A háború és néhány világgazdasági következmény

Váncsa István: Eladó az egész világ

Önmagukat ágyúzzák az ukránok avval a céllal, hogy Oroszországot és annak galamblelkű vezetőjét a világ előtt befeketítsék, ezt állította hétfőn Oroszország ENSZ-nagykövete, aki evvel a legőszintébb nagyrabecsülésünket érdemelte ki. Baromságok kinyilvánításában a mi legjobbjainkat, vagy pláne a mi felkent vezetőnket lekörözni, és ráadásul rögtönözve, ahogy a rigó fütyül, ez akkora teljesítmény, ami előtt csakugyan le a kalapot. Még akkor is, ha tudjuk, hogy Vaszilij Nebenzja képzelőereje és mesélőkedve a legkényesebb igényeket is kielégíti, elannyira, hogy a magyar kormányzati agitprop válogatottban csapatkapitányi szerepet is kaphatna akár. Tőle tudható egyebek között, hogy az ukrajnai háborút az ukránok kezdték tüzérséggel, aknavetőkkel és mesterlövészekkel heteken át támadva Donbasz lakosságát, akiket végül Oroszország volt kénytelen megvédeni. Mi, magyarok, evvel csaknem a kezdetektől fogva tisztában vagyunk, lévén abban a szerencsés helyzetben, hogy a nagykövet úr hírmagyarázatainak tartalmát közmédiánk jóvoltából naprakészen követhetjük. Némelyek szerint orosz háborús propagandából csaknem ugyanannyit kapunk, mint maguk az oroszok, avval a különbséggel, hogy nálunk ennek a propagandának a fogyasztása egyelőre opcionális.

Losoncz Miklós: A háború és néhány világgazdasági következmény

A Capital Economics számításai szerint a Brent típusú kőolaj 120 és 140 dollár közötti hordónkénti ára az idén két százalékponttal emelheti az inflációs rátát a fejlett országokban, több országban 10 százalékhoz közeli értékkel. (Jelenleg természetesen nem tudható, hogy mekkora lesz a kőolajár az év hátralévő részében.) Ehhez adódik még a Covid-járványból való kilábalás utáni gazdasági megélénkülésből és az élelmiszer- és nyersanyagárak növekedéséből fakadó inflatorikus hatás.

A jelek szerint az ukrajnai háború nem csekély mértékben járul hozzá a tartósan magasabb inflációhoz. Az árszínvonal emelkedésének leszorítását célzó gazdaságpolitikai intézkedések viszont visszafogják a gazdasági növekedést. Kommunikációja alapján az amerikai jegybank, a Fed döntéshozói az inflációt tekintik nagyobb veszélynek, és az ukrajnai események ellenére kitartanak a monetáris szigortás mellett. Adott feltételezések mellett a Capital Economics prognózisa szerint a háború miatt az alappályához képest egy százalékponttal lehet alacsonyabb a világgazdaság, valamivel több mint három százalékponttal az Európai Unió és 0,5 százalékponttal az USA GDP-dinamikája 2023-ban.

Ami a kőolajárakat illeti, az OPEC és informális szövetségesei március 2-án jóváhagyták, hogy áprilisban az eredeti terv szerint, a tavaly júniusban elhatározott mennyiséggel, azaz napi 400 ezer hordóval emelik a kőolajkitermelést. Az árak lenyomásához nagyobb mértékű bővítésre lenne szükség. A kőolajárra ható sok tényező közül megemlíthető, hogy ha sikerrel fejeződnek be az iráni nukleáris programról folyó tárgyalások, akkor a vele szembeni szankciók feloldása nyomán Irán jelentős (napi 1,8 millió hordó) pótlólagos kőolajkínálattal jelenhet meg a világpiacon. Az ukrajnai háború eszkalációjával párhuzamosan fokozódik az országra ebben az ügyben gyakorolt amerikai nyomás.

Földvári Zsuzsa: Ausztria a helyét keresi

A semleges Ausztria a nyugati országokhoz hasonlóan csatlakozott az Oroszország elleni politikai és gazdasági szankciókhoz. A politikusok vitatják, védi-e még az országot a feltámadt agressziótól a semlegesség, érdemes-e még újra átfogalmazni a tartalmát, vagy inkább fegyverkezni kell és katonai szövetségeseket keresni. „Ausztria szabad elhatározásából kinyilvánítja örökké tartó semlegességét, hogy tartósan megőrizze a külfölddel szemben a függetlenségét és területe sérthetetlenségét. Ausztria ezt minden rendelkezésére álló eszközzel fenn fogja tartani, és meg fogja védelmezni. Ausztria a cél biztosítása érdekében a jövőben semmiféle szövetséghez sem csatlakozik, és nem engedi meg, hogy területén idegen államok katonai támaszpontokat állítsanak fel. Ezt a szövetségi alkotmánytörvényt a szövetségi kormány hajtja végre.”

Mindössze hét sorból áll az osztrák hivatalos közlönyben 1955. október 26-án közzétett semlegességi törvény, amely – a hivatalos megfogalmazás szerint – 67 éve őrzi a szomszédos állam függetlenségét, biztonságát. Az elmúlt évtizedekben kérdőjelekkel ellátott, kritikákkal kísért törvény ma népszerűbb, mint valaha, a lakosság 80 százaléka nem mondana le róla semmi pénzért. A semlegesség, mondják az osztrák politológusok, része lett a nemzeti identitásnak, ugyanolyan alapérzés, mint az atomellenesség vagy a csak a kilencvenes években megcáfolt „igazság”, hogy Ausztria a náci birodalom első áldozata volt, csakis áldozat, semmiképpen sem tettestárs.

Pedig a történészek már régen érzékeltetik, hogy 1955-ben nem örök béke, hanem csereüzlet jött létre a 10 esztendeje a szövetségesektől megszállt ország és a Szovjetunió között: a semlegesség Ausztriát mindenféle paktumtól elzárja, ennek fejében a szovjet csapatok kivonulnak az országból.

Kovács Zoltán: Stratégiai gyávaság

Egy ország sajnos, különösen, ha olyan földrajzi helyzetben van, mint Magyarország – Kelet és Nyugat között –, bármikor kerülhet politikailag kényes helyzetbe, a világ nagyon is zűrzavaros. De a legnagyobb gondot valószínűleg az okozza, ha a kényes helyzetet megelőzően alapvető kérdésekben nem volt a kormánynak világos álláspontja: ez esetben már az sem lehetséges, hogy a korábbi állásponthoz tartaná magát, mert hiszen korábbi álláspontja vagy nem volt, vagy több is, de azok ellentmondtak egymásnak. Olyan nincs, hogy ugyanazon kérdésben a külügyminiszter mást mond mondjuk Moszkvában, mint amit ugyanabban a témában főnöke Brüsszelben kifejt vagy egyenesen megszavaz. Orbánnak, mint a legtöbb kétkulacsosnak, a háború megindítása volt a halálos végzet, mert nem volt mihez tartania magát. Ma már vagy igent mond, vagy nemet. A háború ezt teszi lehetővé. Minthogy azonban személyisége mélyén már rég megtelepedett a politikai halandzsázás és kettős beszéd, még akkor is azzal próbálkozott, amikor már nem volt arra lehetőség. Kibúvókat keresett az egyenes beszéd alól, és körülbelül olyanokra futotta, mint hogy ki kell maradnunk a háborúból. Amíg tehetett volna ellene, és az unió egységét segítette volna, folyton bedugta botját a küllők közé – többek között ezzel gyengítette szövetségeseit, és többek között ettől a gyengüléstől kapott vérszemet Vlagyimir Vlagyimirovics, a korrekt partner. Mióta pedig az események olyan szintre jutottak, hogy a magát egykor Európa erős emberének gondoló Orbánnak már nem osztottak lapot, másfajta okoskodásba kezdett: tárgyilagos és megfontolt lett, ilyenformán üres szólamokra váltott: „Zelenszkij és Putyin két nagyfiú, és tudja, mit kell tenni” – fogyott el három-négy napja látványosan a kormányfő.