Csoda volt vagy mázli?
Mázli biztosan nem. Kicsit csoda, de leginkább munka.
Az Európa-bajnokság előtt a válogatott harminc éven át égett, a klubcsapataink a Videoton 1985-ös, a Fradi 1995-ös és a Debrecen 2009-es szereplésétől eltekintve az első körökben kiestek a kupákból, az utánpótlás-nevelésről pedig mindent elmond, hogy a mostani Eb-csapat felfedezettjét, Nagy Ádámot annak idején eltanácsolták a focitól. Ehhez képest csoda, hogy tavaly kijutottunk Franciaországba, és még nagyobb csoda, hogy ott megnyertük a csoportunkat.
A csodához azért kellett Dárdai Pali, Bernd Storck meg a csapat.
Dárdaihoz kellett a mázli. Hiszen azzal indult a nagy menetelés, hogy a selejtezőben rögtön az első meccset elveszítettük itthon az észak-írek ellen. Ha nincs az a zakó, akkor marad Pintér Attila a szövetségi kapitány és vele a borítékolható kudarc.
Pintér szorgalmas edző, de a válogatott valahogy nem jött össze neki. Dárdai Pali viszont tényleg tisztában van a nemzetközi futballal, változást hozott hozzáállásban, taktikában, pontosan felmérte a képességeinket, nagyon összerakta a csapatot, kihozta belőlünk a maximumot.
Játszani kell, nyerni, és nem magyarázkodni. A táblázat nem hazudik. Nem volt mázlink.
A pótselejtező sorsolása után ünnepeltek a norvégok, hogy bennünket kaptak ellenfélnek. Franciaországban az első meccs Alaba kapufájával kezdődött, aztán a bíró, ahelyett, hogy megadta volna az osztrákok egy szabályosnak tetsző gólját, kiállított onnan egy játékost. Az Izland elleni utolsó percet most se értem, hogy éltük túl, Portugália ellen pedig minden bepattant. Ez mind sorsdöntő momentum, mázli.
Csak a norvég közvélemény becsült le bennünket, a norvég csapat egyáltalán nem, tudták, nem véletlenül jutottunk el a pótselejtezőig. Nem irigyeltem őket, a sajtójuk óriási terhet rakott a vállukra. Mondjuk az tényleg mázli, hogy az első percben nem ment be a helyzetük, az itthonin viszont egyértelműen mi voltunk a jobbak. Ami az osztrák meccset illeti: ha valaki harminc méterről rúg egy kapufát, az vagy befelé, vagy kifelé pattan, ez most kifelé jött, ahogy Elek Ákos lövése a portugálok ellen. Ha az bemegy, a portugálok kiesnek. Hol neked van szerencséd, hol az ellenfélnek, hosszú távon kiegyenlítődik.
És a belga meccs?
Na, ott kiegyenlítődött. Ráadásul addigra egy kicsit talán mentálisan elfáradtunk, de így sem volt akkora különbség a két csapat között, mint amit az eredmény mutat. Azért kaptunk egy négyest, mert belementünk az ő játékukba: átadták a területet, és kontrával jól megvertek minket.
Melyik volt a legjobb mérkőzés?
Az első, az osztrák. Extázis. De az egész Eb hatalmas élmény, onnan kezdve, hogy amikor leszálltunk a repülőről, Hungary feliratú Eb-busz várt bennünket, előtte piros szőnyeg mellett sorfalat álltak a helyiek, még a polgármester is. Hatalmas hangulat volt.
Csodálatos volt látni, mennyire összehozta Magyarországot az Európa-bajnokság. A focinak nagyon nagy ereje van.
Rengeteget változott a foci, még többet a körítés. Negyven éve, ha gólt lőtt, mondjuk, Albert, az égnek emelte a karját, a másik tíz megölelgette, a nézőtéren a fehér inges férfiak megtapsolták, és mehetett tovább a játék. Ha egy magáról megfeledkezett drukker olyasmit kiabált be, hogy „szemüveget a bírónak”, a szurkolótársak rendreutasították. Ma a te cigánykerékből szaltód visszafogott érzelemnyilvánításnak minősül, hiszen gólörömében még egy szolid csatár is leszecskázza a szögletzászlót. Mitől van ez?
Nagyobb a tét, nagyobb a nyomás a játékosokon, mindenki meg akar felelni az elvárásoknak, sokan utánozzák a sztárok viselkedését.
Tényleg Ronaldo a kedvenc játékosod?
Ő, de nem a mostani, a portugál, hanem a régi, a brazil. Régebben felvételekről bújtam a cseleit, próbáltam ellesni, hogyan csinálja.
És Cristiano Ronaldo?
Óriási egyéniség, én még ilyen dinamikus focistát nem láttam.
Tisztelem, mert elképesztő energiát fektetett abba, hogy a világ egyik legjobb játékosa legyen.
Egyik legjobb? Ő kapta az Aranylabdát.
Idén. Tavaly meg nem ő kapta.
A műsorhoz, a kockahasazáshoz, a szabadrúgás előtti és a gól utáni gladiátoros koreográfiához, a hisztikhez mit szólsz?
A stílusa nem jön be.
Mondjuk neki könnyebb is szerénynek lennie, mert nem kellett annyit dolgoznia, mint Ronaldónak. Még Angliában hallottam a manchesteriektől, hogy míg a többiek ebédeltek az edzőközpontban, az akkor már sztár Ronaldo rendszeresen kint cselezgetett.
A magyar-portugál meccsen váltottál vele szót?
Nem. Ott eleve csak az első félidőben játszottam.
A másodikban meg a padon ültél szép nyugisan.
Úgy illik.
Bezzeg Ronaldo a döntőben, miután a sérülése miatt lecserélték, végigtombolta a hátralévő időt.
A döntőben tán én is tomboltam volna. Meg hát a portugál más temperamentum.
A magyar-portugál alatt eljutott a füledig, hogy a lelátón a szurkolók egy része azt skandálta, hogy „Cristiano homoszexuál”?
Eljutott.
És mit gondoltál?
Inkább nem mondom.
Ha Gera Zoli se mondja, akkor ki fogja mondani?
Bizonyára az volt a cél, hogy kizökkentsék.
Megakadályozni nem tudom.
Vagy te akkora tekintély, ha kérsz valamit, nincs szurkoló, aki ne hajtana fejet.
Nem hiszem, hogy így mennek itthon a dolgok.
Hanem hogy mennek?
A lényeg az, hogy sajnálom, és inkább azt szeretem felidézni magamban, hogy rengeteget köszönhetünk a szurkolóinknak.
Az osztrákokat conchinchitázta a tábor egy része, az is buzizás, az izlandiak ellen az „izlandi cigányok, basszátok az anyátok” volt műsoron.
Minden keménymagban találni szabadszájú egyéneket.
És nyilván szeretném, ha egyszer ideérne, ami ott tapasztalható.
Az angolok mélyebbről indultak, mint ahol mi most vagyunk.
Sokkal mélyebbről, mégis kimásztak a gödörből, és csodálatos, inspiráló közeget teremtettek a labdarúgásnak.
A meccsek előtt és után szurkolói sorfalban közlekednek a játékosok, kötelező autogramot osztani, ha győzünk, mosolyogva gratulálnak, ha zakó van, azzal veregetik meg a válladat, hogy sebaj, majd a jövő héten.
Ezzel szemben itthon?
Nagyon más.
De hát ez van.
Mit szólsz az MLSZ és Kubatov Gábor szurkolói kártyás, vénaszkenneres csatájához az ultrákkal?
Inkább semmit… Nem hiszem, hogy nekem kéne ezt megoldanom. Hagyjuk inkább ezt a témát, jó?
Jó, persze. Messit emlegetted, mint kedvenc játékosodat.
Zseni a srác.
Messi nyáron lemondta a válogatottságot. Hét éve, Koeman idején te is így tettél. „Gera számára nincs visszaút”, ezt nyilatkozta Koeman, te pedig valami olyasmit írtál a blogodon, hogy a „döntésem nem csak mára szól, elbúcsúztam a válogatottól”. Mivel lehetett téged így felbosszantani?
Hagyjuk ezt is, ma már nem biztos, hogy úgy döntenék.
Egervári Sándor hívott vissza téged, aztán a 2013 végén szövetségi kapitánynak érkező Pintér Attila annyit jegyzett meg, hogy „Gera egy félidőre még jó lehet”. Csoda, hogy nem csaptad rá az ajtót.
Nem vagyok csapkodós, és már szinte én is kezdtem elhinni, hogy csak egy félidőt bírok.
Tényleg?
Hát… hát nem. Igazából az volt bennem, hogy jól megmutatom, mire vagyok képes.
Mindig diplomatikus vagy, mindig csomagolod a véleményedet?
Igyekszem udvariasan viselkedni. Nem tudom, mi volt Attila célja azzal a mondattal, tán csak tesztelt.
És volt edzőm, aki azzal állt elém, hogy a posztomra van nálam jobb játékosa, készüljek a padozásra, mégis gyorsan megváltozott a véleménye. Vagyis ebből a szempontból teljesen mindegy, mit mond az edző, a sportban hipp-hopp változnak a vélemények.
A Fradiban is pillanatok alatt megszerettek. Tízből kilenc szurkoló úgy hiszi, saját nevelés vagy, pedig csak húszévesen kerültél a Ferencvároshoz.
Az még a pályám eleje, szinte saját nevelésnek számítok.
Mikor fogadott be az Üllői út?
Csank János szerint akkor, amikor először szaltóztam a gólom után.
De már az edzőmeccseken is jól éreztem magam, 2000-ben azokra is kijöttek három-négyezren. Tetszettem a közönségnek, ami önbizalmat adott, egyre bátrabb és jobb lettem, amitől még inkább megkedveltek.
A nyolcvanas években Nyilasi Tibi volt a fradizmus megtestesítője, aztán meg Simon Tibor. Nagyon más személyiségek, nagyon más életutak, Nyilasit szerették, Simonnak respektje volt. Manapság meg sokaknak te vagy a fradizmus.
Kinek?
Mondjuk nekem.
Haha. Hajtok, csúszok-mászok, és technikailag is elég látványos a játékom, kevesekben van meg mindkettő. Szeretem a futballt, nagyon szeretem, mondhatom, az életemnek komoly része.
Simon úgy fogalmazott: a futball az életem.
Beszéljünk majd az istenhitről is, de előbb elmondod, mit jelent neked az a szó, hogy fradizmus?
A fradizmus életforma. Illetve az kellene legyen. Nem is tudom, hány millióan vallják magukat fradistának, de meccsre sajnos nem járnak.
Angliában esőben, fagyban kitartanak a csapat mellett, veszik a bérletet és a mezt minden évben. Persze itthon kevesebb a pénz, rosszabb a futball, de az Európa-bajnoksággal rászolgáltunk a bizalomra, ehhez képest annyian sincsenek, mint korábban. A Fradi első bajnokiján öt válogatott lépett pályára, miközben a lelátón hatezren ültek. Most ez miért van?
Miért?
Én is ezt kérdem. Elképesztő a különbség a válogatott és a bajnokság megítélése között.
Melyik az erősebb csapat: egy jó formában lévő Fradi vagy a magyar válogatott?
A válogatott jobb, bár a tavaly őszi Fradi is nagyon jó volt.
Sok jó Fradi volt az elmúlt száztizenhét évben. Számít ma még, honnan indult a Ferencváros?
Milyen szempontból?
A Ferencvárosi Torna Club munkás- és kispolgári csapat 1899-ből, magyar ajkúak, német ajkúak, zsidók, svábok vegyesen, s mind magyarként érzett. Derék, lelkes, befogadó társaság Franzstadtban, volt benne erő meg erkölcs meg egyetértés. És pont a befogadóság kopott el.
Veszélyes vizek, mondom.
Jó, jó, elevezek… Mi van a mostani Fradival? Tavaly itthon mindent nyertetek, most meg egy Mezőkövesd is megakad a torkotokon.
Nincs semmi baj. Gyönyörű stadionunk épült, fölénnyel nyertük a bajnokságot s hozzá a kupát, és bár most éppen szenvedünk, csupán négy ponttal vagyunk lemaradva az elsőtől.
Mitől szenvedtek? Attól, hogy eligazolt mellőled Nagy Ádám, előled pedig Lamah? Hát mi lesz tavasszal, hogy Nagy Dominik és Ramirez is távozik?
Nincs pótolhatatlan játékos.
Ráadásul a bajnokságban a legnagyobb ellenfeleink idénre összeszedték magukat, különösen a Vasas és a Vidi, ettől kiegyenlítődött a mezőny, mi viszont kissé jóllaktunk, és jött a hullámvölgy, amiből nehéz kikecmeregni.
Lehet még ebből bajnoki cím?
Tavasszal mindig jobbak vagyunk, de az aranyéremhez össze kell kapnunk magunkat, amiben segíthet, hogy leigazoltuk Bognár Istvánt és Botka Endrét. Mert ugye a táblázat nem hazudik, bárhol végzünk is, nem foghatjuk külső körülményekre, balszerencsére.
A pénzre különösen nem.
Nem panaszkodunk.
A Videoton honnan igazolgat játékosokat? Lazovicsot aligha tudná megfizetni a Ferencváros.
Ráadásul a kerettagok se mind játszhatnak, az év végén Cukic állíttatta ki magát, előtte a törlesztő Ramirez. Van dolgod velük? Szólsz, hogy öreg, nem azért fizet a klub, hogy ücsörögj a lelátón?
Mit mondhatnék? A dolog nem megmásítható, elnézést kértek a csapattól.
Nem dolgod atyáskodni, dicsérni, ledorongolni, lelket ápolni?
Ha kérdeznek, szívesen megosztom a véleményemet, adok tanácsot.
Minek vesztegessem az időmet?
A Fradiról beszélünk?
A csapaton belül nincsenek problémák. Meg az ellenfelek is tisztelettudóak.
És a bírók? A Kassai-sztorihoz mit szólsz?
Kassainak megvan a maga stílusa.
A Fradi vezérigazgatója, Orosz Pál a Vasas-meccs után azt kérte az MLSZ-től, hogy Kassait egy darabig ne küldjék a Ferencváros mérkőzéseire.
Igen, tudom.
Mit gondolsz Kassairól?
Állítólag csúnyán beszél a játékosokkal.
Tényleg csúnyán?
Csúnyán. Néha.
De én nem foglalkozom vele.
Néha te is emelt hangon rohansz a bíró felé. Mi a legerősebb, ami ilyenkor kicsúszik a szádon? A bazmegolás nem illik hozzád.
Nem is szoktam olyat. Legföljebb azt, hogy „mit fújsz?!”, „miért fújod le?!”, „miért nem fújod le?!”.
Külföldön a bírókkal is jobb a viszony, kifejezetten jó kapcsolatban voltam velük, mind jó stílusban vezetett. Nem veszekedtünk, csak oltogattuk egymást, és jókat röhögtünk. Például mondtam, hogy „ezt meg miért fújta le, nem volt semmi”, mire ő, „úgy láttad?”, mondom, „igen”, mire ő, „hát jó, megesik, hogy téved az ember”. És nevettünk egyet, és mindenki jól érezte magát. Angliában dicsérnek is a bírók, megesik, hogy odaszólnak a játékosnak, hogy „ez aztán jó lövés volt”. Idehaza is jó lenne lazább viszony a játékosok és a bírók között. Amiért persze mi is sokat tehetnénk.
Civilben sose vagy indulatos?
Ritkán.
Kölökként verekedtél is sokat. Kemény gyerekkor áll mögötted.
Nagyon rossz voltam, sokat csavarogtunk, bandáztunk, minden hülyeséget kipróbáltunk, gépeztünk, cigiztünk, ittunk, szipuztunk.
Technocol?
Az tévhit.
Erős ragasztókkal csináltuk. Nem volt célom az életemmel, nem akartam semmit, elvoltam, egy időben iskolába se nagyon jártam. De aztán édesapám megtért, levitt a Hit Gyülekezetébe, és én is megtértem, ami teljesen megváltoztatott. Más lett az értékrendem, a felfogásom az életről, mindenről. Korábban is próbáltam visszatérni a jó útra, kidobtam a cigit, kitaláltam, rendes gyerek leszek, de nem bírtam sokáig, két napig, addig se, hit nélkül nem ment. De ahogy átadtam az életemet Jézus Krisztusnak, megutáltam mindazt, ami nélkül nem tudtam élni. Célom lett: rendes ember lenni, Istennek tetsző életet élni. Sokat tanultam és tanulok a Bibliából. Minden benne van.
Melyik a legfontosabb rész?
Az, hogy minden féltett dolognál jobban őrizzem a szívemet, mert abból indul ki az élet, és ha az ember szíve tiszta, az élete is az lesz, és a beszéde is. A gyülekezetben testvérek vagyunk, ott ismertem meg a feleségemet, gyermekeink születtek, akiket istenfélő életre nevelünk. Az Istennel való közösség a legfontosabb számomra, az, hogy ne sértsem meg őt.
Mivel sértetted meg legutóbb?
Leginkább azzal, ha dühösen beszólok másoknak. Az év vége felé sajnos sűrűn előfordult, úgyhogy nagyon vártam a szezonzárást, a pihenést.
Mondj egy konkrét példát.
Még a kupagyőzelem fölötti örömömet is beárnyékolta.
És?
Elnézést kértem, Kokó rendes srác, megértette.
Olyan ippont tudnál dobni, mint Böde a norvégok ellen?
Hú, az kemény volt. Más sportágra emlékeztetett, az nekem nem megy. De azért nevettünk. Gondolom, hirtelen ez az ippon ugrott be neki, és megcsinálta a norvégon.
Megúszta sárgával.
Nem is ért az többet.
Nem?
Azt hiszem… A lényeg az, hogy fontos a sportszerűség a pályán és a pályán kívül is.
Egy orvostól azt hallottam, hogy Gera biológiai csoda. A harmincnyolcadik évedet taposod. Ilyen idős játékos előtted nem szerzett gólt a magyar válogatottban, ha hinni lehet a statisztikáknak, Király Gábor és Ivica Vastic után te vagy az Európa-bajnokságok történetének harmadik legkorosabb labdarúgója, az meg csak hab a tortán, hogy te vagy a tizenhatodik magyar labdarúgó, aki a válogatottban elérte a huszonöt gólt. Meddig nyomod még?
Amíg motivált vagyok. Meg amíg bírom fizikálisan. Ha bármelyik hiányzik, abbahagyom.
Gerából képes kikopni a motiváció?
Ezzel együtt egyszer jó csapatban focizva is föl kell ismerni, hogy elég.
Hol fejeznéd be? Megfordul a fejedben, hogy angol harmadosztályba mégy levezetni?
A koromból adódóan már aligha lesz lehetőségem külföldre igazolni.
Majd edzőnek visszamegyek.
A válogatottban mennyi két- meg egyfélidőd van még?
Nem nézek annyira előre. Most jól érzem magam, jól megy a játék, az egyik legjobb időszakomat élem.
Maradt sansz a vb-selejtezőn?
Hogy kijussunk a világbajnokságra, legalább itthon meg kell verni a portugálokat, Svájcnak idegenben kell visszavágni az itthoniért, és hozni az összes többit. Bravúrok kellenek, de ebben a csapatban az is benne van. Persze az is szükséges, hogy a válogatott játékosok kapjanak lehetőséget a klubjukban, legyenek formában.
Mi a jobb egy tehetséges fiatalnak, mint például Nagy Ádámnak és Nagy Dominiknek: itthon kulcsjátékosként végigtolni a bajnokságot, vagy kint kockáztatni, hogy több pénzért ugyan, de végigpadozza a szezont? Menni vagy maradni?
Menni kell.
Anyagilag is az éri meg.
Törődjünk bele, hogy tán húszévente jut el egy-egy klubcsapatunk a BL főtáblájáig?
Fejlődni kell, és akkor nem kell húsz évet várni. Az osztrákok szintjére el lehet jutni, és akkor legalább az EL-ben mutathatunk valamit.
Mihez kezdesz, ha visszavonulsz? Maradsz a focinál?
Kipróbálom az edzőséget.
Meglátom, hogy megy majd. Edzőnek lenni ma már tudomány, de ha jó emberekkel, jó stábbal veszed körül magad, működhet. Először is ki kell tanulni a szakmát.
Hol?
A tanfolyamot itthon végezném, mert a tananyag világszerte ugyanaz, de tapasztalatot gyűjteni Angliába megyek. A West Bromnál megszerettek, mondták, bármikor szívesen látnak.
Mert az kicsit olyan, mintha ott lennék.
Angliában is a szaltódba szerettek bele?
Szerették a stílusomat.
Kaptál ott pár becenevet. Muppet, Zolly, Suttogó Halál, Magical Magyar, Top Gera. És a szakemberek is odavoltak érted. Bryan Robson mondta rád, hogy „csúcskategóriás játékos, szeretnék minél több Gera Zoltánt a csapatomban tudni”. „Úgy néz ki, mint Gerrard, úgy fut, mint Gerrard, úgy lő, mint Gerrard”, ez meg a kapus Antii Niemitől való. John Motson kommentátor szerint „Gera egy személyben játszik Chelsea-t”.
Jó érzés. Az a helyzet, hogy Angliában nagyobb tisztelettel vannak irántam, mint Magyarországon. A fiatal játékosok rám se mertek nézni, az utánpótlásedzők velem példálóztak, amit persze nehéz volt elhinnem, még nehezebb feldolgoznom. Furcsa, nem?
Interjúkötet a 24.hu szerzőjétől
