Régóta foglalkoztatja a szociológusokat a nők alulreprezentáltságának kérdése a reáltudományok területén. Az évek során elvégzett kutatások a legkülönfélébb értelmezéssekkel álltak elő, ezek lényege, hogy a nőket kisebb arányban veszik fel a reálszaktudást igénylő munkakörökbe, illetve a nőket kevésbé érdekelik a tudomány, a technológia, a műszaki tevékenységek vagy épp a matematika.
A noklapja.hu által ismertetett legújabb kutatás azonban új irányba kezdett el tapogatózni: ezek szerint inkább a zsenialitással kapcsolatos általános sztereotípiák lehetnek az alulreprezentáltság okai. Négy fiatal kutatónő, Inna Ksenofontov (Hageni Egyetem, Németország), Alexandra Fleischmann (Kölni Egyetem, Németország), Rotem Kahalon (Tel Aviv-i Egyetem, Izrael), és Nyúl Boglárka (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyarország) arra voltak kíváncsiak, vajon a zsenialitással összefüggésben álló vonások mennyire vannak átfedésben a női, illetve férfi nemi szerepekkel.
Az eredmények értelmezéséhez fontos tisztáznunk, pontosan mit értünk zsenialitás alatt.
A zseniális embereket gyakran ábrázolják furcsa, szociálisan megközelíthetetlen alakokként. Nem kell messzire mennünk példáért: Arthur Connan Doyle Sherlock Holmes figurája, vagy épp az Agymenők sorozat Sheldonja tökéletesen hozzák a zseniktől elvárt deviáns viselkedésformákat. Ezzel szemben a társadalomtudósok szerint a nők alapvetően kommunikatívak, szociálisan aktívak, illetve magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, azaz teljes ellenpontjai az általánosan elfogadott zsenifiguráknak.
A zsenialitást hajlamosak vagyunk olyan területekhez társítani, melyek magas fokú tájékozódást, általános rendszerszemléletet igényelnek. Ezek a fajta munkakörök izolált, versengő magatartást feltételeznek, melyek szintén szöges ellentétben állnak a nőkkel kapcsolatos általános szemlélettel. Nem kevésbé fontos szempont, hogy a zseniális embereket gyakran fizikailag taszítónak aposztrofálják. Ez viszont élesen szemben áll az egyik legalapvetőbb női nemi jelleggel, a szépség ideáljával.
A zsenialitással kapcsolatos ilyen és ehhez hasonló sztereotípiák mind befolyásolják a magas intellektusú emberek megítélését. Az okos nőkre hajlamosabbak vagyunk azt mondani, hogy szorgalmasak, és keményen megdolgoznak a sikerért, ám zseniként ritkán emlegetjük őket. Ez azonban nem csupán társadalmi címkézés, maguk a nők is így értékelik teljesítményüket.
Korábbi vizsgálatok eredményeiből kiindulva a kutatónők azt tesztelték, hogy a zsenialitás vajon nagyobb eltérést jelent-e a női nemi szerepektől, mint a férfiakétól. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy kiemelkedően jónak lenni valamiben összeegyeztethetetlen az alapvető női szerepekkel. Az előzetes vizsgálatok eredményeivel felvértezve 2019-re kidolgoztak egy kutatási tervet, amellyel megnyerték az EASP Seedcorn (European Association of Social Psychology) támogatását. A vizsgálat során arra keresték a választ, hogy a zsenialitás és a nőkről alkotott kép közötti eltérés a nemi szerepek közötti különbségekre vezethető-e vissza.
A tanulmány arra a kérdésre is kereste a választ, hogyan birkóznak meg a nők a zsenialitásukkal kapcsolatos diszkriminációval? A kutatók rájöttek, hogy a magas intelligenciával rendelkező nők gyakran elbagatellizálják a szakmai erényeiket. Leszögezték azonban, hogy ez a jelenség nem nemhez, sokkal inkább az ember által elfogadott nemi szerepekhez köthető. A társadalom megjutalmazza azokat, akik ragaszkodnak a hagyományos női szerepekhez, ám ezzel hátráltatják őket abban, hogy elismerjék érdemeiket.
A tudósok arra jutottak, hogy a zsenialitásról alkotott meggyőződés alapvetően nem csak értelmi képességeken, alkalmasságon alapul, hanem a személyiséggel kapcsolatban olyan előfeltételezéseket tartalmaz, melyek inkább férfi tulajdonságoknak feleltethetőek meg. Véleményük szerint ideje lenne elválasztani a magas intellektust a társadalmi nemtől, mert a statikus nemi szerepek gátat képeznek a nők tudományos előmenetelében. Kilátásba helyezték, hogy későbbi kutatásaik során megvizsgálják: a nők kevésbé tartják-e briliánsnak magukat férfitársaiknál.
Fontos megjegyeznünk, hogy a zsenialitás sztereotipikus ábrázolása nem feltétlenül tudatos folyamat. Napjainkban is előfordul például a médiában vagy az oktatási intézményekben. Szembeköszön a könyvek hasábjain vagy egy-egy népszerű sorozat szereplőinek megjelenítésekor.
A közoktatásban aktívan tetten érhető a rejtett tanterv működése, azaz azok az utalások, amelyek kijelölik a nemek helyét a társadalmi valóságban. Ezzel a nemekre lebontott, rutinszerűen reprodukált és továbbadott hagyományos világképpel az oktatási rendszer megerősíti a lányok és fiúk hagyományos szerepét, egyszersmind befolyásolja a saját magukról kialakított önképet is
– olvasható Nagy Beáta és Lannert Judit Szociológiai Szemlében közölt tanulmányában.
Habár a világunkban egyre több kimagasló intellektusú nő bukkan fel, a gyermekek példaképválasztásánál fontos szempont a megközelíthetőség, hogy azonosulni tudjanak ideáljaikkal. Lényeges lenne, hogy a reál területek szaktekintélyei nőiségük mellett büszkén vállalják intellektusukat is, ezzel példát mutatva a felnövekvő zseni-generációnak.
Kiemelt kép: Getty Images
