Rászorult az utolsó simításokra a jegyibanktörvény a múlt kedd esti – név szerinti – végszavazás előtt. Az eredeti előterjesztés ugyanis az “egy elnök-egy elnökhelyettes” modellnek felelt volna meg, ám ehhez módosítani kellett volna az alkotmányt. Miután “kiderült”, hogy az ellenzék erre nem hajlik, visszaállították az egy elnökből és 3-5 alelnökből álló szisztémát, persze úgy, hogy az alelnökök között legyen egy “egyenlőbb”.
Kornai János lemondólevele Mádl Ferenc
köztársasági elnökhöz”Tisztelt Elnök Úr!
Csaknem hat éve vagyok a Jegybanktanács tagja. Bejelentem, hogy a tagságról lemondok.
Élethivatásomnak a tudományos kutatást és a tanítást tekintem. Sok évtizede ez a fő tevékenységem, ez köti le energiám nagy részét. Saját értékrendemben kiemelkedő fontossága van a teljes szellemi függetlenségnek. Ezzel a hivatással és értékrenddel összeegyeztethető volt a Jegybanktanácsban vállalt szolgálat, azok mellett a feltételek mellett, amelyeket a korábbi Jegybanktörvény alakított ki. A korábbi feltételek mellett termékeny együttműködés ment végbe a Jegybanktanács belső és külső tagjai között. A belső tagok a Magyar Nemzeti Bank főállású vezetői voltak, akik a döntéshozatalhoz magukkal hozták a mindennapos munkájukban szerzett tapasztalatokat. A külső tagok függetlenek voltak az MNB-től. Több professzor volt közöttük, akik a tudomány világából hoztak magukkal friss kutatási eredményeket és elemzési módszereket. Az eltérő hozzáállás, az információs források sokfélesége gyümölcsöző és konstruktív vitákhoz, igazi intellektuális műhelymunkához vezetett. Meggyőződésem, hogy a korábbi munkafeltételek meggondolt és megalapozott döntésekhez segítették hozzá a Jegybanktanácsot.
Hálás vagyok azért a tanulási lehetőségért, amelyet a Jegybanktanácsban végzett munka kínált fel. Örülök annak, hogy hat éven át ezen a poszton is – amely a külső szemlélő számára szinte láthatatlan, de valójában igen nagy felelősséggel jár – szolgálhattam a magyar gazdaság fejlődésének ügyét.
A most elfogadott új Jegybanktörvény mélyrehatóan megváltoztatja az irányítótestület (jövőbeni elnevezésével: a Monetáris Tanács) munkafeltételeit. Az új feltételek nem egyeztethetőek össze kutatói és tanári élethivatásommal és értékrendemmel; nem teremtik meg a gyakorlat és a tudomány kooperációjának azokat a formáit, amelyekben meg tudtam találni a magam helyét. Ezért elkerülhetetlennek érzem, hogy a tagságról lemondjak.”
Az átfazonírozás gyorsan, fennakadás nélkül ment a törvénygyárként működő parlamentben. Reggel a honatyák még azt sem tudták, hogy meg kell hallgatniuk a két alelnökjelöltet, az általános helyettesítő Auth Henriket, valamint Adamecz Pétert, aki korábban pénzügyminisztériumi helyettes államtitkárként vett részt a jegybank eddigi fő ellenőrző testületében, a felügyelő bizottságban (fb). “A bizottság működésében azt az egyetlen nagy problémát találtam, hogy mindig a menedzsmenten keresztül jutottunk információhoz. Ez nagyon korlátozza a betekintési lehetőséget minden külső ellenőrző szerv számára” – vallotta Adamecz a költségvetési bizottság előtt. Úgy látta, az fb helyébe lépő Állami Számvevőszék “kellemetlenebb” ellenőrző szerv lehet az MNB vezetése számára. (Nem említette meg, hogy az fb külön könyvvizsgáló céget alkalmazhatott.)
A jelöltek meghallgatása hol a státustörvény végszavazása, hol meg az ombudsman-választás miatt szakadt félbe. A procedúrára egyébként a még hatályos régi törvény kötelezte a feleket. A jegybank országgyűléstől való “függetlenedése” mellett a másik lényeges változás, hogy a pénzpolitikát irányító testület, a monetáris tanács tagjai egytől egyig munkaviszonyban állnak majd az MNB-vel. Emiatt Kornai János professzor lemondott (lásd külön).
Az utolsó simítás során leszavazták Veres János módosító indítványát: az MSZP-s honatya 40 milliárd forintot különített volna el a 2002-es költségvetésben a jegybank támogatására. A sávszélesítés nyomán – az MNB nettó devizaköveteléseinek leértékelődése miatt – ugyanis horribilis veszteség várható (Figyelő, 2001/21. szám), sőt ez jócskán meghaladja majd azt az 56 milliárd forintot, amit eddig eredménytartalék címén félretettek. A Pénzügyminisztérium érvelése szerint a jegybanki veszteségnek meglesz a költségvetési ellentétele. A büdzsé (jelenleg több mint 2000 milliárd forintnyi) devizaadósságánál nagyobb mértékű árfolyamnyereségek képződnek, mint amennyi veszteség a szintén az állam tulajdonában lévő devizatartalékokon keletkezik – állították. Az már más kérdés, hogy a költségvetésnek – az MNB-vel ellentétben – nincs vagyonmérlege, így aligha számolják el a “nyerő” vagyonátértékelődést sem.
