Közélet
Inayat Bibi (L), mother of child labour activist Iqbal Masih, weeps while his sister Sobia (C) shouts slogans demanding the arrest of her brother's murderer, 25 April at a protest march in Lahore, Pakistan. Sobia said she does not want any financial compensation, only her brother back. Masih, 12, was shot dead near his native town Muridke 16 April. BEST QUALITY AVAILABLE              AFP PHOTO (Photo by STR / AFP)

Háromezer gyermekmunkást szabadított fel, mielőtt megölték

Annak ellenére, hogy a 21. század elejére hivatalosan a világ minden országában eltörölték a rabszolgaságot (utoljára Mauritániában 2007-ben), a Minderoo Alapítvány becslése szerint ma is mintegy 40 millió embert fosztanak meg személyes szabadságától fizikai, szexuális és/vagy gazdasági erőszak alkalmazásával azért, hogy más számára profitot termeljenek. Ennek egyik leggyakoribb formája az adósrabszolgaság, amelynek Indiában nagyjából tizennégy-, Kínában három-, Pakisztánban pedig kétmillió ember esik áldozatul. Ők úgy kerülnek ebbe a helyzetbe, hogy a vállalkozó uzsorakamatra kölcsönad egy bizonyos összeget, amit aztán az adós egész családjának munkával kell törlesztenie. A bér azonban olyan méltatlan, hogy gyakorlatilag lehetetlen ledolgozni az adósságot, amely akár generációkon át is öröklődhet.

Erre a sorsra jutott Iqbal Masih is, aki 1983-ban született a pakisztáni Muridkében koldusszegény, keresztény kisebbségi családba. Egy tizenkét dollárnyi összegnek megfelelő (!) kölcsön miatt már négyévesen a helyi szőnyegkereskedő fennhatósága alá került. A gyerekek itt heti hét napon át tizenkét órát dolgoztak a poros, levegőtlen, sötét helyiségekben. Oktatásban nem részesültek, ellenben ütötték-verték őket, és ha megsérültek, nem jutottak orvosi ellátáshoz. Enni is alig kaptak, ezért általában nagyon kisnövésűek maradtak. A kereskedőnek esze ágában sem volt bármikor a jövőben elengedni a könnyen fegyelmezhető és gyakorlatilag ingyenes munkaerőt biztosító gyerekeket. Így különböző ürügyekkel folyton emelte az adósság összegét, és az elkövetett legkisebb hibákért súlyos büntetéseket számolt fel. A csenevész kisfiúnak hat évvel később sikerült megszöknie. A rendőrségre sietett, ahol azonban védelmet nem kapott, ellenben visszavitték a szőnyegkereskedőhöz. Az agresszív büntetés sem törte meg az elszántságát. Amikor megneszelte, hogy az adósrabszolgaság ellen küzdő Bonded Labour Liberation Front tüntetést szervez a közelben, ismét kereket oldott. A rendezvényen szót kért és kapott.

Ekkor már nem kellett visszamennie: a szervezet a védelmébe vette és jogi képviseletet biztosított számára. A gyerek az ügyvédtől kapott dokumentumokat meglobogtatta volt főnöke előtt, aki immár semmit sem tehetett: Pakisztánban akkor már egy éve (1992 óta) törvényileg tiltották az adósrabszolgaságot. A szőnyegkereskedő a hatóságok látókörébe került, Iqbal pedig iskolába. A jóeszű gyerek gyorsan haladt a tanulmányaival, két év alatt elvégzett négy osztályt. Eközben ahol csak tehette, megosztotta a tapasztalatait, felszólalt az adósrabszolgaság ellen és a minden gyereknek járó oktatásért.

Tevékenységéért 1994-ben elnyerte a Reebok emberi jogi díját (a sportcég e kezdeményezése 1988 és 2007 között jutalmazta a harminc év alatti aktivistákat a világ minden tájáról). A díj átvételekor mondta el leghíresebb beszédét, ennek központi üzenete:

a gyerekek kezébe toll való, és nem szerszámok.

Ugyanebben az évben az Egyesült Államokba is eljutott. Főnökétől folyton azt hallotta, hogy az amerikaiak rendelik meg a szőnyegeket. Iqbal ezért nagyon gonosz embereknek képzelte el a kontinens lakóit, akiket nem zavar a gyerekek szenvedése. Megérkezve azonban rájött, hogy általában puszta tájékozatlanságról van szó: a vásárlók nem tudják, hogy a termékekhez kizsákmányolt gyerekek vére tapad. A tizenkét éves aktivista ezért igyekezett rávenni hallgatóságát, hogy bojkottálják a gyermekmunkával készült importárukat.

Iqbal Masih
Forrás: Wikipedia

Amerikai körútja során érintette a Massachusetts állambeli Quincey iskoláját is, ahol a diákok elszörnyedve hallgatták náluk jóval kisebb-véznább, a többéves robottól görnyedt hátú kortársuk viszontagságait. Megkérdezték tőle, hogy ezek után biztosan vissza-e akar térni Pakisztánba, ahol veszélyben van – a kisfiúnak azonban eltökélt szándéka volt, hogy társain segítsen.

A jogásznak készülő Iqbal rövid pályafutása alatt is közel 3000 pakisztáni gyermekmunkás felszabadításához járult hozzá. Valószínűleg még nagyon sokat hallottunk volna róla, mára talán világszerte ismert lenne a neve, ha 1995. április 16-án, húsvét vasárnap nem válik szülővárosában máig tisztázatlan gyilkosság áldozatává. A templomból tartott hazafelé két rokon fiúval, amikor egy ismeretlen mondvacsinált ürüggyel beléjük kötött, és végül pisztolyt rántott. A másik két gyerek sértetlen maradt, a gyilkos egyedül Iqbalra célzott, aki az őt ért lövésektől a helyszínen meghalt. Nagy valószínűséggel a munkajogok kiterjesztésében ellenérdekelt szőnyegkereskedők tették el ily módon láb alól. Temetésén mintegy 800 gyászoló vett részt.

Tragédiája megrázta a világot, és a quincey-i iskola diákjait is, akik elhatározták: nem hagyják, hogy Iqballal együtt az álmai is meghaljanak. Tájékoztató honlapot készítettek a gyermekmunkáról, és gyűjtést szerveztek. Tizenkét dolláros adományokat kértek, utalva Iqbal életkorára, egyszersmind az összegre, amennyiért annak idején eladták őt a szőnyegkereskedőnek. Az ügyet képviselők is felkarolták, a gyerekek egy kormányzati bizottság előtt is felszólalhattak. Végül több mint százezer dollárt gyűjtöttek össze egy új iskola építésére. Az intézmény, amit Iqbalról neveztek el, 1997-ben nyílt meg a pakisztáni-indiai határ közelében, és jelenleg is működik.

Halálhíre másokat is arra indított, hogy fellépjenek a gyermekmunka ellen – többek közt Nina Smith-t, aki ma az etikus szőnyeggyártásért felelő Goodweave International elnöke. A mára globálissá nőtt civil szervezetet az indiai Kailás Szatjárthi alapította 1994-ben, Rugmark néven. A szervezet munkatársai körbejárják a szőnyegszövő üzemeket, rendszeres ellenőrzéseket hajtanak végre. A gyermekmunkásokat és (gyerek vagy felnőtt) adósrabszolgákat bizonyíthatóan nem dolgoztató, alkalmazottaikat méltányos feltételek mellett foglalkoztató gyártók elláthatják termékeiket a Goodweave logóval. Ennek nagy jelentősége van, mert a tájékoztató kampányoknak hála, a fogyasztók egyre növekvő számban az etikus árukat keresik. Kailás Szatjárthi munkásságáért 2014-ben Malála Júszafzai-jal megosztva Nobel-békedíjat kapott. A díj átvételekor beszédében megemlékezett a hős mártír Iqbal Masihról.

A Global Slavery Index 2018-as adatai szerint Magyarországon 36 ezer ember él rabszolgasorban – 2016-ban még „csak” 22 ezer volt ez a szám. Jellemző forma a prostitúcióra kényszerítés, de egyre több a háztartásban vagy a ház körül dolgoztatott rabszolga is.

Kiemelt képünkön: Inayat Bibi, Iqbal Masih édesanyja a könnyeit törli, miközben lánya, Sobia a testvére gyilkosának letartóztatását követeli 1995. április 25-én. Fotó: AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Norwegian writer Karl Ove Knausgard poses in front of a hotel in Berlin, Germany, 02 October 2015. Photo:†Bernd von Jutrczenka/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.