Meglepő részletekkel is szolgáltak a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) a nemzeti számlák első negyedévi állásáról szóló – előzetes – számításai. Igaz, a GDP év eleji 4,4 százalékos növekedéséről szóló közlés megerősíti az első becsléssel kapott eredményt (Figyelő, 2001/23. szám); a gyarapodás hasonló a tavalyi év második felében mérthez.
FURCSASÁGOK. A furcsaságok akkor jönnek, amikor a statisztikusok az így kapott eredményeket összeegyeztetik az úgynevezett fölhasználási oldallal. Azt kapják ugyanis, hogy a külkereskedelem rég nem látott teljesítményt mutatott föl, az áruk és szolgáltatások exportjának növekedése – a GDP-statisztikában a kettőt együtt mérik – 3 százalékponttal meghaladja az import gyarapodását. Vagyis hiába nőtt a vásárolt fogyasztás és az állóeszköz-beruházás a GDP-nél nagyobb ütemben, a felhasználásból a GDP 1,9 százalékának megfelelő áru- és szolgáltatástömeget a külföldiek vásárolták meg. Ez pedig, böngészhető ki a statisztikákból, csökkentette az előállított érték hazai fölhasználását. A dolog kicsit hasonlít a keresztrejtvényhez: ha egyszer adott a GDP-növekedés, továbbá a külkereskedelmi egyenleg javul, akkor a “készletváltozás és egyéb, nem specifikált felhasználás” elnevezésű tételnek kell mérséklődnie. Az első negyedévre kimutatott csökkenés 1998-as áron több mint 21 milliárd forintra tehető, vagyis eszerint 6,1 százalékkal kevesebbet invesztáltak a vállalatok a készletek gyarapításába, mint 2000 elején. (A készletfelhalmozás éven belül ciklikusságot mutat az utóbbi időszakban: mértéke az első negyedben a legnagyobb, meghaladja a GDP 10 százalékát, miközben az éves átlagos készletgyarapítás a 6 százalékos szint körül mozog.)
“Azt gondolom, ideje leszámolnunk egy illúzióval. Magyarországon nagy valószínűséggel 1995-ben nem 1,5 százalékos pozitív előjelű gazdasági növekedést értünk el, hanem legalább 1,5 százalékos negatív előjelűt… A KSH-elemzések szándékosan vagy szándék nélkül hibásan becsülték meg a GDP-felhasználás egyik elemét, és ez okozta a GDP növekedését. A tévedés vagy trükk a készletváltozás adataiban van elrejtve” – fejtegette 1997-ben, a Magyar Hírlapban közzétett publicisztikájában Matolcsy György, az akkori ellenzékhez kötődő közgazdász műhely, a Privatizációs Kutató Intézet vezetőjeként. Szerinte a KSH élt a GDP-keresztrejtvény adta lehetőséggel: a valóságosnál nagyobb készletfölhalmozást tüntetett föl a Bokros-csomag évében, hogy a hazai fogyasztás drámai csökkenése ellenére is GDP-növekedés “jöjjön ki”. A hamisítás gyanúját soha nem sikerült bizonyítani.
Most viszont az első negyedévi adatok éppen a Matolcsy-féle képlet ellentétét mutatják. A hazai fogyasztás növekedése gyorsult, ám ezt – részben – a készletekből vagy legalábbis a fölhalmozás csökkentésével fedezték. De vajon mi magyarázza a megugró külföldi fölhasználást, a 3 százalékpontos rést az export és az import között?
Az áruk és szolgáltatások kivitelének mennyisége 21,4 százalékkal nőtt, szemben a behozatal “mindössze” 18,4 százalékos gyarapodásával – derül ki az első negyedévi GDP-adatokból. A már ismert vámstatisztikai adatok viszont azt mutatták, hogy az export reálértéke 16,3, az importé pedig 15,6 százalékkal bővült. A termékek piacán tehát mindössze 0,7 százalékpontnyi rés mutatkozott az export javára, nem pedig 3 pont, mint ahogy a GDP-adatok láttatják. Enynyire jól teljesítettek a szolgáltató ágazatok, amelyek az áruforgalom ötödét adják a külkereskedelemben?
BÉRMUNKA-BIBI. Nem erről van szó. A meglepő eredmény elsősorban egy technikai tételnek köszönhető: a bérmunkához felhasznált anyagok, alkatrészek szeszélyes ki- és beáramlásának. A bérmunkaanyagok forgalmát kiszűrik a statisztikusok, amikor a GDP felhasználását vizsgálják. Az első negyedévben 1,23 milliárd euró értékű bérmunkaanyagot hoztak be a vállalkozások, így az aktív bérmunkához szükséges – anyagok, alkatrészek importjának értéke 10,9 százalékkal megugrott. Eközben az aktív bérmunka kiszállításoknál elszámolt anyag 0,93 milliárd eurót tett ki, s 1,6 százalékkal elmaradt a tavalyi első negyedévi értéktől. Ennek hatása elsöprőnek bizonyult: számításaink szerint önmagában is magyarázatul szolgálhat a kivitel és a behozatal növekedése közötti tetemes különbségre. Euróban például a teljes vámstatisztikai export és import egyaránt 22 százalék körüli mértékben nőtt, a bérmunkaanyag nélkül viszont a kivitel 26, a behozatal 23,5 százalékkal gyarapodott.
Bár a további információk hiányosak, a szolgáltatások egyenlegjavító hatása jóval kisebb lehetett. Az MNB eltérő számításaival azt mutatta ki, hogy a szolgáltatások euróban mért bevételei lassabban nőttek, mint a kiadásai. Az idegenforgalom teljesítménye például látványosan javul, ám a magyar polgárok kiutazásai során kivitt pénzek ennél is nagyobb ütemben nőnek. Igaz, számottevő cserearányromlással is számolnunk kell: a bevételek árai a magyar inflációnak megfelelően nőhettek, miközben a kiadások a leértékelés plusz a külföldi infláció mintegy 6 százalékos üteme mentén drágulhattak. Ennek figyelembevételével a szolgáltatások is hoztak némi nettó exportot, ám nem az idegenforgalom, hanem a “technikai és kulturális szolgáltatások” sorban szereplő rejtélyes tétel révén. Mindenesetre: a külkereskedelmi pozíciójavulás és vele a mérsékelten bővülő hazai GDP-felhasználás nem ígérkezik tartósnak. Inkább a külkereskedelmi mérleg némi romlásával kell számolni az idei második félévben.
