Bayer Zsolt – bár írásában persze alaposan kiosztja a Jobbikot -, miután a Magyar Nemzet megírta, hogy a pártban far-hát kommandónak nevezték a nyugdíjasokat, publicisztikájában új megvilágításba is helyezi a kifejezést. Írása ezen része már-már azt az emelkedettséget idézi, amit új főszerkesztője ígért.
Emlékeztet arra, hogy nagyszüleinknek sokszor még far-hátra sem tellett, miután a XX. század borzalmai után mindig elölről kezdték az életüket. A semmiből és
mégis végig tudták csinálni, mégis felnevelték a gyerekeiket és az unokáikat, és a nagymama este a lámpafénynél zoknit stoppolt, a déli harangszóra asztalra tette a levest, vasárnap pedig az ünnepi húslét, hol marhából, hol tyúkból, s a rántott húst is, hol csirkéből, hol disznóból, s a végére a rétest vagy a palacsintát, amiből nem kellett sokat sütni, legfeljebb ha százat, mert mi, unokák, előbb hárman, majd öten, heten nem álltunk meg fejenként tíz-tizenöt alatt.
És tényleg: máját, zúzáját, szívét sose ette, combját se és mellét se, mert „tudjátok, gyerekek, én csak a püspökfalatját szeretem meg a hátát, az a legszaftosabb”… Hát azért.
Sok évnek kellett eltelnie, mire rájött, ez hazugság!
A leggyönyörűbb, legszívmelengetőbb, legemberibb hazugság.
A nagyszülők génjeibe ivódott, hogy bármikor elvehetnek tőlük mindent, ezért
csak egy parancs van: mindent odaadni az utódoknak, hogy ha más nem is, de ők legalább túléljék.
Az írás további része a Jobbik ostorozása. Talán a lap új stílusára utal Bayer Zsolt is azzal, hogy bár lennének keményebb szavai is, de azokat
nem használhatom, mert akkor mindig nagy a sértődés, hogy mi itt hogyan beszélünk.
(…)
Úgyhogy nincsenek szavak.
Kiemelt kép: Neményi Márton / 24.hu
