A Nemzeti Választási Iroda (NVI) naponta frissíti a névjegyzéki adatokat, így mindig naprakészen láthatjuk, hányan is vagyunk, akik az adott napon – ha lenne aznap valamilyen választás – szavazhatnánk. A 2024. január 17-ei adatokat táblázatba rendezve a következőképp állunk:
Rengeteg kérdés merül fel a különböző értékekkel kapcsolatban, vegyük ezeket sorra!
Kezdjük a legkézenfekvőbbel: látható, hogy a „magyar állampolgárok magyarországi lakcímmel” sorban ugyanaz az érték szerepel mindhárom választástípus esetén. Aki tehát magyar állampolgár, és van is magyarországi lakcíme, mindhárom választás alkalmával szavazhat.
A „levélben szavazásra jogosultak” adatainak értelmezése már komplikáltabb. Azok a magyar állampolgárok tartoznak ide, akiknek nincs magyarországi lakcímük. Többségükben ők a környező országokban (azon belül is Romániában és Szerbiában) élő magyarok, de nem kizárólag: az NVI adatközlése szerint 120 országban oszlik el ez a választói tömeg.
Eddig világos, de látjuk, hogy óriási a különbség az országgyűlési és az európai parlamenti választás levélszavazóinak száma között. Ennek az az oka, hogy egyetlen uniós állampolgár sem szavazhat kétszer az európai parlamenti választás során. Egy Erdélyben élő román-magyar kettős állampolgár például a romániai EP-listákra szavazhat, a magyarországiakra nem. A 127 632-es értékben tehát nem szerepelnek az EU-tagállamokban élő választók, így az erdélyi magyarok sem, de a vajdaságiak (Szerbia nem lévén EU-tag) igen. Ez magyarázza a bő 300 ezer fős eltérést az országgyűlési választás oszlopában látható értéktől. Az önkormányzati választásnál pedig azért szerepel nullás adat, mert természetesen helyi képviselőre és polgármesterre nem szavazhat az, akinek nincs magyarországi lakcíme.
Teljesen más választói csoportot fed le „Az EU más tagországainak állampolgárai magyarországi lakcímmel” sor, de itt is két igencsak eltérő érték szerepel. Azzal sokan tisztában vannak, hogy a Nyugatra szakadt magyarok is beleszólhatnak abba, ki legyen Bécs, Berlin, Brüsszel polgármestere. Ugyanígy, a nálunk élő (magyarországi lakcímmel rendelkező) uniós állampolgárok is szavazhatnak az önkormányzati választáson, sőt az EP-n is. Miért van mégis akkora eltérés a két adat között?
Az okról már volt szó: egyetlen uniós állampolgár sem szavazhat két országban az EP-választáson. Az NVI tehát automatikusan felveszi a Magyarországon élő uniós állampolgárokat az önkormányzati választás névjegyzékére, de az EP-választáséra csak azokat, akik ezt külön kérik. A névjegyzékbe vételről a magyar fél azonnal tájékoztatja az érintett ország választási hatóságát, akik aztán törlik az illetőt az ottani névjegyzékből. Nem közismert, de ez azt jelenti, hogy 26 tagállam választási irodái között működik a (választás napjához közeledve egyre) forró(bb) drót.
Könnyen előfordulhat, hogy egy Budapesten élő belga állampolgár gyanútlanul elmegy szavazni június 9-én, de, ha nem jelezte előre, hogy az EP-választásra vonatkoztatva is itt kíván szavazni, akkor csak az önkormányzati választáshoz kapcsolódó szavazólapokat fogja megkapni.
Az adatok tanúsága szerint tehát jelenleg 136 422 nagykorú uniós állampolgárnak van magyarországi bejelentett lakcíme, közülük viszont mindössze 2634-en jelezték eddig, hogy a magyar pártok versengésébe kívánnak beleszólni az EP-választáson. Arról egyelőre nem áll rendelkezésre összesített adat, hogy hány olyan magyar állampolgár van, akik inkább a külföldi tartózkodási helyük szerinti ország szavazólapját kérik majd a magyar helyett, de a választás közeledtével ezt is látni fogjuk.
A képet végül tovább árnyalják a „Bevándoroltak, letelepedettek, menekültek” is. Az Alaptörvény szerint „Magyarországon menekültként elismert vagy huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen.” A „huzamos tartózkodási jogosultság” fogalma tavaly év végén került be az Alaptörvénybe, lényegében lefedve az eddig „letelepedettként” és „bevándoroltként” hivatkozott személyeket. Ahogy a táblázatból is látszik, ők csak az önkormányzati választáson voksolhatnak, és – sokak félelmével ellentétben – az akkumulátorgyárak EU-n kívüli vendégmunkásai nem tartoznak ebbe a körbe.
Na, de hogyan szavazhat az a magyar állampolgár, akinek van magyarországi lakcíme, de a választás napján turistáskodik?
Az önkormányzati választás esetében ugyanis nem biztosítja a törvény a külképviseleti szavazást: aki bele kíván szólni, ki legyen a települése polgármestere, helyi képviselője, annak itthon kell lennie a választás napján.
Felmerül az is, mi a helyzet azokkal a választópolgárokkal, akik nem állandó lakhelyükön, hanem a tartózkodási helyükön kívánnak szavazni. Csak annyit kell tenniük, hogy a helyi választási irodánál vagy az NVI online felületén átjelentkeznek az utóbbi cím szerinti névjegyzékbe. Az országgyűlési választásról ismerős átjelentkezési gyakorlattal ellentétben ez azt is jelenti, hogy a tartózkodási hely szerinti polgármester- és képviselőjelöltekre szavazhatnak az átjelentkező állampolgárok, és megkapják az EP-választási szavazólapot is, ami az egész országban egyforma.
így megelőzhető, hogy a kampány során bárki azért létesítsen tartózkodási helyet, hogy egy szorosabbnak ígérkező önkormányzati választási küzdelembe szólhasson bele.
A lakcímlétesítésekkel kapcsolatos visszaélések ettől még nem küszöbölhetők ki teljesen – a következő cikkben ezt fogjuk boncolgatni.
László Róbert,
a Political Capital választási szakértője.
