Csütörtökön délelőtt fogadta el az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága az Alaptörvény hetedik módosítását, ami így az Országgyűlés elé kerülhet. Mint korábban megírtuk, a módosítóhoz még szerdán este is érkezett kormánypárti módosító javaslat, ekkor foglalták például a szövegbe, hogy az állami szervek kötelessége a keresztény kultúra védelme, vagy azt, hogy tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás. A tervek szerint már jövő szerdán szavaznának az alaptörvény-módosításról.
Arra, hogy a módosítás egyes pontjai mögött milyen jogalkotói szándék állhat, az Alapjogokért Központot vezető Szánthó Miklóssal beszélgettünk. Szánthó a szervezetről korábban Baló György műsorában elmondta: a kormány legtöbb lépését jónak látják, de nem tartják magukat kormánypártinak. Támogatóik közt van a Polgári Magyarországért Alapítvány és a jegybank által létrehozott Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány, amit büszkén vállal, egy 168 Óra-interjúban ezt azzal magyarázta, hogy azonos szempontokat tartanak fontosnak a Fidesz pártalapítványával.
A módosítással az Alaptörvénybe foglalják, hogy az állam egyes hatásköreit az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja, de ez nem állhat szemben az Alaptörvényben említett alapvető jogokkal, és nem korlátozhatja az ország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Szánthó rámutatott, hogy régóta zajlik jogértelmezési vita az uniós szervek és tagállami kormányok, valamint az uniós bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok között arról, hogy ha egy uniós döntés szembe megy egy tagállami alkotmánnyal vagy az uniós szervek túlterjeszkednek a rájuk ruházott hatáskörökön, akkor hogyan tudja magát „megvédeni” egy tagállam? Ebben a vitában előremutató lépésnek tartja, hogy az alaptörvény-módosítás kimondja: az átruházott hatáskörgyakorlás az alkotmányos önazonosságot nem sértheti. Ugyancsak fontosnak tartja, hogy a javaslat az állam valamennyi szervének kötelességévé teszi az alkotmányos önazonosság védelmét.
A javaslat szerint ugyancsak az Alaptörvénybe kerül, hogy Magyarország keresztény kultúrájának védelme szintén az állam minden szervének kötelessége.
Az Alapjogokért Központ vezetője ezt annak az Európa-szerte zajló vitának a leképeződéseként értékeli, amely arról szól, hogy „egy »demokrácia« csak és kizárólag akkor lehet »demokrácia«, ha egyben liberális, vagy úgy is lehet egy állam működése demokratikus, ha nem osztja a liberális kánont”? Mint mondta, tény, hogy a liberális felfogás szerint az államnak minden vallást és világnézetet egyenlő mércével kell mérnie, az egyenlő bánásmód elve a szekuláris és neutrális állam felvilágosodás-kori eszméjéből fakad. Úgy látja azonban, hogy ez az elmúlt évtizedek során lezajló, jellemzően muszlim hátterű bevándorlás fényében egyre nehezebben tartható, ha egy állam – nem vallási, hanem kulturális tekintetben – meg akarja óvni a zsidó-keresztény hagyományrendszeren alapuló társadalmi berendezkedését. A világnézeti semlegesség követelményéből ugyanis az is fakad, hogy a muszlim csoportokat, mint közösségeket, felekezeteket ugyanazon egyenlő bánásmódban kell részesíteni, mint az Európa történeti tradíciójához tartozó zsidó vagy keresztény felekezeteket.
Tehát, ha egy katolikus vagy református közösség, illetve egyház jogosult valamilyen támogatásra vagy elbánásra az állam részéről, az ennek alapján meg kell, hogy illesse a muszlimokat is. Az Alapjogokért igazgatója azonban úgy véli, hogy lehetetlenné teszi az integrációt a többségi társadalmakhoz, ha ilyen formában segítik a bevándorolt csoportok önazonosságának, kultúrájának, az európaitól különböző magatartásmintáinak megőrzését.
Mindebből kiindulva Szánthó Miklós a magyar Alaptörvény-módosítást „a szimbolikán túlmenően egy megelőző intézkedésnek” tartja, ami valóban – de álláspontja szerint helyesen – szakít a világnézeti semlegesség liberális követelményével.
– értékelt.
A módosítóval az Alaptörvénybe foglalnák, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.
Szánthó szerint ez azzal áll összefüggésben, hogy az Alkotmánybíróság a közelmúltban döntött arról, hogy a jogalkotónak kezdenie kell valamit azzal a helyzettel, amikor a szabad gyülekezés joga a magánélethez való joggal ütközik, és kimondta, hogy ennek nyomán új gyülekezési törvényt is kell alkotni. Ez a következő hónapokban várható.
Úgy véli: a politikusok, közéleti szereplők munkahelyén, vagy ahol hivatalos tevékenységet folytatnak, érvényesülnie kell a fokozott kritikatűrés követelményének, annak viszont korlátozottabb lesz a lehetősége, hogy a saját otthonuk előtt tiltakozzanak. A családtagok magánélethez való jogát jobban fogja védeni ez a módosítás, hiszen „senki nem tehet arról, hogy egy Gyurcsány- vagy Orbán-családba születik”, de a részletszabályok kibontása az új gyülekezési törvényen fog múlni – mondta.
A hetedik alaptörvény-módosítás egymás mellé emeli az emberhez méltó lakhatás követelményét és a közterület közcélú használatának védelmét. A szövegben úgy fogalmaznak, hogy „az állam és a helyi önkormányzatok törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani”, másfelől „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”.
Arra a felvetésre, hogy eszerint a hajléktalan akkor is büntethető-e, ha az állam és az önkormányzat „törekvése” ellenére nem tud fedelet adni a feje fölé, Szánthó azt mondta, itt nem a büntethetőségről van szó, hanem arról, hogy egy elsőre szabadság-korlátozó intézkedéssel a társadalom többsége és a társadalom perifériáján lévők számára is egy hosszú távon kölcsönösen előnyös helyzet jöjjön létre. Úgy véli, „az nem működik, hogy egy félreértelmezett szabadságjogból az fakadjon, hogy bárkinek joga van élni, de akár halálra is fagyni az utcán”. A módosítás – és várhatóan a törvényi részletszabályok – célja, hogy „a hajléktalanokat akár állami szigorral, de a számukra sokszor az életet jelentő szociális ellátórendszer felé tolja, a társadalom többi tagjának pedig ne legyen kötelessége eltűrni a sokszor közegészségügyi szempontból is veszélyes életvitelszerű közterületen tartózkodást”.
Ez a módosítás egyébként a jogász szerint arra is választ ad, hogy a Kúria korábban több vonatkozó önkormányzati rendeletet is megsemmisített, amelyek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmáról szóltak, arra hivatkozva, hogy ellentétben állnak más szabályokkal és túlterjeszkednek az alkotmányban adott felhatalmazáson. A tiltásra ugyanis bizonyos keretek között az önkormányzatoknak lett volna joga, de a bíróságok, az alkotmányozó eredeti célját figyelmen kívül hagyva, rendszerint „letörték” az ilyen próbálkozásokat.
Szánthó kitért arra is, hogy az Alapjogokért Központ kifejezetten üdvözli azt – az általuk egyébként évek óta szorgalmazott – módosítást, amelynek értelmében nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki olyan országon keresztül érkezett, ahol nem volt kitéve üldöztetésnek, vagy annak közvetlen veszélyének.
Mint mondta, a genfi egyezmény eredeti értelme is az, hogy a menedékjog ideiglenes védelemhez való jog, ami a hazájához legközelebb eső országban illet meg egy embert. Az „első biztonság ország” elvének „logikus és morális alapja”, hogy ha elül az üldözésre okot adó helyzet, az illető személy a legrövidebb időn belül haza tudjon térni, és részt vehessen hazája, társadalma újraszervezésében, az ország helyreállításában.
Szerinte ettől az elvtől viszont elszakadt az európai menedékjogi gyakorlat, „főleg az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a nyílt társadalom-hálózathoz tartozó úgynevezett jogvédő szervezetek jogértelmezése miatt”, és abba az irányba ment el, hogy az illető személy szubjektív benyomásán múlik, hogy valamilyen országot biztonságosnak érez-e, a menedékjogot így elkezdték egyféle „globális szociális ellátáshoz való jogként” értelmezni. Ezzel megy szembe az első biztonságos ország elve, ami kimondja, hogy
Ha viszont a környező országokban kialakulna valamilyen konfliktus, akkor nyilvánvalóan az ő esetükben Magyarország számítana az első biztonságos országnak, tehát ők kapnának menedékjogot – jelentette ki.
(Fotó: MTI/Európai Parlament/Dominique Hommel)
