Nő létére elég jól vezet, talán ez a legdurvább beszólás
– mondja Váradi Zsuzsa. „Nem, a legdurvább nem is ez, hanem az, hogy ahhoz képest, hogy nő, elég jól vezet. Igen, talán ez a legsértőbb.”
Váradi Zsuzsa azonban nem sértődik meg. Nem emeli fel a hangját, nem kéri ki magának, nem szól vissza. Csak annyit mond: köszönöm.
„Nem állhatok le vitatkozni egy utassal, még akkor sem, ha olyasmit mond, ami nekem nem tetszik. Ez a policy. Ráadásul pontosan érzem, hogy amikor sértő megjegyzést tesznek rám, a legtöbbször valójában nem akarnak bántani, sőt, dicsérni próbálnak, csak egy kissé sután. Valaki például úgy akart a kedvemben járni, hogy azt mondta: pont olyan jól vezetek, mint az édesanyja, aki egyébként egy kiváló sofőr” – meséli Váradi Zsuzsa.
Mi nem teszteltük le a vezetési képességeit, de nem is volt rá szükség: ha valaki megkapja a Főtaxitól Az év taxisofőrje díjat, nyilván kiválóan vezet. Pedig az 1970-es születésű, háromgyerekes édesanya csak 2016-ban ült be először egy taxi volánja mögé, ráadásul fiatalon évekig nagyon félénken mozgott az utakon. Amikor 1996-ban megszerezte a jogsiját, először egy Fiat Tipót hajtott. „Már akkor is Budafokon laktunk, emlékszem, hosszú évekig nem mertem bejönni a belvárosba, annyira féltem a nagy forgalomtól. Egy pár kilométeres sugarú körben közlekedtem, nagyjából a lakás, óvoda, ábécé háromszögben. Aztán munkahelyet váltottam, naponta be kellett járnom a kilencedik kerületbe, és szép lassan megszoktam a nagy forgalmat. Előbb elmúlt a félelmem, aztán elkezdtem élvezni a vezetést.”
Persze Zsuzsa nem taxisofőrnek készült, ami abból is nyilvánvaló, hogy csak 45 évesen vágott bele a taxislétbe. Az érettségi után egy számítástechnikai cégnél helyezkedett el, ahol megtanult programozni, majd évekig egy bankban dolgozott adatelemzőként. Aztán férjhez ment, és négy év alatt három lányt szült, mára mind felnőttek, a legkisebb most 22 éves. A gyes után előbb a GE-nél dolgozott pénzügyi területen, majd egy webáruház termékmenedzsere lett. 2007-ben elvált, onnantól egyedül nevelte a három lányt.
Leültem a csajokkal, és megbeszéltem velük, hogy muszáj vállalnom valami másodállást, hogy kitartson a pénzünk hó végéig. Sok mindenen gondolkodtam, aztán végül azt választottam, hogy beállok egy női sofőrszolgálathoz. Jelentkeztem, behívtak egy tesztvezetésre. Jól ment, pedig akkor ültem be először egy automata váltós kocsiba, de látták, hogy öt perc alatt megtanultam a kezelését. Úgyhogy elkezdődött a sofőrkarrierem. Először hétvégenként éjszaka álltam szolgálatba
– meséli. A női sofőrszolgálat lényege, hogy nők viszik haza a kuncsaftokat a saját kocsijukon. A megrendelők többsége azonban férfi. Hogy miért? „Nekem a legtöbb férfi utas azzal érvelt, hogy a nőkkel jobban lehet beszélgetni, hogy mi nyugodtabban vezetünk, és jobban is vigyázunk a kocsijukra. Az biztos, hogy az első hetekben nagyon stresszes voltam: csak nehogy valami bajt csináljak! Aztán elmúlt ez is, belejöttem.”
A sofőrszolgálat éveiben szinte az összes nagy márkát sikerült levadásznia, csak a Ferrari meg a Lamborghini maradt ki. Poschéból nem is egy akadt, Bentley-ből is volt néhány, de a csúcsot egy Rolls-Royce jelentette.
Utóbb kiderült, hogy a Rolls tulajdonosa valójában tesztelt, ugyanis keresett egy női autóvezetőt, aki rendszeresen vállal a számára sofőrködést. A főállásom mellett akkor még nem akartam bevállalni egy ilyen megbízást, de azért az jólesett, hogy a tulaj rám merte volna bízni a Rolls-Royce-át
– mondja Zsuzsa, aki annyira belejött a vezetésbe, hogy 2016-ban úgy döntött, új életet kezd, és főállásban fogja róni az utakat. Gondolkodott egy ideig az Uberen, de nem akart belevágni egy olyan dologba, amit jogilag bizonytalannak érzett, úgyhogy taxisnak állt. Szeretett volna egyből a Főtaxihoz menni, de a céghez nem vesznek fel kezdőket, ezért a Taxi 2000-nél indította be a taxis karrierjét. Bérelt egy Ford Focust, elvégezte az alaptanfolyamot, vizsgázott, megszerezte az összes engedélyt, aztán belevetette magát a forgalomba. Egy évvel később jelentkezett át a Főtaxihoz, azóta náluk dolgozik.
Megkérdeztük Zsuzsát, ha előadást kellene tartania egy taxi-akadémián, mivel kezdené az első órát. „Elsőként arra hívnám fel a figyelmet, hogy a taxizás óriási fejlődésen ment át az elmúlt években, és csak az maradhat talpon, aki ügyesen, hiba nélkül kezeli a technikai újításokat. A rutinos kollégák azt szokták mondogatni, elég, ha benne van a fejedben a várostérkép, de ez ma már nem igaz. Ma már nem URH-n kapjuk a címeket, villámgyorsan és pontosan kell kezelni a különböző applikációkat és a GPS-t.”
Persze a várostérképnek alapból benne kell lennie a fejben. Legalább a főutakat, a fontos intézményeket, a kerületek központi részeit ismerni kell, nem fordulhat elő, hogy az utas bemondja a címet, a sofőr pedig ne tudja, melyik irányba kell elindulni, mondja Zsuzsa, aki munka közben több applikációt is használ, de leginkább a Waze-zel elégedett.
Olyan utat sosem választ, amely pár perc nyereséget ígér ugyan, de lényegesen hosszabb a legrövidebb megoldásnál. Nem megyünk Kispestről Óbudára az M0-áson plusz tíz kilométert, még ha öt percet nyernénk is vele, magyarázza.Persze vannak, akik ragaszkodnak egy adott útvonalhoz. Ilyenkor egyszer visszakérdezek, hogy biztosan arra menjek-e, hiszen van egy rövidebb út is. Valakit sikerül meggyőznöm, másokat nem, de vitatkozni tilos a kuncsafttal.
Zsuzsára még soha nem érkezett panasz az utasoktól, nyilván ez az egyik oka, hogy a cég neki ítélte Az év taxisofőrje címet. A másik az, hogy olyan közösségi melót végez, amit a kollégái nagyra értékelnek. „Jól mozgok a digitális világban, és igyekszem mindenkinek segíteni. Ha el kell magyarázni az online számlázási rendszer működését, vagy a különböző applikációk leghatékonyabb használatának a rejtelmeit, bárki nyugodtan fordulhat hozzám.”
Zsuzsa higgadt sofőr. Igyekszik kimaradni a közlekedési konfliktusokból, az agresszív autósokat inkább elengedi, soha nem kiabál ki a kocsiból. Olykor megteszik ezt helyette az utasai, de többször előfordult az is, hogy a kuncsaft rászólt: dudáljon már rá az előtte szerencsétlenkedő autósra. Az is igaz, hogy este-éjszaka eleve nyugodtabb a forgalom, az utasok sem rohannak, kevesebb a stressz. Maguk a kuncsaftok is gyakran felteszik neki a kérdést: nem fél az éjszakában taxizni.
„Aki fél, az ne taxizzon! A legdurvább támadás – ha egyáltalán annak nevezhetem – eddig az volt, amikor az utasok el akartak cipelni bulizni. Kínos ajánlatot, szerencsére, még senkitől nem kaptam. Azt mindig furcsállom, ha egy utas öt perc után a legmélyebb személyes problémáit meséli el nekem, én fordítva soha nem tennék ilyet. Az már előfordult, hogy intim dolgokat kérdeztek tőlem, ilyenkor mindig azt mondom, hogy ez magánügy, erről nem beszélek. Egyszer fordult elő, hogy valaki nem hagyta abba a faggatózást, neki akkor azt mondtam: na, eddig tartott a beszélgetés. Utána nem szóltam hozzá, amíg meg nem érkeztünk.”
Mire Zsuzsából taxisofőr lett, a gyerekei már felnőttek, de a sofőrszolgálati időszakban azért még kicsik voltak. De akkor sem félt éjszakára egyedül hagyni őket, már csak azért sem, mert a lányok nagyszülei a szomszédban laknak.
Egyetlen drámai szituációra emlékszem, amikor szolgálat közben a pókfóbiás lányom kétségbeesetten rám írt: Anya, azonnal gyere haza, egy pók van a fürdőszobában! Visszaírtam, majd megyek, ha végeztem. Aztán mire hazaértem, már nem találtuk meg a pókot.
Hogy mennyire higgadt sofőr, az is jelzi, hogy amióta megszerezte a jogosítványát, egyetlen balesetet sem okozott. Igaz, ő viszont rengeteg incidensnek volt szenvedő alanya. Egy korábbi autójába, egy Ford Mondeóba három év alatt ötször mentek bele, utolsó alkalommal totálkárosra törték. A mostanit megelőző Volkswagen Touranját is totálkárosra törték, a vétkes sofőr komolyan meg is sérült, Zsuzsa sértetlenül szállt ki a kocsiból. Jórészt ezért vett ismét Tourant, a hatéves autóban jelenleg 350 ezer kilométer van. Mivel a Főtaxinál a reptéri fuvarokat maximum hétéves kocsik teljesíthetik, hamarosan le kell cserélnie. Már, ha továbbra is taxisofőr szeretne lenni.
„Egyelőre nem tervezek váltást, már meg is rendeltem az új kocsit, egy elektromos Kiát. Most az a legfontosabb, hogy mielőbb túl legyünk a koronavíruson, nekem például nagyjából a felére esett vissza a forgalmam járvány miatt. Azt, hogy taxisként is megyek-e majd nyugdíjba, még nem tudom. Nem zárom ki, hogy egyszer még visszatérek a programozáshoz. Nagyon szerettem csinálni, meg azt is, hogy ott másképp kell használni az agyat. De lehetnék weboldalkészítő vagy akár autós oktató is. Majd meglátjuk.”