Hanák András: A közigazgatási bíróságokról
Mégis miért kellenek most ezek a közigazgatási bíróságok? A hivatalosság válasza szerint részben azért, mert ilyen (mondjuk, hasonló) bíróságok léteztek 1896 és 1949 között, tehát ez a törvény is része annak a rekonkvisztának, amellyel a NER az 1944 tájékán fennálló állapotokat kívánja helyreállítani. Mivel azok egy magyar alkotmányos identitás részét képezik. Vegyük észre, hogy minden hasonló rekonkviszta esetében sohasem arra hivatkoznak, hogy a demokráciát állítsuk vissza (erre ugyanis bajosan hivatkozhatnának), hanem valami homályos múltat idéznek fel, amely nagyon szűken mérte a modern demokráciák vívmányait.
Benda László: Nazarbajev jött, ment – és maradt
A dolgok jelenlegi állása szerint a nemzetvezető változatlanul megfellebbezhetetlen tekintély. Olyannyira, hogy amíg a múlt héten utódja, az új elnök első hivatalos útján sietve elzarándokolt Moszkvába, Nazarbajev elnökletével üléseztek a legmagasabb fórumok, és külön neki alárendelt kancelláriát hoztak létre. Ennek feladata, hogy az ő maga, az elnök és a kormány (ebben a sorrendben) „az általam megerősített programdokumentumok” megvalósításán dolgozzék.
Az új elnök, aki Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) végzett kínai szakos diplomataként.
Kovács Zoltán: Fegyverbe!
A kormányfő elhatalmasodó bírvágya miatt már egy ebédlőasztalt is katonai terepmakettnek tekint, ahol egy kávéscsésze például, igen inspiratív is lehet. Az étkezőajtóból visszapillantva stratégiai gondolatai a Kaukázustól a Brit-szigetekig szárnyalnak, meg vissza. Az európai civilizációs értékek nála már régen nem számítanak, fejében ezek helyett ilyen-olyan érdekszövetségek rajzolódnak ki, állnak össze, majd esnek szét, politikai víziója nincs egyéb, mint a hatalom erős markolása. Ennek jegyében akadt meg szeme Szlovénián, néhány éve. Mondván, jó esély kínálkozhat a magyarországi berendezkedéshez hasonló nacionalista és bevándorlásellenes kurzus hatalomba segítésére. Meg úgy általában is: Szlovéniában pillanatnyilag túl nagy a nyugalom, és ezt az embert a nyugalom önmagában fölidegesíti. Ha ilyet érzékel, rossz idegállapotba kerül.
Kukorelly Endrével Szekeres Niki készített interjút
Humoros könyvcím, feketén-fehéren, tiszta (vicces) sorok. Kukorelly Endre legújabb könyve kapcsán nemcsak fociról beszélgettünk, hanem arról is, hogy mi van, ha nincsen foci. Vagy mi van, ha olyan az a foci, mintha lenne, de mégsincs. És hogy mi köze van annak a nagy egésznek, ami az irodalom, a kultúra, a társadalom ésatöbbi, éppen a focihoz.
Várkonyi Benedek: A gyávák hallgatása
Maurice Audin rettenetes halállal halt meg. Nem egyszerűen elvették az életét, hanem kínozták, pokoli gonoszsággal gyötrő fájdalmakat okoztak neki, végül a test jobbnak látta feladni, hogy véget érjen az elviselhetetlen. Kínzóinak és gyilkosainak nem volt elég bátorságuk ahhoz, hogy beismerjék, mit tettek. 1957 júniusában, Algériában Jacques Massu tábornok legedzettebb és mindent kiálló katonái, miután végeztek Audinnel, letagadták az egészet, félelmükben történetet eszeltek ki arra, áldozatuk hogyan szökött meg, azután örökre eltűnt. Ezzel kezdődött a csaknem hatvan évig tartó Audin-ügy.
Hegyi Iván: Hogyan érkeztek Ferihegyre az asztalitenisz világbajnokai 1979-ben?
„A tv sportosztálya közli, hogy május 13-án, vasárnap 16.20-kor a nézők részleteket láthatnak a phenjani asztalitenisz-vb csapatdöntőjéről Berczik Zoltán szövetségi kapitány, valamint Gergely Gábor, Jónyer István és Klampár Tibor közreműködésével.”
Ez a hír látott napvilágot 1979. május 3-án, miután a magyar férfi válogatott elnyerte a világbajnoki címet Észak-Koreában. Egyúttal azt is tudatták az érdeklődőkkel, hogy ugyanaznap délelőtt a Majális a Népstadionban elnevezésű tömegsport-rendezvényen a pingpong-pápák is fellépnek.
Ahhoz előbb haza kellett érkezniük.
Szerdára várták őket, de Koppány Györgyöt, a Népsport élelmes fotóriporterét nem lehetett becsapni. A felvételek mestere kedd délután megjelent a szerkesztőségi szoba ablaka előtt, és hanyagul beszólt: „Kisapám, kivigyelek Ferihegyre? Jönnek Jónyerék!”
Üdítő kérdés volt, mert nehéz idők jártak akkoriban. A futball-válogatottról például a következő kritika jelent meg a görögök elleni 0-0 után: „A hagyományokban gazdag magyar labdarúgás odáig jutott, hogy jóformán még egy gól nélküli döntetlennek is örülhetett a Népstadionban. (…) A magyar labdarúgók alibifutballt játszanak; ha kapu fölé-mellé rúgnak, akkor a cipőjüket kárhoztatják| vagy a talajra panaszkodnak. Mit csinálnak nálunk az edzők, akik – tisztelet az egy-két kivételnek – elfogadják a leglangyosabb futballt is, mert a klubok megelégszenek a hazai, nagyon halvány színvonallal.”
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook
