Hogyan állítható a digitális technológia az újságírás alapvető értékeinek szolgálatába? Mennyiben változik a szerkesztők szerepe a függetlenség megőrzésében és a minőségi tartalmak eljuttatásában? Mit tehetnek az újságírók a szakmai kultúra fennmaradásáért? Többek között ezen kérdések megválaszolását ígérte a Főszerkesztők Fóruma, a Független Médiaközpont és a Goethe Intézet “Megújuló eszközök, maradandó értékek az újságírásban” címmel hétfőn megrendezett, közös nemzetközi konferenciája, ahol a hazai hírmédia képviselőin kívül neves külföldi – köztük amerikai, lengyel, német és szlovén – szakértők tartottak előadást, illetve mondták el véleményüket a témáról.
Reklámadóval riasztották el a TV2 lehetséges vevőjét
A magyar előadók közül Polyák Gábor médiajogász, egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem és a Corvinus Egyetem oktatója, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője azt mondta, hogy a hazai médiaipar jelentős nagyságú szegletében megszűnt a piaci logika mentén történő működés. A médiatermékek jelentős része kiszolgáltatottá vált, és mostanra alig maradt független tömegtájékoztató eszköz, mert egyre többet szereznek meg maguknak kormányközeli pénzemberek. (Lásd például erről itt és itt)
Polyák szerint a reklámadó tovább növelte az adott médiumok kiszolgáltatottságát, hiszen pénzügyi problémákat okozott az amúgy is nehéz helyzetben lévő médiavállalatoknak. Emellett ez a piaci beavatkozás volt alkalmas arra, hogy a TV2 lehetséges szakmai befektetőjét, a Viasat-csatornákat is tulajdonló Modern Times Groupot (MTG) elbizonytalanítsa attól, hogy megvegye végül a veszteséges csatornát. Helyette így került a tévé az akkoriban még Orbán Viktorral jóban lévő Simicska Lajos segítségével Simon Zsolthoz és Yvonne Dederickhez, majd onnan tovább a G-napot követően nem sokkal Andy Vajna kormánybiztoshoz, miközben a korábban segítséget nyújtó Simicskáék is bejelentkeztek a csatornáért.
Polyák további piactorzító intézkedésként említette, hogy a Magyar Idők reklámbevételeinek hatalmas, becslése szerint akár 80 százaléka is az államtól származik, ahogyan az előfizetési bevételek jelentős része is valamilyen állami intézménytől van.
A törökök még az EU-tól várják a médiapluralizmust
A beszélgetés során az is elhangzott, hogy bár Oroszországban és Törökországban már teljesen megszokott, hogy a kormánypárt maga alá gyűri a médiát, most már az Európai Unió tagállamában is előfordulhat ilyen. Az EU pedig egyelőre teljesen tehetetlennek tűnik, és nem lép fel Orbán Viktorral szemben.
Az internet kevés lesz a médiaellensúlyhoz
Horvát János televíziós újságíró egy másik példát említett: a helyi lapokat az elmúlt időszakban felvásárló Mediaworks a megyei lapok élén leváltotta a főszerkesztőket. (A Mediaworks céget előzőleg a felcsúti polgármesterrel is összefüggésbe hozható Opimus Press vette meg.) Az ismert tévés ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a növekvő kormányzati túlsúlyt esetleg az internetes média növekvő szerepe ellensúlyozhatja. A vele vitába szálló Bátorfy Attila (átlátszó.hu) azonban azt mondta, hiába magas az internetes penetráció, ma még mindig a televízió a legnagyobb befolyással bíró médium, illetve a Facebook a legújabb tévé. Az adatújságíró arról beszélt, hogy az olvasói bevételekre épülő Átlátszó.hu tényfelártó portálnak körülbelül 5 ezer előfizetője van. Szerinte kérdéses, hogy ez például mekkora ellensúlyt tud képezni az egyre jelentősebb kormányzati propagandaportfólióval szemben, amit az államtól kapott olcsó hitelek felhasználásával és állami hirdetési pénzek kormánybarát médiumoknak célzott elköltésével épít a kormányzat.
Polyák Gábor erre reagálva megemlítette a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián közös kutatásának egyik lesújtó eredményét is, ami alapján meglehetősen nagy arányban vannak azok, akik nem fogyasztanak közéleti tartalmat.
A közmédia befolyása növekedett
Polyák azt is mondta, hogy több nyugati médiavállalat meglehetősen felelőtlen módon fejezte be magyarországi ténykedését. Ilyen, „aljas módon” lelépőnek nevezte a ProSieben.Sat1 céget is, mely korábban a TV2 tulajdonosa volt. Polyák szerint a német médiakonszernt nem zavarta, hogy a kormányhoz közelálló oligarcháknak adja el a magyarországi céget.
Szóba került a közmédia is, mely Polyák elmondása alapján jelentősen növelni tudta össznézettségét, ami az új közmédiás csatornák elindításának tudható be. Az egyetemi docens-médiajogászt egyébként az is megrémiszti, hogy a közmédia jóval több pénzből működik, mint egy kereskedelmi televízió, miközben szavai szerint a köztévében folyamatosan egyértelműen kormánypropaganda ömlik a nézőkre, amire jó példa az M1 népszavazási kampányban kifejtett tevékenysége.
„Katonai puccs” a Népszabadságnál
Dési András, a „felfüggesztett”, illetve bezáratott Népszabadság eleinte „felfüggesztett”, mostanra azonban elbocsátott főmunkatársa azt mondta: ami a Népszabadsággal történt, az egy katonai puccshoz volt hasonló. Azt mondta, a lap sorsa akkor pecsételődött meg, amikor „pénzügyi” befektető kezébe került a sajtóterméket kiadó cég.
Olyan emberek vásárolnak médiát, akik nem a médiapluralizmus iránt elhivatottak
– mondta, majd arról beszélt, hogy a napilap (és a többi magyarországi médiatermék felvásárlói) valójában egyszerűen politikai megbízást teljesítenek: kiadják nekik, hogy valamit meg kell venni.
Putyin és Erdogan sokat tanulhat Orbántól
– tette hozzá Dési, aki szerint főleg azt tanulhatja meg a török és az orosz vezetés, hogy milyen kifinomult (gazdasági) módszerekkel is maga alá gyűrheti a médiát egy politikus, nem is kell ehhez fizikai erőszakot alkalmazni.
Dési végül megemlítette, hogy a Népszabadság Online volt oldalán 2 hónapja olvasható az a közlemény, mely „sürgős” tárggyal elvben a lap új koncepciójának kitalálásáról, a valóságban viszont a lap bezárásáról szólt. A lap archívuma máig elérhetetlen, pedig annak fenntartását, a tárhelyköltséget vélhetően előre egy évvel kifizették. Szerinte ez is beszédes.
Megrendült bizalom, offshore-ba rejtőzködő tulajdonosok
Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke azt idézte fel, hogy volt egy javaslatuk, ami a végső tulajdonlással volt kapcsolatos, tehát a médiacégeknek fel kellett volna fedniük a tényleges tulajdonosaik kilétét (manapság offshore és egyéb, átláthatatlan céghálók mögé bújnak be), ám ez a kezdeményezés egyelőre nem bizonyult sikeresnek. Weyer az elmúlt időszakban lezajlott magyarországi tulajdonosváltások kapcsán egyetértett azzal, hogy sokszor a motivációja ezek a tulajdonosváltásoknak, illetve döntéseknek politikai, nem pedig üzleti célokat szolgált.
Weyer azt is mondta, hogy komoly gondot okoz az is, hogy az újságírók, illetve a média iránti bizalom megrendült, ma már a társadalom alig 30 százaléka bízik meg a médiamunkásokban, pedig korábban ez az érték több, mint duplája is volt. A bizalom megrendülése óriási probléma, hiszen emiatt sokan elpártoltak a médiafogyasztástól.
Nemzetközi válságban a médiaipar
Brankica Petkovic, a szlovéniai Peace Institute vezető kutatóinak szavaiból az derült ki, hogyan változott meg az újságírók és a szerkesztők helyzete. Míg korábban hosszú évek alapján lehetett valakiből főszerkesztő, manapság bárki számára nyitva áll az út, akár nulla előélettel is lehet valaki egy lap első embere, ha jóban van valamilyen oligarchával, aki biztosítja a működéshez a szükséges anyagi forrásokat. Azt is mondta, hogy kutatási adatok alapján az újságírók nincsenek jól megfizetve a térségben. Ez a tehetséges újságírók lemorzsolódásához, de legalábbis jelentős kiszolgáltatottsághoz vezet.
A hazai médiahelyzet után a konferencia következő részében Vincent Duffy, az amerikai Michigan Radio hírigazgatói posztját 2007 óta betöltő médiaszakember, egyben az amerikai elektronikus újságírókat tömörítő legnagyobb szakmai szervezet, az RTNDA elnöke előadásában arról beszélt, hogy a médiaipar valójában nemzetközi válságban van, majd felvillantott egy beszédes ábrát arról, hogy mekkorát esett a napilapok összpéldányszáma kontinensről-kontinensre (Európában például -20 százalék, Ausztráliában -30 százalék, az Egyesült Államokban -10 százalék volt az esés az ábra szerint), majd arról beszélt, hogy Donald Trump amerikai elnökké választása a médiaipar jövője szempontjából nem túl jó hír.
Trump lerombolná az amerikai sajtó tekintélyét?
Az előadó szerint Trump ugyanis igyekszik kikezdeni a sajtó hitelességét. Ennek érdekében például jellemzően mellőzi a sajtótájékoztatókat, és inkább a Twitteren tesz rövid bejelentéseket, illetve oszt meg különféle, sokszor a sajtót cikiző bejegyzéseket. Erre egyébként jó példa a konferencia napján megjelent Twitter-bejegyzése, amelyben a megválasztott elnök azt írja, hogy ha a sajtó korrektül számolna be a vele kapcsolatos hírekről, akkor kevesebb oka lenne tweetelni, azonban nem tudja, ez valaha bekövethet-e.
Vincent Duffy úgy vélte, mindezek miatt a médiának komolyan dolgoznia kell a hitelessége visszaszerzésén. Emellett úgy látja, hogy Trump más jogi eszközökkel is igyekszik majd a sajtó egyes munkatársait megrendszabályozni. Arra számít, hogy várhatóan az Egyesült Államokban szigorítani fogják az újságírókkal szembeni jogi eszközöket, például a rágalmazással kapcsolatos szabályokat. Az előadó szerint az efféle káros jelenségek ellen az újságírók érdekvédelmét erősíteni kell, például ügyvédi, jogi segítséget kell nyújtani a Trump-kormány céltáblájává váló újságírókkal szemben. Emellett az újságíróknak közös erővel ki kellene kényszeríteniük, hogy a közérdekű adatok igénylése ne dráguljon tovább, hiszen az adatigénylés már most is rendkívül költséges, ez pedig akadályt jelent a nyilvánosság szempontjából.
Mark Zuckerberg a világ legnagyobb hatalmú főszerkesztője lett
Grzegorz Piechota, az amerikai Harvard Business School tudományos munkatársa a Facebook nyilvánosságra gyakorolt, nem okvetlenül pozitív szerepéről beszélt. A Facebook központja szerinte folyamatosan szerkesztői döntéseket hoz, és adott esetben akár cenzúráz is, miközben ma már a világ lakosságának jelentős részét elérik a különböző Facebook-termékek.
Szerkesztői döntésekkel befolyásolja a nyilvánosságot
Az előadó néhány példát is felmutatott, amikor a Facebook fontos jelenségeket felmutató képeket kitiltott a hírfolyamból. Grzegorz bírálta Mark Zuckerberget, amiért nem teszi nyilvánossá legalább a kutatóintézetek számára, hogy a hírfolyama (a News Feed) mögötti algoritmus mi alapján válogatja be a híreket. A hírfolyam algoritmusa befolyásolja, hogy az emberek milyen híreket látnak a teljes hírválasztékból, vagyis a hírfolyam algoritmusa valójában manipulálja az embereket. Egy átlagos napon az átlagos 2000 posztból nagyjából 200 kerül be az adott felhasználó Facebook hírfolyamába, és ennek körülbelül 10 százalékát látja a felhasználó. Azért van óriási jelentősége az algoritmus működésének, mivel így a felhasználókat téves virtuális mikrovilágokban lehet tartani. Grzegorz emellett azért is bírálta a kaliforniai céget, mert manapság már nagyobb a kamu- vagy álhírek aránya, mint az ellenőrzött információké.
Az előadó szólt arról is, hogy ma már a Facebookon hirdető márkákat és például olyan európai vezetőket is aggasztanak a Facebook által terjesztett álhírek, mint Angela Merkel német kancellár.
Nem vesszük észre a különbséget álhír és valódi között
Grzegorz Piechota különösen azt tartja veszélyesnek, hogy az emberek nagy része nem is látja a különbséget a valódi hír és az álhír között. Szerinte azonban idővel felértékelődnek egyes márkák, vagyis ha az olvasók tudják, hogy a The New York Times ellenőrzött információkat közöl, akkor a The NYT cikkeit fogják elhinni, nem pedig a kamuhírek gyártásából üzletet remélő oldalak információit. Félő azonban, hogy ez a tanulási folyamat lassú lesz, és közben a hiteles, ellenőrzött információkat szenvedő sajtótermékek nagy kárát látják a jelenségnek. Annál is inkább, mert az álhírek olcsón előállíthatók, míg a valódi hírek előállítása költséges műfaj.
Az eladást követő kerekasztal-beszélgetésnek egyébként részese volt Kustánczi Norbert, a 24.hu főszerkesztője is, aki szerint valóban az egyik legégetőbb feladat most az lenne, hogy Zuckerbergéket rávegyék, hogy szűrje ki az álhíreket, hiszen ezek nélkül is meglehetősen nagy a médiazaj. Pethő András, a Direkt36, adományokból működő tényfeltáró portál főszerkesztője ennek kapcsán arról beszélt, hogy a médiaipar szereplőinek erőt kell felmutatnia a Facebook felé, és elérkezett az ideje annak, hogy közösen lépjenek fel az ügyben. A vitapartnerek ugyanakkor meglehetősen nehéznek tartják a helyzetet, hiszen fel kell ülniük a Facebook hátára, mely forgalmat (látogatásokat) biztosít a számukra, de ezzel viszont kicsit saját maguk ellen is cselekszenek az egyes médiumok, hiszen így a Facebook dominanciáját erősítik. Ha viszont nem teszik meg, versenyhátrányba kerülnek azokkal szemben, akik használják a Facebookot.
Nem tetszett a képviselőnek, amit írtak róla, hirdetésmegvongás lett a vége
A kerekasztal-beszélgetésnek egyébként Roznár Gyöngyi, a helyi tartalmakra szakosodott Nyugat.hu főszerkesztője is részese volt. Az ő mondandójából főleg az volt az érdekes, hogy a vidéki média milyen nehézségekkel szembesül. Egyik hirdetőjüket például azért vesztették el, mert a térség országgyűlési képviselője odaszólt az egyik hirdetőnek, hogy többet ne támogassák az adott médiumot, mert az valamilyen kínos témát feszegetett. Vagyis üzleti döntésbe szólnak bele a politikusok, csak hogy ne lehessen róluk rosszat írni. Emellett a vidéki térségben dolgozó újságíróikat gyakran érik különféle atrocitások, főleg szóbeli megaláztatások – számolt be Roznár Gyöngyi.
