Eltűnt a lakás, a hűtő és a tükör a helyén

Makai József ukrajnai riportja: Eltűnt a lakás, a hűtő és a tükör a helyén

Zaporizzsjában kinyitották az atombunkereket. Egy alacsony, jellegtelen épület négyet rejt, egymás mellé épültek, egymás tükörképei. Két- vagy háromemeletnyit megyünk le, a lépcső néhányszor kanyart vesz. Danyil halad elöl, ismeri a járást, a telefonokkal világítunk, korán van még, csak néhányan ébredeznek és szedelőzködnek, a többség még a hálózsákokban vagy a takarók alatt alszik. Vagy csak fekszik. A lámpa fénycsóvája hol egy szatyorra esik, hol valakinek a cipőjére. Vagy az arcára, ha gesztikulálunk. A rögtönzött fekhelyek raklapokon állnak, nyirkos hideg van, a legélelmesebb sátrat állított fel.

A Szovjetunió materialista volt, a szovjet mérnökök tényleg hittek az anyagban, a súlyos, vastag páncélajtót alig lehet megmozdítani, és talán már nem is próbálja senki. Danyil a gépházat akarja megmutatni, de a fémajtó előtt alszik valaki, menjünk a másik oldalra. A másik oldal valamivel kisebb terem, ez is zsúfolt, sötét, és csak azért nem fenyegetően nyomasztó, mert az orosz rakéta- és dróntámadások idején életmentő lehet itt lenni. Különben nyomorult érzés lenne.

A gépház ajtaja lakattal van lezárva, ám Danyil nem tud leállni, kerít egy villáskulcsot, és addig feszegetik az egyik önkéntessel, amíg a lakat fel nem adja. A gépházban úgy nincs semmi, hogy közben majdnem tele van. A főhelyen a négyhengeres dízelmotor, az forgatná meg az áramfejlesztőt. De nem forgatja, mert nincs, ami az üzemanyagot adagolná.

Odze György: Bolondok hálójában

Vajon mi értelme van harckocsik vásárlásának békeidőben, amikor térségünkben fenyegetés nincs, hadat nem tervezünk üzenni senkinek, nincsenek területi követeléseink, és szomszédainknak sincsenek ilyen követeléseik. A harckocsik szárazföldi bevetése tehát nem realitás.

A Leopard a világ harmadik legjobb tankja, a maga nemében tényleg jó, bár – az általam megkérdezett szakértők szerint – harci tapasztalat kevés áll rendelkezésre. Német minőség, ez kétségtelen,

NATO-kedvenc is, arra tervezték, hogy nagyszabású, szárazföldi összfegyvernemi ütközet során pusztítsák az ellenség erőit, oltalmazzák a saját erőt, biztosítsák a taktikai előnyök kialakítását és megtartását. Ilyen ütközetre a kurszki csata (1943) óta nem volt példa. Egy-egy példány 70 tonnát nyom, a magyar utak és hidak többsége nem alkalmas arra, hogy ezeken mozgassák őket. Biztosan ezért is kellett venni hozzájuk Leguán hídvetőket, ám azok is nehezek, ráadásul 4 méter magasak, így nem férnek át a legtöbb vasúti átjáró vagy híd alatt, és vasúton is csak szétszedve szállíthatók, egy elképzelt páncélos csatánk győzelmi esélyei ennek alapján előre vélelmezhetők.

Váncsa István: Nóta, kacagás

Idősebb úr nézegeti a felvágottak pultját, orcáján a megdöbbenés, a hitetlenkedés és a felháborodás kifejezése váltakozik. Nyilván nem gyakran jár vásárolni, legalábbis nem mostanság. Füstölt szalonna kétezer-öt, sós szalonna kétezerhat, kolozsvári szalonna négyezer-nyolc, tepertő harmincdekás kiszerelésben ezeröt. Az micsoda, kérdi az el­adótól, ő pedig megigazítja az árcímkét, noha el se volt mozdulva. Te­pertő. Ennyiért? Kilója ötezer, feleli az eladó, és ki tudja, miért, de egy pillanatra zavarba jön. Ötezer, visszhangozza az idősebb úr a pánik szélén egyensúlyozók hanghordozásával, szeme forog, mint a rulettgo­lyó, a kijáratot keresi.

Ifjúkorunkban a tepertő volt a mindennapi kenyerünk mellé fo­gyasztott szerves hulladékok egyik legolcsóbbika. Most úgyszólván lu­xuscikk, a szalonna dettó, a többit említeni se érdemes. Noha valamit mégiscsak be kell vinnünk a szervezetbe, ellenkező esetben ugyanis Orbán fanclubjának eggyel kevesebb tagja lesz, bár ami azt ille­ti, ma­rad úgyis elég. Közép-Európában leginkább a magyarok dicsérik a kor­mányukat, ezt az örvendetes tényt a Nézőpont tárta a nyilvános­ság elé még a nyár derekán, hatvanegy százalékuk elégedett vele, ez az arány azóta minden bizonnyal tovább javult.

Utánunk hatvan százalékkal Szerbia következik, vagyis az az or­szág, amely önmagát Kína és Oroszország leghűségesebb európai ba­rátjaként tartja számon. Ausztriában viszont az elégedetlenek vannak többségben, ők azok, akik irigykedő pillantásaikat Mária országára ve­tik. Érdekes mód az odaát dolgozó honfitársaink ennek ellenére se ti­porják egymást szülő­hazájukba igyekezvén a határátkelőknél, de jön még a kutyára dér.

Mégiscsak jobb olyan országban élni és dolgozni, ahol az utcán csillogó szemű, fülig érő szájú járókelők jönnek szembe velünk, ahol lépten-nyomon nóta és kacagás üti meg a fülünket, és ahol a koldusok is kor­mányzó urunk dicséretét zengve szaladnak az őket kergető rend­őrök elől, közben pedig egyre vidorabbak, minthogy a rendszeres futás tudvalevőleg boldoggá tesz, ahogy ezt a tudomány is igazolja.

Ádám Péter: Polgári engedetlenség Franciaországban

A polgári engedetlenség a hatályos jogban ismeretlen tiltakozási eszköz.

– Dr. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár

1955. december elsején Montgomeryben (Alabama) négy fekete nő száll fel egy városi buszra, és ül le a feketéknek fenntartott helyre. Amikor fehérek is felszállnak a járműre, a vezető megkéri a fekete nőket, adják át helyüket a fehéreknek. Három át is adja, de a negyedik megmakacsolja magát. Ez a kezdete annak a több mint egy évig tartó mozgalomnak, amelynek hatására az amerikai legfelső bíróság végre kimondta a városi járműveken való szegregáció alkotmányellenességét. Az esemény nemcsak mérföldkő a polgári engedetlenség történetében, jelképes is. Annál is inkább, mivel a napjainkban egyre elterjedtebb társadalmi jelenségnek minden fontos elemét tartalmazza: az erőszakmentességet, egy adott törvény legitimitásának megkérdőjelezését, a spontaneitást, valamint kísérletet a jog fegyverként való használatára.

Kovács Zoltán: Grúzia messze van

Arra, hogy Putyin szerint Magyarországnak területi követelése lehet Ukrajnával szemben, talán lehetséges egyenes választ adni, de nem Orbánnak. Őt lassan egész Európa Putyin ölebének tartja, egyre kevésbé van meg a lehetősége ebből az egész országra nézve szégyenletes helyzetből szabadulnia. Az az eleinte összeesküvés-elméletnek ható tétel, miszerint Putyin valamivel zsarolja Orbánt, alighanem több, mint politológusi feltételezés. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő szerint a kormányfő valamilyen módon elvesztette a képességét, hogy autonóm módon viselkedjen az orosz elnökkel szemben. „Szégyellheti magát a kormány, amelyik úgy gondolkodik, hogy bizonyos gazdasági szempontok, vagy az, hogy néhány fokkal esetleg itt-ott hidegebb lesz, szóval ha ez a szatócsszempont, képes minden mást felülírni – jelentette ki Sz. Bíró a Friderikusz Podcast vendégeként, a beszélgetést a 444.hu szemlézte.– Vannak helyzetek, amikor az erkölcsi és a nagy stratégiai döntések felül kell hogy írják a gazdasági szempontokat. És ez a háborús helyzet mind nagy stratégiai szempontból, mint erkölcsi szempontból szerintem egyértelműen kijelöli a helyünket, és ez a hely az ukránok sokoldalú támogatása mindaddig, amíg győzelemmel nem fejezik be ezt a háborút. Itt szerintem nincs kompromisszumnak hely.”

Így látja a történész, de nehéz is másként értékelni, különösen, amikor a kormányfő már olyan kérdésekben is maszatol, amelyekben korábban nem tette. A Twitteren úgy fogalmaz október 23-val kapcsolatban: „A mai egy nemzeti gyásznap. Leverték a forradalmunkat 1956-ban, de a szabadság és az önrendelkezés szeretete a mai napig él.” Sokszor idézett mondat, de nem véletlen, mert az általános alany (leverték) meglepő olyan embertől, aki mindig büszkén állította, hogy a bűnösöket meg kell nevezni.