Az orosz médiához való hozzáférés korlátozása mind belföldön, mind külföldön óriási tiltakozást és vitát váltott ki a szólás- és véleményszabadság, továbbá a média szabadságának tekintetében. Míg a NATO illetékesei szerint a közösségi médiához való hozzáférés nem korlátozza a szabadságot, az Európa Tanács (ET) főtitkára, Thorbjørn Jagland és a Riporterek Határok Nélkül emberi jogi szervezet a szólásszabadság emberi jogi normáinak felrúgásával vádolta meg Kijevet. Arról nem is beszélve, hogy a döntés 15 millió ukrán állampolgárt érint: zömük orosz nemzetiségű – ezáltal tovább élezve az etnikai-kulturális feszültséget az amúgy is háború sújtotta országban.
A vitában már csak azért sem könnyű ítéletet hozni, mivel Ukrajna nyilvánvalóan képtelen az orosz médiához való internetes hozzáférést gyorsan és hatékonyan megszüntetni. Ez szerény becslések szerint is 1 milliárd dollárba kerülne. Másrészt a döntést követően az Opera böngésző népszerűsége hirtelen 35%-kal emelkedett az anonim, az internethasználó fizikai hollétét elrejtő beépített VPN- (Virtual Private Network) funkciónak köszönhetően.
A betiltást pártolók arra a Yandex orosz keresőre hivatkoznak, amely a magyar közvélemény figyelmét is felkeltette a magyar kormányzati konzultációs oldalán használt kód miatt. A konzultációs oldalról azóta eltávolított program a látogatók és letöltések statisztikai adatait kezelte orosz szervereken keresztül. Ez lehetővé tette az orosz üzemeltetők számára a Nemzeti Konzultációs ívet kitöltő személyek nevéhez, email címéhez, életkorához való hozzáférést. Az ukrán fél hasonló kockázattól tartott, mivel véleményük szerint a betiltott oldalak és szolgáltatások, különösen a Yandex keresőmotor az orosz titkosszolgálat (FSB) felügyelete alatt áll és rutinszerűen az ukrán közvélemény befolyásolására használják fel, sőt a gyűjtött adatokat Ukrajna-ellenes hekkertámadásokhoz használták fel.
Az ukrán Detector Médiának Magyarországon, Csehországban, Ukrajnában és Grúziában végzett kutatása ezen országok információs sérülékenységét értékelte a politikát, médiát és civil társadalmat tekintve. Az orosz információs befolyást és az arra adott védelmi válaszokat összegző eredmények szerint messze Magyarország a legsérülékenyebb a politikai elit, nevezetesen a Fidesz-KDNP és a Jobbik által uralt centralizált médiának köszönhetően.
A magyar kormány annak ellenére sem ismeri el az Oroszország jelentette információs veszélyt, hogy a 2012-es nemzeti biztonsági stratégia és a 2013-as Kiberbiztonsági Stratégia az információs háborút egyaránt nemzetbiztonsági fenyegetésként definiálta. Sőt a Külügyi és Külgazdasági Intézet 2016-os tanulmánya egyértelműen kimutatta a Magyarországnak az Európai Unió elleni „faltörő kosként” való manipulatív prezentálását az orosz belföldi és nemzetközi sajtóban.
Grúzia a második legsérülékenyebb a sorban, amit mi sem példáz jobban, mint az uniós vízumkényszer idei eltörlése az Európai Unió tanácsa által. Az orosz és grúziai oroszbarát orgánumok ezzel szemben arról számoltak be, hogy a vízummentesség nem a hosszú távú reformoknak és európai integrációnak köszönhető, hanem az Európai Unió szíriai menekültjeit befogadó táborok létesítésének Grúzia területén. A hamis információ csak egy a sok közül, amiket a Kreml a posztszovjet országok nyugati integrációjának és felzárkózásának eltérítésére használ. A kutatás szerint az orosz próbálkozásokra különösen jellemző a kulturális-kisebbségi feszültségek szítása, így az Európai Uniót ezen kívül vallásellenességgel, melegpropaganda terjesztésével vagy az új biometrikus azonosítók „sátáni voltával” vádolták meg.
A jelentés árnyalja Kijev dezinformáció elleni fellépését is, amennyiben felhívja a figyelmet a megszállt területeken folyó helyzetre. Moszkva és az általa támogatott szeparatisták ugyanis nem csak fizikailag kontrollálnak területeket, hanem azok teljes elszigetelésére törekednek, a tévé és rádióadásokat zavarják, a helyiek szinte kizárólag csak orosz vagy szeparatista médiaforrásokból tájékozódhatnak a geopolitikai, politikai helyzetről. Miközben tehát emberi jogi csoportok és akár orosz döntéshozók is jogosan kérik számon Ukrajnán a média szabadságának biztosítását, a Kreml valójában soha nem tartotta be ezeket a szabályokat, sőt fegyverként használja a propagandát mint „alternatív értelmezést” aktuális fegyveres konfliktusokban és Oroszország által erővel elfoglalt területek kontrollálásban – legyen szó a katonailag megszállt Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaságról vagy az orosz katonaság által biztosított Abháziáról és Dél-Oszétiáról Grúziában.
Az ukrán Hadi, Konverziós és Leszerelési Tanulmányok Centrum (CACDS) arra hívta fel a figyelmet, hogy az orosz hadsereg és média kontrollja alatt álló szeparatista területeken a Kreml aktív toborzást folytat a Szíriában és Ukrajnában folyó reguláris és zsoldoshadseregek kötelékébe. Ezáltal pedig Moszkva pont nem a terrorizmus ellen lép fel, hanem maga is a terrorizmust generálja, hiszen egyre több orosz és FÁK-országból származó militáns vesz részt extremista és terrorista támadásokban az Iszlám Állam zászlója alatt Szíriában és Irakban, valamint a tálibok soraiban Afganisztánban.
Az orosz dezinformáció tétje Európában is egyre inkább emelkedik, hiszen az amerikai és francia választásokba való beavatkozás után a gépezet tovább forog: Csehországban és Németországban idén, Magyarországon jövőre lesznek választások. A helyi közvélemények befolyásolásának tétje pedig egyre nő, hiszen a szlovák Globsec Policy Institute 2017-es felmérése alapján Vlagyimir Putyin népszerűsége Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon is megelőzi Angela Merkelét, sőt Közép-Kelet-Európában 10 millió ember fogyaszt rendszeresen dezinformációt és használja az „alternatív médiát”, melynek a Kreml a mestere.
Political Capital