A Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége tudatta, hogy nem az önálló egészségügyi minisztérium a lényeg, hanem az, hogy feje tetejéről a talpára állítsák az egészségügyi rendszert, megszűnjön a totális állami irányítással történő pénzosztás.
Mint írták, most egy állami szerv felülről lefelé elosztja a gyógyítás forrásait a területek, az ellátók között. A szűkös források túllépését az úgynevezett teljesítmény volumenkorlát teszi lehetetlenné.
A szűkös kínálatot lényegesen meghaladó kereslet következményeként a betegek „versenyt futnak” az egészségük helyreállításáért, a gyógyulásért: ismerőst keresnek, hálapénzt adnak, sajtóhoz fordulnak, sorban állnak. Minden eszközt latba vetnek – teljességgel érthető módon -, hogy meggyógyuljanak.
Ezzel szemben olyan szektorsemleges finanszírozás kellene, ahol egyenrangú fél az állami tulajdonú, az önkormányzati, az egyházi fenntartású, az alapítványi és a magánegészségügyi intézmény.
Így egészséges verseny alakulhatna ki a beteg gyógykezeléséért. Egy ilyen rendszer alkalmas lenne a források hatékony felhasználására, az ellátó rendszer szükségleteknek megfelelő – politikai felülírás nélküli – átrendeződésére.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a betegek kényszerülnek egymással versenyezni a gyógyulásukért, vagy a gyógyítók versenyeznek a beteg egészségének helyreállításáért – tudatta a Magyar Kórházak- és Rendelőintézetek Szövetsége.
