelve, hogy megmaradnak-e ezek után a kormánykoalícióban. Perec védelmi miniszteri jogkörének csorbítatlansága azért jött szóba külön is Perec és Olmert megbeszélésén, mert Lieberman az Izraelre leselkedő “stratégiai fenyegetések” ügyében illetékes miniszterelnök-helyettes lesz.
Az Iszrael Beitenu csatlakozásával 67-ről 78-ra nő a 120 fős izraeli parlamentben a kormányt támogató képviselők száma. Elemzők szerint Olmertnek azért van szüksége e szélesebb többségre, mert – mint közvélemény-kutatási eredmények jelzik – személyének és kormányának népszerűsége lehanyatlott a sok izraeli megítélése szerint kudarccal végződött libanoni háború nyomán, amelyben az izraeli hadsereg nem tudta szétzúzni az izraeli területek ellen támadásokat indító síita Hezbollah szervezetet. A stabilabb többség birtokában Olmert arra is számíthat, hogy kényelmesen és időben el tudja fogadtatni a kneszettel a 2007. évi költségvetést.
Elvi ellentétek
A balközép Izraeli Munkapárt részben elvi okokból ellenezte Lieberman pártjának befogadását a kormányba, részint pedig abból a gyakorlati megfontolásból, hogy a szélsőjobboldali erővel való közös kormányzati szerepvállalás elidegenítheti a munkapárt számos szavazóját. (A 19 parlamenti képviselővel rendelkező munkapárt esetleges távozása a koalícióból súlyos veszteség lenne a kormány számára.) Avigdor Lieberman híve annak, hogy a zsidó állam annektálja a megszállt Ciszjordánia egyes részeit. A kneszetben ülő arab képviselőket májusban “a nácik kollaboránsaihoz” hasonlította, akiket – mint mondta – “ki kellene végezni”. Rendszeresen szorgalmazza az Izraelben élő 1,3 millió arab áttelepítését a palesztin területekre.
Feszült helyzet az unióval
Javier Solana szerint nem valószínű, hogy megváltozik Olmert kormányának politikája Lieberman pártjának csatlakozása nyomán. Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője jelenleg izraeli látogatáson tartózkodik, és éppen Lieberman volt az első politikus, akivel megbeszélést folytatott. “Megmondtam neki, hogy lényegében semmivel sem értek egyet abból, amit mond, de most, hogy bekerült a kormányba, szeretném világosan látni, hogyan vélekedik a dolgokról” – mondta a feszült hangulatú szerdai megbeszélés után újságíróknak.
Lieberman azt mondta a magas rangú EU-tisztségviselőnek: “elképzeléseim emberségesebbek és átfogóbbak, mint a manapság forgalomban lévő, általam ismert más elképzelések bármelyike”. Az izraeli politikus kifejezte reményét, hogy nem ez volt az utolsó találkozója Solanával.
