Jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolja a tengődi polgármestert az ügyészség. Lakos János, aki egyébként is komoly földvagyonnal rendelkezik, a vádirat szerint 2020-ban a fiára és a lányára íratott egy húszmillió forintot érő önkormányzati telket. A polgármester a képviselő-testület határozata alapján az ingatlant az értéke töredékéért, 5,9 millió forintért adta oda nekik. Az ügyben jelenleg négy ember ül a vádlottak padján, köztük a jegyző is.
A Somogy vármegyei Tengőd a hat települést összefogó Kapolyi Közös Önkormányzati Hivatal alá tartozik. Ennek a jegyzője Hajas Endre, aki a vádirat szerint segítséget nyújtott az adásvételi szerződés koordinálásához, melyet végül három éve októberben Denke Valéria alpolgármester írt alá.
A testületi ülés jegyzőkönyve szerint a telek értékesítését azzal indokolták, hogy a folyamatban lévő beruházásokhoz, így az orvosi rendelő kialakításához önerőre van szükség. Denke Valéria az ülésen azt mondta: „Értékesíteni ifj. Lakos Jánosnak és Lakos Katalinnak kell, mert a bejáráshoz az utat János tudja biztosítani”. A terület körüli földek ugyanis már a Lakos család birtokában vannak.
Nem először tette rá a kezét a telekre
A 4,5 hektáros, jórészt erdővel borított területet Lakos 2005-ben – szintén polgármesterként – egy szomszédos telekkel együtt már igyekezett saját magának eladni, mindössze egymillió forintért, de akkor is kudarcot vallott. Az ügyből végül évekig húzódó bírósági ügy lett, melynek végén az ingatlan visszakerült az önkormányzat tulajdonába.
A két telek együttesen már akkor, 2005-ben 7,5 millió forintot ért az igazságügyi szakértő szerint, ami jól mutatja, hogy a jelenlegi 5,9 milliós vételár messze áron aluli volt. A Pécsi Ítélőtábla az adásvételi szerződést 2006-ban megsemmisítette, a többi között azért, mert az ügylet jó erkölcsbe ütközött.
Lakos János mint Tengőd polgármestere, közjogi tisztségénél fogva – akár szándéktalanul is – befolyásolhatta az eladói jogokat gyakorló képviselő-testületet a szerződési nyilatkozata tartalmának kialakításában, és ennek eredményeként juthattak a vevők a tengődi önkormányzat rovására jelentős vagyoni előnyhöz
– áll a Pécsi Ítélőtábla 2006-os határozatában. Ez azonban a polgármestert nem akadályozta meg abban, hogy tizennyolc évvel később nagyon hasonló módszerekkel ismét a családi vagyonába próbálja vonni az ingatlant.
A telek különleges adottságát az adja, hogy a volt tengődi szovjet laktanya – más nevén a tabi szellemváros – területén fekszik. Olyan egykori szovjet rakétasilók találhatók itt, melyekben a szovjet megszállás idején nukleáris lövedék továbbítására alkalmas hordozórakétákat tároltak – igaz, nukleáris töltetek nélkül. Helybéliek szerint a polgármesternek és családjának azért kell a telek, mert a silók kifejezetten alkalmasak mezőgazdasági termények tárolására. A másik ok, hogy a laktanya területének nagy része már így is Lakos Jánoshoz és köréhez tartozik.
A polgármester az elmúlt két évtizedben egy azóta már meghalt nagybirtokossal, Ágh Jánossal közösen a laktanya több ingatlanrészét is megszerezte. Itt jelenleg mezőgazdasági tevékenység – állattartás – nyomai fedezhetők fel. Bár a laktanya területére ott jártunkkor nem sikerült bejutni, a bejárat mellett jókora szürkemarhacsordát találtunk (szürkemarhák tartásával Ágh foglalkozott), illetve a területről készített fölülnézeti kép alapján az ingatlanon lovakat is tartanak.
„A földért mindenre képes”
Rendezett, szép tengődi porta előtt állunk. A 77 éves Csicsmann Imre fogad bennünket, aki 1998 és 2002 között a falu polgármestere volt. A rendszerváltás után Tengődön nehezen indult a demokrácia. A falu 1998-ig négy polgármestert fogyasztott el, az elsőt rögtön 1991-ben egy tervezett akkumulátor-feldolgozó üzem miatt, mely fennakadt a helyiek tiltakozásán. Csicsmann büszke rá, hogy ő volt a falu első olyan polgármestere, akinek sikerült kitöltenie hivatali idejét. Nála büszkébb már csak Lakos János lehet, aki botlásai ellenére 21 éve töretlenül élvezi a választók bizalmát.
Csicsmann Imre és felesége lassan ötven éve házasok, és ma is gazdálkodnak. Konyhájukban ülve feltárul Tengőd jelene és közelmúltja. A férfi előbb képviselőként, később a falu vezetőjeként közelről látta a szovjet laktanya magánkézbe játszásának szövevényes történetét. Feljelentőként maga is ott volt a 2005-ös próbálkozásánál. Lakos János – mint mondja – polgármestersége kezdetén őt is megkörnyékezte a telek megszerzése érdekében. A laktanya ingatlanjai a rendszerváltásig a Honvédelmi Minisztériumhoz tartoztak, majd a magyar államra szálltak. Amikor Csicsmann polgármester lett, a falu még nem kapta meg az államtól a szóban forgó telket, de azt már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb az övék lesz.
Másról is szó van azonban, nem csak a laktanyáról. Csicsmann szerint a polgármester minden földre igényt tart a környéken. „Ahol rendezetlen tulajdoni viszonyokat lát, már megy is, és elveszi a földet” – magyarázza. Egy idősebb cigány asszonyt említ, aki a falu szélén lakik, ő állítólag a konyhakertjét veszítette el így pár éve.
Csicsmannéknak szintén odalett egy bérbe adott földdarabja, egy négyszáz négyszögöles telek. Felesége meséli, hogy még a nyolcvanas években vettek meg három telket, egy négyszáz, egy hatszáz és egy ezer négyszögölest. Ki is fizették a vételárat, ám a kisebbiket valamiért csak nem sikerült átíratni a nevükre. Közel negyven éve használták a földet, mondja az asszony, de pár éve megjelent a polgármester, hogy menjenek onnan, mert az az övé. Kikérették a földhivatalból a tulajdoni lapot, és nem volt mit tenni.
Hát vigye csak, ha boldog vele
– sóhajt az asszony.
„A földért mindenre képes. Mindenre” – jellemzi utódját az egykori polgármester. Ugyanakkor úgy látja, a faluban erodálódni kezdtek a közszolgáltatások Lakos húsz éve alatt. Bár 2021-ben 25 milliós támogatásból a Magyar Falu Program keretében orvosi rendelőt alakítottak ki, háziorvost évek óta nem láttak a faluban. Ezt többen megerősítették, és az épület – amelynek felújítása a telekeladás egyik indokaként szerepelt – szemmel láthatóan üresen áll. Ha valaki beteg, a szomszéd községbe kell átjárni.
Csicsmann szerint az iskola bezárása már korábban, az ő hivatali éveiben felmerült. Épp Lakos János próbálta őt rábeszélni még képviselőként, mondván, hogy az iskola nem hoz profitot. Mint mondja, Lakos inkább vadászkastélyt csinált volna belőle, de végül nem lett az egészből semmi. Csicsman ragaszkodott az iskolához, és erre személyes oka volt.
1993. február 12-én tragikus buszbaleset történt a szomszédos Tolna megyében, melyet máig az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb közúti-vasúti baleseteként tartanak számon. A pörbölyi általános iskolásokat Bátaszékre szállító iskolabusz a nyékipusztai vasúti átjárónál a nem működő fénysorompó mellett ráhajtott a vasúti sínekre. A járműbe nagy sebességgel belerohant az épp késésben lévő, gyorsan haladó vonat. Az autóbuszban tizenegy gyermek és a buszvezető életét vesztette. A többi tizennyolc gyermek megsérült.
Csicsmann Imre is ott volt az áldozatok temetésén, ami mélyen megrendítette. Miután polgármester lett, megfogadta: akárhány gyerek van a faluban, amíg ő a polgármester, Tengődön működni fog az általános iskola. „Nem bírtam volna elviselni, ha a gyerekeknek Tabra kell iskolába járni ezen a szerpentinen” – magyarázta. Lakos János aztán nem sokkal polgármesterré választása után bezáratta az iskolát, noha akkoriban még szép számmal működtek kisebb falusi iskolák akár néhány tíz fős tanulói közösséggel is.
Erről ott jártunkkor a saját szemünkkel is meggyőződhettünk.
Arra a kérdésre, hogy mindezek ismeretében miként lehet mégis több mint két évtizede Lakos János a polgármester, csak a fejét csóválja. Szerinte a klientúrarendszer az oka. Tengődön kevesebb, mint négyszáz ember él, nem is kellenek hát túl sokan ahhoz, hogy valakit megválasszanak. „Olyanok legyenek a képviselő-testületben, akik az ő ismeretségébe tartoznak, olyanok dolgozzanak a konyhán, közmunkában, és máris összejön a szükséges többség. Sok embernek műveli bérletben a földjét, ők szintén rá fognak szavazni” – fűzi hozzá Csicsmann Imre.
„A legyek miatt jöttetek, ugye?”
Elhagyva a takaros portát, a konyhakertjét elvesztő asszony nyomába eredtünk volna, ám őt nem találtuk. A faluban hírlik: a szomszédos Tabon dolgozik, rendszerint későn jár haza. Az asszony háza megvan, de hiába zörgetünk, ajtót senki nem nyit. A házőrző kutya egykedvűen nyújtózik a küszöb előtt.
Megtaláljuk viszont az asszony rokonait. Az elveszett konyhakert esetét ők is ismerik, fel is háborítja őket, de a részleteket nem tudják, csak hogy Terike néni konyhakertje tényleg oda lett. „Ha földről van szó, mindig a szegényebb húzza a rövidebbet” – magyarázza Bogdán Sándor, majd rögtön más témát vesz elő. Nézzenek ide, mutat a küszöbre, majd az ajtófélfára:
legyek lepnek el mindet Tengődön, de annyi, hogy aludni nem lehet tőlük.
Odakint, a kertben készülődünk a portréfotózáshoz. Csöppnyi, fürtös kislány szalad oda: „A legyek miatt jöttetek, ugye?”
A család fiatalabb férfi tagja eddig a kanapén hevert a sarokban, de most inget vett fel. Reggel ért haza az éjszakai műszakból, ám pihenni ilyenkor nem lehet. A legyek belemásznak az ember szájába, orrába, még a szúnyogháló sem segít. A hatóságok több vizsgálatot lefolytattak a falu határában működő sertéstelepen, legutóbb júliusban, ám semmi olyat nem találtak, ami eljárás megindítására okot adott volna. Legyek ettől persze továbbra is vannak, és megoldást nem kínál senki.
– Hol van ilyenkor a polgármester? – bosszankodik Bogdán Sándor, aki a falu első számú közellenségeként jellemzi magát, mert „ő belemondja a pofájába mindenkinek”. Csicsmann Imre szintén említette a tengődi legyeket és böglyöket, ám itt olyan sűrűségben vannak a házban, hogy egy vizespoharat nem lehet őrizetlenül hagyni.
A falu határában működik egy sertéstelep. Igaz, épp eladósorban van, ám jelenleg is közel kétezres állományt tartanak rajta. A hetvenhektáros területen fekvő hizlalda és fialtató annak a Gál Józsefnek a tulajdonában áll, aki együtt ül Lakos János polgármesterrel a Tengődi Erdőbirtokos Társulatban. A faluban többen említették, hogy a legyektől nyaranta évek óta nem lehet megmaradni, a kormányhivatal azonban mindig mindent rendben talált a telepen.
„Több éve húzódik ez a probléma. Az első bejelentést 2020-ban tettem meg” – ismertette lapunk kérdésre László Tibor önkormányzati képviselő. Mivel a hatóságok idén nyárig még csak bejutni sem tudtak a sertéstelepre, az ügyet rendszerint azzal zárták le, hogy „az ingatlanok környezetében az ellenőrzés időpontjában zavaró szaghatás nem volt érezhető”.
A Somogy Megyei Kormányhivatal környezetvédelmi hatósága lakossági bejelentés alapján július 20-án újra megvizsgálta a helyzetet. Ezúttal sikerült ugyan bejutniuk a telep területére, az augusztus 2-án kelt tájékoztatás szerint viszont ezúttal is mindent rendben találtak: „környezetvédelmi szempontból eljárás megindítására okot adó körülmény nem merült fel”.
Lakos János polgármestert telefonon sikerült utolérnünk, hogy a gyermekeinek eladott ingatlanról és a büntetőügyéről kérdezzük, de azt mondta, az eljárás lezárultáig nyilatkozni nem szeretne. Ígéretet tett azonban arra, hogy az ügy lezárása után elsőként a 24.hu-val ismerteti álláspontját.
