Gyalázatosnak tartom. Halálbüntetést kellene kiszabni, vagy valami ilyesmi,
ezt nyilatkozta 2011-ben Donald Trump, amikor a Wikileaks-szel kapcsolatban kérdezték. Az apropó az volt, hogy a szivárogtató oldal akkor hozott nyilvánosságra rengeteg titkos amerikai katonai dokumentumot.
Szeretem a Wikileaks-et!
– ezt pedig már a 2016-os amerikai elnöki kampánya alatt mondta Trump azzal kapcsolatban, hogy Wikileaksre kikerült ellenfele, Hillary Clinton demokrata elnökjelölt kampányfőnökének 30 ezer emailje.
A két idézet alapján mondhatnánk azt is, hogy Julian Assange elérte a célját, hiszen 2006-ban úgy indította a Wikileakset, hogy az majd a független és transzparens újságírás mintája lesz, és tessék: betámadott egy Trump számára fontos intézményt, a hadsereget, de az ellenfelét, Hillary Clintont is. És akkor a Wikileaks ne lenne objektív? Nos, ha egy kicsit hátrébbról szemléljük a képet és észrevesszük a Donald Trump környezete és a Wikileaks körül is felbukkanó orosz szálat, akkor nem nehéz igazat adni a német Spiegel magazin publicistájának, aki azt írta: a szivárogtató platform mára a saját karikatúrájává vált.
Az újságírás jövője… lehetett volna
A Wikileaks saját megfogalmazása szerint egy több országon átívelő médiaszervezet és egyben könyvtár, amely azzal foglalkozik, hogy nagy mennyiségű adatokat, főleg dokumentumokat elemezzen és hozzon nyilvánosságra. Julian Assange alapító egy a Spiegelnek adott interjújában 2015-ben úgy fogalmazott, hogy „menedéket adnak a világ legüldözöttebb dokumentumainak”, és arra törekszenek, hogy egyre többet szerezzenek meg belőlük.
A Wikileaks 2006-ban indult, és eleinte valóban úgy tűnt, hogy a fő cél az lesz, hogy a gyanús szervezetek vagy személyek működését átláthatóbbá tegye. Például lehozták a szcientológia titkos tanaival kapcsolatos dokumentumokat, vagy megjelentették a svájci Julius Bär bank Kajmán-szigeteki, anonim offshore számláinak adatait, amelyeknél felvetődött az adóelkerülés és a pénzmosás gyanúja is. Sőt, megjelentették Sarah Palin, akkori amerikai republikánus elnökjelölt levelezését is 2008-ban.
A következő évben egy újabb nagy sztori következett a pénzügyi szektorból, Az izlandi Kaupthing Bank egy évvel korábban, az izlandi bankrendszer összeomlása idején került a kormány felügyelete alá. 2009-ben aztán a Wikileaks publikálta a bank belső iratait, amelyből kiderült, hogy a pénzintézet rendkívül sok hitelt folyósított, például a bankot 23 százalékban birtokló társaságoknak 1,43 milliárd euró értékben, és így teljesen eladósodott.
A 2010-es év főként a katonai jellegű szivárogtatásokról szólt a Wikileaksnél, például arról a titkosított videóról, amelyen egy 2007-ben, egy amerikai katonai helikopter által végrehajtott légi támadás volt látható. A támadás során több mint egy tucat ember, köztük a Reuters hírügynökség két tudósítója is meghalt. Ugyanebben az évben több mint 92 ezer dokumentumot adott át a Wikileaks több nagy újságnak, így a New York Times-nak, a Guardiannek és a Spiegelnek a 2004 és 2009 között zajlott afganisztáni háborúval kapcsolatban. Ekkor már többen felvetették, köztük a Wall Street Journal is egy kommentárban, hogy
hiszen az iratokban szerepelt több afgán informátor neve.
Októberben az iraki háborúval kapcsolatos titkosított iratokat hoztak nyilvánosságra, a Guardian szerint hozzájuk mintegy 400 ezer irat jutott el a Wikileakstől. A dokumentumokat a katonaságnál titkosszolgálati elemzőként dolgozó Chelsea Manning (korábbi nevén Bradley Manning) küldte el Assange-éknak. Manninget később kémkedés vádjával elítélték és 35 év börtönre ítélték, de ebből csak hetet kellett letöltenie, miután Barack Obama elnöktől erre engedélyt kapott.
2011 és 2015 között olyan dokumentumok jelentek meg a Wikileaksen, amelyekből kiderült, hogyan próbáltak meg az amerikaiak a terror elleni háború során kínvallatással információt kiszedni a Guantanamóban őrzött rabokból, vagy hogy hogyan figyelte meg az amerikai nemzetbiztonsági ügynökség NSA) a francia elnököket, például Nicolas Sarkozy-t.
A menekült hacker
Az ausztrál Julian Assange 1971-ben született és a nyolcvanas évek közepén kezdett el hackerként működni. A ’90-es évek elején rajtakapták, hogy betört egy kanadai telekommunikációs cég melbourne-i rendszerébe, végül 31 rendbeli hackeléssel vádolták meg, amelyből 25-öt el is ismert. Börtönbe azonban nem kellett mennie, kártérítéssel megúszta. Később programozó lett, illetve elindított egy, az informatikai biztonsággal foglalkozó tanácsadó honlapot is.
A nagy dobása a Wikileaks 2006-os elindítása volt és a tevékenysége rögtön megosztotta a politikusokat is. Míg az ausztrál miniszterelnök Julia Gillard illegálisnak nevezte Assange munkásságát, mások, mint az akkori orosz elnök, Dimitrij Medvegyev, a később korrupciós ügybe keveredett brazil elnök, Luiz Inacio Lula da Silva, a brit Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn, vagy az amerikai filmesek, Michael Moore és Oliver Stone a támogatásukról biztosították. 2010-ben több díjat is kapott, például az olvasók szavazatai alapján ő lett az év embere a Time magazinnál és a francia Le Monde-nál is. Öt évvel később egy sydney-i alapítvány béke-díját kapta meg, amelyet korábban Nelson Mandelának és a dalai lámának is adományoztak.
Azért az élet mégsem volt fenékig tejfel Assange-nak, 2010-ben ugyanis két nő azzal vádolta meg, hogy egy svédországi útja során szexuálisan zaklatta őket. Szintén ebben az évben az Amerikai Egyesült Államok is vizsgálódni kezdett ellene kémkedés gyanújával. Mindkét vizsgálat lefolytatását megnehezítette, hogy 2012-ben Assange menedékjogot kért Ecuador londoni nagykövetségén, amelyet meg is adtak számára. A szexuális zaklatásról szóló nyomozást közben elegendő bizonyíték hiányában leállították, de Assange továbbra is a nagykövetségen tartózkodik, hogy ne tudják kiadni az USA-nak.
Hillary, a közös ellenség
De hogyan jön össze Assange és az oroszok? Nézzünk két újabb idézetet. Az elsőt 2016. februárjában írta Assange Hillary Clintonról:
Évek óta foglalkozom Hillary Clintonnal, és üzenetek ezreit olvastam tőle. Híján van a józan ítélőképességnek, az USA-t végtelen és ostoba háborúkba fogja taszítani, amelyek csak szítani fogják a terrorizmust. A személyisége és a rossz döntései hozzájárultak az Iszlám Állam felemelkedéséhez.
A második idézet 2016 decemberéből, az olasz La Repubblica című lapnak adott interjúból származik, amelyben arról kérdezték Assange-ot, hogy miért nem közöl a Wikileaks több orosz vonatkozású dokumentumot.
Oroszországban nagyon sok izgalmas újság és blog működik, és ebbe beletartoznak a Kremllel kritikus hangok is, mint például Alekszej Navalnij. És ott van például a Novaja Gazeta, amelyben a moszkvai társadalom egyes csoportjai nyugodtan kritizálhatják egymást.
Assange szerint részben azért nincs orosz kiadása a Wikileaksnek, mert a munkatársak nem tudnak oroszul, másrészt viszont Oroszországban lennének versenytársai, így nem éri meg ott működniük. Hogy pontosan lássuk, miért fontosak ezek a mondatok, meg kell jegyeznünk, hogy egy olyan országról beszélünk, ahol rendszeresen vernek meg és ölnek meg a hatalommal kritikus újságírókat és politikusokat.
Vlagyimir Putyin elnök az évek során fokozatosan építette le az éppen csak megszületett orosz demokráciát és építette fel autokráciáját. Emiatt külügyminiszterként többször is kritikával illette őt Hillary Clinton, így amint arról egy korábbi cikkünkben beszámoltunk, Putyin személyes ellensége lett.
Arról nincsenek információink, hogy Assange és Putyin valaha beszélt volna egymással, de anélkül is több bizonyíték mutat a kapcsolatra. 2016 augusztusában a Wikileaks több ezer, az amerikai Demokrata Párt belső rendszeréből származó e-mailt hozott nyilvánosságra, amiről később az Obama-kormány azt mondta, hogy az orosz kormány megbízásából történt, orosz hackerek szerezték meg a levelezést, a cél pedig az elnökválasztás befolyásolása volt Donald Trump javára. A Focus magazin német titkosszolgálati információkra hivatkozva arról írt, hogy a Wikileaks tele van orosz ügynökökkel és Putyinék kampányeszközként használják.
Mind Assange, mind Putyin tagadta, hogy bármi ilyesmiről szó lett volna, ám a történetnek itt nem lett vége. Alig egy évvel azután, hogy Trumpot elnökké választották, több tanácsadójáról kiderült, hogy orosz kapcsolatokkal rendelkezik. Ezzel nagyjából egy időben pedig nyilvánosságra hoztak egy levelezést is, amelyet a Wikileaks az amerikai elnök legidősebb fiával, ifjabb Donald Trumppal folytatott még a választási kampány idején. Ebben a Wikileaks többször is arra célzott, hogy együtt kellene működniük. Jóllehet, a beszélgetés meglehetősen egyoldalú volt, a Trump-fiú legtöbbször nem válaszolt az üzenetekre, az apja többször is megdicsérte a Wikileakset, hogy a szerinte álhíreket gyártó sajtóval szemben Assange-ék mennyire kiemelkedő munkát végeznek.
Bár a Wikileaks a jelek szerint nem lett az az objektív és pártatlan eszköz, mint abban sokan reménykedhettek, azért nem lehet azt mondani, hogy nem lett pozitív hatása az újságírásra.
Kiemelt kép: Julian Assange; Europress/AFP PHOTO/Justin TALLIS
