Huszár Ágnes: Legyen távoktatás
2016. július 25-én az oktatáspolitika vezetői optimistán látták a közoktatás digitalizálásának kérdését. Deutsch Tamás, a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztos, Palkovics László oktatásért felelős államtitkár és Czunyiné Bertalan Judit digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztos társaságában bejelentette, hogy a nyár végén a kormány elé kerül az elkészült digitális oktatási stratégia (DOS), és szeptemberben hozzákezdenek a részletek kidolgozásához. A tájékoztató a büszkén mosolygó illetékesekkel ma is látható, hallható a kormány hivatalos oldalán.
Deutsch szerint a stratégia „minden elemében illeszkedik a köznevelési, szakképzési, a felnőttoktatási és a felnőttképzési szintet fejlesztő kormányzati elképzelésekhez”. A következő négy évben ennek keretében alakítják ki a fizikai infrastruktúrát, az intézmények eszközellátását, és hozzálátnak a pedagógusok digitális felkészítéséhez. A beígért infrastruktúrafejlesztés, eszközellátás, pedagógus-továbbképzés azonban háttérbe szorult.
Mindez a mai magyarországi közállapotok ismeretében nem meglepő, fáradt kézlegyintésen kívül más reagálást nem is érdemelne, ha nem tört volna ki hirtelen a koronavírus-járvány. A kormányzat azonnali intézkedésre kényszerült. A digitális közoktatás villámgyors bevezetése viszont élesen rávilágított a feltételek elégtelen voltára, s felveti a kérdést, mire is mentek el a milliárdok.
Gadó Gábor: Bizalmi viszony
A járványveszély kihirdetését követő napon érdekes vitáról tudósítottak a hírportálok. Előbb Lattmann Tamás nemzetközi jogász vonta kétségbe a 40/2020. (III.1.1.) Korm. rendelettel kihirdetett rendkívüli jogrend alkotmányos megalapozottságát (Lásd Városi Kurír, 2020.03.12.), majd erre reagálva Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója beszélt a Mandinerben arról, hogy „aki a kihirdetett veszélyhelyzet törvényességét jogi értelemben próbálja aláásni, az maga is veszélyt jelent a magyar társadalomra”. (Lásd Mandiner 2020. március 12.) Ez utóbbi kijelentés már-már fontosabb magánál a vita tárgyánál. Az „alapjogi szakember” ugyanis valójában azt állította, hogy a veszélyhelyzet törvényes elrendeléséhez elegendő, ha a kormány ilyen tartalmú döntést hoz. A döntés önmagát igazolja, mivel ezt követően az eljárás (vélt vagy valós) jogi hibáinak a számonkérése „súlyosan felelőtlen és társadalmilag veszélyes” magatartásnak minősül. Szánthó szerint: „(…) annak az erős sugalmazása, hogy az életbe lépő korlátozások esetlegesen nem jogszerűek, az emberekben zavart vagy nyugtalanságot kelthet”.
Mindeközben persze nehéz lenne tagadni, hogy a kormány, illetve a kormányfő mostani (időleges) „teljhatalmát” megalapozó, a második Orbán-kormány regnálása alatt elfogadott szabályozás meglehetősen slendriánra sikeredett.
Interjú: Mészáros hátszele külföldön hátrány – Laki Mihály emeritus kutatóval Fóti Tamás beszélgetett
Laki Mihály a Fidesz-közeli vállalatbirodalomról végzett kutatásait a közelmúltban hosszú tanulmányban összegezte. A NER gazdaság- és társadalompolitikájának két kulcseleme a kliensgazdaság kialakítása és olyan gazdasági szereplők helyzetbehozása, akik nagybefektetőként az orbáni célok elérését segíthetik. Mészáros Lőrinc vállalatbirodalma többszörös rejtély: átláthatatlanok a célok, a növekedés motivációi és a vállalatirányítás is különbözik a szokásostól. Bonyolítja a képet, hogy a Fidesz-közeli cégek gyakran kényszerülnek nem éppen haszonorientált lépésekre, amelyekkel politikai megbízást teljesítenek. A politikai hátszél kedvez a terjeszkedésnek, ugyanakkor a transzparencia hiánya akadályozza a külföldi tőzsdei megjelenést. A kliensgazdaságra pedig jó példa volt a dohány-kiskereskedelem átszabása.
Váncsa István: Kampó
Illegális migránsok hozták a koronavírust, ahogy erre kormányzó urunk a múlt hét elején rámutatott, de igazság szerint mi ezt sejtettük már jó ideje. Feljebbvalóinktól az elméleti alapképzést idejekorán megkaptuk, nemzetközi ügyekben tisztán látunk, gazdasági, kulturális, tudományos és azon belül epidemiológia kérdésekben úgyszintén. Trump azt mondta, hogy a Covid–19 „külföldi vírus”, ez ugyan hülyeség, mi azonban értjük őt. Susan Sontag bő harminc éve kimutatta, hogy
A tizenötödik században világszerte nagyot domborító szifilisz az angolok szerint francia himlő volt, a párizsiak szerint német betegség, a firenzeiek szerint nápolyi, a japánok szerint kínai. Az 1889–90-es influenzajárványt az angolok, franciák, németek és olaszok orosz influenzának minősítették, az 1918-ast spanyolnak. Ez utóbbi valójában a kansasi Camp Funston kiképzőtáborból indult el világhódító útjára, de hát ilyenkor a tények a legkevésbé se számítanak.
Viszont a Covid–19 csakugyan kínai, más kérdés, hogy a területileg illetékes kommunisták szerint a vírusnak Kínához semmi köze nincs. Mi természetesen nekik hiszünk, ők ugyanis hetven éve barátaink, bár volt tíz esztendő, amikor ez a barátság kissé fellazult. Spongyát reá. Most újra felnézünk rájuk, vagy legalábbis vezetőink felnéznek Kína vezetőire és olyanok szeretnének lenni, mint ők, csak attól tartanak, hogy Európa közepén ez ma még kissé furán venné ki magát. Hogy holnap mi lesz, az majd holnap kiderül.
Kovács Zoltán: Kommunikációs verőember
A kormány csatasorba állíthatja persze kommunikációs verőlegényeit, de ha azt szeretné, hogy a vírusválság ma még nem is prognosztizálható időtartama alatt a lakosság a tájékoztató másnapján ne Kovács pimaszkodásaival, hanem elsősorban a megelőzéssel és a veszélyhelyzet kezelésével törődjön, akkor előbb-utóbb olyan embert kellene odarakni, aki a tájékoztatással foglalkozik, és nem saját magával.
A miniszter vegyen példát Gál Kristófról, a törzs szóvivőjéről, vagy akár Müller Cecília tiszti főorvosról. Közelről láthatja őket, valami igazán ragadhatna rá.
Ebben a helyzetben valóban mindenkinek önmérsékletre van szüksége, ennek egyik legfontosabb eleme a helyzet kezelésében alapvető szerepet betöltő kormányzat iránti bizalom. Jó volna, ha lenne ilyen, de ha volt is, megrendült a kormánynak a válság első heteiben produkált semmitmondó bejelentéseitől, később pedig az egymásnak ellentmondó intézkedései miatt. Az első időszakban ugyanis a kormányzat nem a vírus ellen összpontosította erőit, hanem főként a politikai ellenzékkel szemben.”