A Momentum bejelentette, hogy saját jelöltet indít a budapesti előválasztáson. Az EP-választáson 9,92 százalékos eredményt elérő, és ezzel két mandátumot szerző párt Kerpel-Fronius Gábort, a szervezet XIII. kerületi elnökét küldi versenybe. A párt közölte azt is, hogy az előválasztás győztesét támogatja a főpolgármester-választáson, mert elsődleges célnak Tarlós István – és így a NER – fővárosi leváltását tekinti.
Számos értelmezés versenyez majd a nyilvánosságban attól kezdve, hogy az arcuk már eltakarja a Napot, azon át, hogy a kampányharccal fideszes kérésre csökkentik az ellenzék esélyeit, egészen odáig, hogy politikai pártként működnek, amennyiben jelöltet állítottak egy választáson.
A leghidegebb politikai racionalitásból azonban az következik:
Az ezt a megoldást eredményező képlet nem is olyan bonyolult.
Épül a lila szervezet
A Momentum meglepetésre futott be a harmadik helyre az EP-választáson, ám a helyezésnél sokkolóbbak voltak a végeredmény mögötti adatok. A Fekete-Győr András vezette párt a legerősebb ellenzéki párt az I., a II., az V., a VI., a VII., a VIII., a IX., a XI., a XII., a XVIII. kerületben is, és nincs olyan városrész, amelyben a szocialisták megelőzték volna.
Ebben a helyzetben és pillanatban eminens érdekük használni a jelenlegi politikai hangulatot, és pártépítéssel, tagok bevonásával, az aktivisták számának növelésével fővárosi szervezetük megerősítésére koncentrálni. Ennek alapvető eszköze a politikai mozgás, a tábor mobilizálása. Ez éppen az, amit Orbán Viktortól évtizede látunk: a Fidesz csodaként emlegetett mobilizációs erejének titka, hogy a szervezet él, minden területnek felelősei vannak, akik képesek a felelősségi területükön lévő szimpatizánsokat aktivizálni nemzeti konzultációtól népszavazáson át választásig.
Erre az előválasztás ideális eszköz a Momentumnak, hiszen újra kampányba hívhatja lelkesedésük csúcsán lévő tagjait, miközben semmit nem kockáztat. A pártnak ebben a projektben nincs mit veszítenie, mert a választáson úgyis a legerősebb ellenzéki jelölt áll majd szemben Tarlóssal, addig meg nemcsak a szervezetet, de adatbázisaikat is építik, miközben nem sérült együttműködési hajlandóságuk, ami immár láthatóan az ellenzéki tábor elvárása. (A részletekért lásd az LMP sorsát.)
Lesz egy újabb politikusuk
Nem csupán szervezeti, de személyi haszna is van a lépésnek. Nyilvánvalóan hiány van ismert, elsővonalas politikusból a pártnál, főként annak fényében, hogy legismertebb politikusai közül kettő, Cseh Katalin és Donáth Anna el is megy Brüsszelbe EP-képviselőnek. Azzal, hogy Kerpel-Fronius Gábor beszáll, a médiafigyelmet automatikusan megkapja, amivel – nyilván megfelelő teljesítményt feltételezve – ismert, fronton használható politikussá válhat.
És ha a párt az önkormányzati választásokon is hasonlóan jól szerepel, tartósan középpárttá válik, akkor mind több helyi, országos politikusra lesz szüksége, így a fővárosi arcukat már most elkezdték építeni. Azzal, hogy Kerpel-Fronius kihívja Karácsony Gergelyt, egyúttal a Momentum budapesti elképzeléseinek arcává is válik.
Arról nem szólva, hogy a politikai meccsek olyanok, hogy előválasztásos vereség is hozhat alpolgármesteri címet, kulcsposztot a budapesti politikában.
Budapesten az ellenzék diktál
A posztoknál azonban az eredmény szempontjából sokkal fontosabb, hogy az ellenzék tematizációs képessége megmaradhat. Az előválasztás szélesedése ugyanis azt jelenti, hogy Budapest jövőjéről versengenek majd elképzelések, a hírek pedig a versenyről is szólnak.
Ez azt is jelenti, hogy a komplett ellenzéki szavazótábor azt látja, nyílt versenyben dönthet arról, ki álljon szemben Tarlóssal. Azzal, hogy ez valódi rivalizálás, az előválasztás jelentősége és intézményi ereje megerősödik, ahogyan az ellenzék esélyei is.
Nem csak azért, mert Budapest és a Tarlós leváltásáról szóló verseny köré szerveződnek következő hónapjai, hanem azért is, mert a Karácsony-kampány megépítését és beindítását is kódolja. Elsőre ugyanis úgy tűnik, hogy Karácsony vitathatatlan esélyese a megméretésnek, ám a Momentum számai azért óvatosságra intenek mindenkit. Azt legalábbis biztosan jelzik, hogy Karácsonynak komolyan kell vennie a vetélkedőt, ez pedig értelemszerűen erősebb kampányt, több intellektuális, kreatív energiát, nagyobb fegyelmezettséget és szervezettséget igényel. Ezzel együtt a két team közötti kampányerő-különbség mindenképpen legalább nyílt versenyt ígér. Nem szabad feledni, hogy a Momentum egy nagy meglepetést okozott már az idén, méghozzá egy fegyelmezett, dolgozós kampánnyal.
Akárki nyer is, nagyobb legitimációval, az ellenzéki szavazók közösségének támogatásával, háta mögött egy hónapok óta a választásra készülő közeggel állhat fel Tarlós ellen.
Az előválasztás dicsérete
Ha így lesz, akkor az az előválasztás létét véglegesen igazolja. Azzal, hogy a Momentum részt vesz a folyamatban, egyszerre minden korábban hangoztatott előnye egyszerre látszódhat, miközben minden korábban hangoztatott hátránya egyszerre tűnhet el.
Most ugyanis láthatóan ideális megoldást jelent a résztvevőknek, amennyiben mindannyian érvényesíthetik saját érdekeiket, miközben együttműködésüket nem károsítja, sőt az összellenzéki esélyeket növeli azzal, hogy mobilizál, s tiszta helyzetet teremt.
A mostani folyamat meg is mutatja majd, mennyire más egy ilyen eljárás, mint amikor kiszivárgó közvélemény-kutatási adatok alapján revolverezik egymást a résztvevők, esetleg füstös szobákban próbálnak sakkozni azzal, hogy hol, ki lehet a jelölt. És micsoda menekülő érv volt, hogy veszekedésként jelenik meg a választók között az ellenzéki rivalizálás, aminél nyilván sokkal jobb megoldás volt választásról választásra garantálni a hatalmas Fidesz-győzelmet.
Puzsér szólóban
Persze immár biztosnak látszik, hogy az előválasztás mégsem oldja meg azt a feladatot, hogy Tarlós István egyetlen ellenzéki jelölttel találkozzon a ringben, miután Puzsér Róbert közölte, a jelenlegi körülmények között nem vesz részt az előválasztáson. Kulcsérve a kerületi jelölések nem megfelelő eloszlása a pártok között. Okkal veti fel, hogy a szocialisták hogyan mehetnek elöl ennyi városrészben, hiszen valóban nehezen elképzelhető az EP-választás eredményei alapján, hogy az ellenzéki választópolgárok egységes akarata lenne Horváth Csaba zuglói jelöltsége.
Csakhogy annyit is biztosan tudunk, hogy a Momentum és a DK jelentős demokratikus legitimációt kapott a választóktól, így a két párt a választók bizalmából tárgyalhat, s eldöntheti, mennyit próbál módosítani az eredeti forgatókönyvön. Ami biztos, Puzsér ilyen demokratikus legitimáció nélkül kívánja felülírni a megállapodást. Immár mindinkább egyedül, hiszen az LMP is kiállt mögüle, miután támogatásuk feltétele az volt, hogy a jelölt részt vegyen az előválasztáson.
Ezzel a zöld párt is azt üzente, elsődleges célnak Tarlós leváltását tekinti. Azzal, hogy Puzsér nemet mond az előválasztásra, de indul a választáson, valamennyivel biztosan csökken a főpolgármester-váltás sansza, miközben Puzsér, ha nem fordul fel a világ, biztosan a harmadik helyen végez a választáson, amelyen első alkalommal mérik meg, valójában milyen választói támogatottság áll mögötte.
A NER-bomlás esélye
Amennyiben az ellenzék fegyelmezetten, az együttműködést fenntartva, a kampányban nagy energiákat mozgósítva dolgozik, akkor megszerezheti a fővárost, ahogyan kerületek sokaságát is.
Ez pedig a nemzeti együttműködés rendszerében eddig nem látott eredménnyel járhat. A Fidesz-beton töredezése ugyanis új politikai konfliktusokat, rendezetlenségeket termel, ami együtt jár helyi kiskirályságok felszámolásával, gaztettek felderítésével, de leginkább a fideszes örökkévalóság gondolatának megszűnésével. Ami egyúttal ma még beláthatatlan töréseket is okozhat, hiszen az erőforrásaikat elvesztő fideszesek reakciói megjósolhatatlanok, miként az is, miként változik a közhangulat, ha kiderül, nem örökké kell félni a fideszes hatalmasoktól.
Ennek persze szükséges feltétele a Demokratikus Koalíció és a Momentum egyenessége és következetessége. Azért e két párté, mert most ez a két szervezet dominálja az ellenzéki oldalt. Azaz úgy látszik, az MSZP, a Jobbik és az LMP kilátásai rosszabbak, mint az eredményeik mutatják. Ma ordító a mondás, a stratégia, a szervezettség, a lelkesedés, a politikai akarat közötti differencia az EP-választáson relatív győztes kettős és az agyonvert hármas között, így ha az aktuálisan felül lévők teljesítménye nem romlik, akkor egyszerűen megeszik a többiek mind kisebb szavazótáborát.
Ezzel együtt az ő esélyeik is csak akkor értelmezhetőek, ha elsődleges céljuk a NER megtörése, nem az ellenzéki oldal uralma lesz. Merthogy mindkét párt csak akkor lesz képes érvényesíteni távlatosan stratégiáját, ha megnyílik a politika tere, valahol megtörik a NER. Ennek megbontásához pedig szükségük van egymásra. Ez a szükségszerűség politikája: saját, nagyobb terveik csak akkor valósíthatók meg, ha megteremtik ennek szükséges feltételét, a megrepedt NER-t, ami viszont nem sikerülhet nekik egymás nélkül.
Ezt ismerhették fel részben a választók, akik az MSZP, DK és a Jobbik, LMP, Momentum mezőben is választottak most egy győztest, amelynek esélyt adtak.
A politikai senkiföldjéről a politika földjére
A múlt évi választásokat követő tüntetések után azt írtam, a politikai senkiföldjén találkozott Orbán ellenzéke. Világos volt, hogy a pártok minimalista stratégiái, egymás közötti eldönthetetlen ellentétei, a párton kívüliek érthetetlen mozgása olyan képletet alkot, amelyet az adott politikai helyzetben, adott támogatottságokkal, adott szereplőkkel nem lehet megoldani.
Ám azóta sok minden történt. Az ellenzéki szavazók például aligha tűrnék el újra, hogy a pártok kicsinyes játszmáinak áldozatai legyen politikai akaratuk, ahogyan a pártok stratégiái is módosultak, mindennek köszönhetően alakult ki olyan helyzet, amelyben már nem a politikai senkiföldjén találkoztak szereplők, hanem a politika földjén.
Ennek köszönhetően mutatkozik most esély arra, hogy a szervezett politikai ellenzék megbontsa Orbán Viktor rendszerét. Az önkormányzati választáson elért relatív sikerrel új körülményeket teremthet magának úgy, hogy közben több lehetőséggel, területileg megerősödve, új politikák képviseletével álljon szemben a nemzet ügye iránti elkötelezettségét Rogán Antal miniszteri posztjával és Tiborcz István vállalkozó leggazdagabb magyarok közé repítésével igazoló Fidesszel.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
