A parasztok úgy cselekedtek, amilyenné tettük őket: vadak voltak és kegyetlenek, mint a gyerekek. Borzalmas meséik gomolyogtak bennük, és ők úgy viselkedtek, mint a meséik szereplői. Úgy gondolkodtak, ahogy az eszüktől kitelt: eltántoríthatatlanul biztosak voltak abban, hogy a járványt kútmérgező zsidók, az urak és az orvosok okozták. Nem is történhetett volna másképp: egy ilyen horderejű esemény nem maradhatott magyarázat nélkül. A járvány önmagában nem volt elég csapás: ahogy a gyógymódok, úgy a magyarázatok is nagyobb bajt okoztak, mint maga a betegség.
Idézet a Kitömött barbárból. Péterfy Gergely a HVG-nek ugyanis azt mondja, regénye miatt került jobboldali össztűzbe, mert az sok szempontból tagadja az autokratikus, irracionális gondolkodást. Fekete mágiának, boszorkányságnak nevezi, hogy mintha a reformkori idegengyűlöletről szóló regénye idézte volna ide a menekülteket. (A regény Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságáról szól.)
Most egy jelenben játszódó regényen dolgozik. Abban még borzalmasabb dolgok történnek, drukkol, hogy ne váljanak valóra.
Családját – dédapja Áprily Lajos, nagyapja Jékely Zoltán, nagyanyja Jancsó Adrienne. Apja Péterfy László szobrász, édesanyja magyartanár, húga Péterfy Bori, felesége Péterfy-Novák Éva író – hagyományos értelemben tartja polgári tradíciójúnak. A diktatúrákat, a tekintélyuralmat nem szeretik, és az utálat kölcsönös.
Most, hogy újra Kádár-kor van, érdekes megfigyelni, hogy az ember miként alkalmazza a korabeli reflexeket. Ugyanazzal a mozdulattal kapcsoltam ki a közmédiát hat-hét éve, mint hajdan a nagyapám, amint felböffent a Kádár-kori csatornaszag, és ahogy ő akkor a Szabad Európára váltott, én azóta a német meg az osztrák rádiót hallgatom. A rendszerbe beálló irodalmi, politikai, közéleti, gazdasági kollaboránsokkal szembeni zsigeri ellenszenv is a régi.
Az interjúban nemcsak gyerekkori emlékeit, hanem – a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatójaként – azt is felidézi, hogy az Alexandra csődje után a kormány jelezte, nem akar belenyúlni piaci folyamatokba. Szerinte ez álságos, hiszen gigászi pénzeket ad Kerényi Imre Nemzeti Könyvtárára.
Kerényi Imre magyarázata, hogy eddig a liberálisok kapták a támogatást, de most fordult a kocka, számára egy családtörténeti könyvet idéz, amely szerint egy deportálás előtt álló zsidó asszonynak Imrédy Béla felesége azt mondta, “most mi jövünk”.
Ez a borzalmas mondat hét éve újra itt lebeg a fejünk fölött, egyre durvább következményekkel. Azt hiszem, ez a legsötétebb mondatok egyike.
Péterfy Gergely félig-meddig Máraival magyarázza a rendszerváltás kudarcát. 1940-80 között eltűnt az a társadalmi réteg, amellyel normális liberális demokráciát lehetett volna alakítani: a polgári tradíciót hordozó, nagyrészt kiirtott zsidóság, majd a felőrölt, disszidált keresztény polgárság.
A képzett értelmiség épp most megy el, mert rosszul érzi magát itthon. Marad a formátlan, alaktalan, tradíció nélküli embertömeg, és jöhet a Homo sovieticus, a putyinizálódás.
Péterfy Gergely Kisorosziban él (öt gyermeke van). A József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, 2015-ben a Kitömött Barbárért megkapta az Aegon művészeti díjat, idén választották meg a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatójává, jelenleg – Facebook-oldala szerint – e tisztségében tárgyal Kínában.
