A Budai Középiskola előtt reggel 8 előtt öt perccel mindössze négy ember ácsorgott, úgy, hogy nyolc és kilenc közé a Tanítanék Mozgalom Egyórás tiltakozást szervezett az oktatás szabadságáért, amelyhez fővárosi és vidéki iskolák hosszú sora csatlakozott. Ilyen volt a Budai Középiskola is.
Hamar hízni kezdett a tömeg, fiatalok és idősek, tanárok és civilek. A gimnázium előtt állók már az elején az esemény céljait latolgatták, sokan sokféle véleménnyel. Egy asszony azt mesélte, a fia is tanár, így nyilvánvaló volt, hogy eljön. Sokáig tűnődött, melyik iskola elé menjen tiltakozni, de azt mondta, ez mindegy, hiszen mindenhol közös a cél.
Ezek azt hiszik, senki nem járt iskolába
– mondja kicsit elkeseredetten a kormány jelenlegi politikájára utalva. Persze, vannak szkeptikusak, akik a nagy tiltakozó tömegre várva, csak legyintenek, mondván:
most mit vársz, majd kicsődül az egész iskola?
A tömeg kezd türelmetlenné válni, amikor egy tanárnő megnyugtatott mindenkit, hogy az első óra negyed kilencig tart, így utána még sokan csatlakozhatnak. Az azonban szembetűnő, hogy egy diák sincs a várakozók közt.
Diákok, hol vagytok? Értetek sztrájkolunk,
skandálták.
Nyilván mindig vannak olyanok, akik nem értenek egyet az ilyen kezdeményezésekkel. Ennél már csak az rosszabb, ha valaki azt sem tudja, miről van szó. Egy fiatal lány a tömeget végigpásztázva csak hanyagul annyit kérdezett: mit áll itt ennyi ember?
A tiltakozás sztárja
Ekkor megjelent valaki, aki már nyolc óra után pár perccel megszerezte a “a legaranyosabb szimpatizáns” címet. Igen, egy kutya kockás kendővel.
Erre is csak annyit mondott egy hang a tömegből:
na, ő már tudja, merre van az igaz út.
Nem tudni, a kutya gazdája tanár, diák vagy egyszerű civil, de biztosan ő is unja már a jelen helyzetet. Nem csoda.
Oké, de hol vannak a gyerekek?
Fél kilenc felé közeledve már hatalmas a tömeg a Márvány utcában. Ekkor már tényleg mindenkit aggasztott, hol vannak a diákok, hiszen már rengeteg tanár és tanárnő állt a bejárat előtt. Az iskola ablakaiban viszont egyre több tanuló jelent meg, rögtön érkeznek is a
gyerünk fiatalok, miattatok vagyunk itt
bekiabálások. A lefelé áramló felnőttek között egyszer csak megjelent egy diáklány, erre mindenki felkapta a fejét. Végre valaki. A legelképesztőbb csak ezután jött, miután a lány a “hol vannak a többiek?” kérdésre csak ennyit válaszolt:
Igen, a Budai Középiskola csatlakozott a tüntetéshez, több tanár az iskola előtt, az igazgató és a portás pedig bent áll az ajtó előtt, és nem engedik ki a diákokat. Elvileg egy tanár elindult kifelé az osztályával, ő kijöhetett, a diákokat viszont visszaküldték a terembe.
(Megjegyzés: Pukli István, a Teleki igazgatója is azt kérte diákjaitól, ne vegyenek részt a polgári engedetlenségben, de visszaküldés nem volt, ellenben néhány diák igen.)
Egy leány van talpon a vidéken
Az egyetlen kijutott lány, Perényi Hanna próbálta meggyőzni az ablakból figyelő osztálytársait, jöjjenek le, csatlakozzanak ők is a tiltakozókhoz.
– Gyertek már le!
– Oké. Hogy?
Ugyanis az osztályt a terembe csukták, hiába van rajtuk kockás ing, nem jöhetnek ki. A növekvő értetlenkedésre reagálva az egyik tiltakozó tanárnő azt mondta, a diákok szeretnének itt lenni, de az igazgató nem vállalja a felelősséget értük, így csak a tanárok jöhetnek ki, odabenn tanítás van.
Az, hogy esetleg a takarítónők vagy a portás tanítanak, amikor a tanárok az iskola előtt állnak, rejtély.
Hanna csalódottan nézett a benn ragadt osztálytársaira, azt mondta, elege van abból, ami itt megy. Ő nem fél, saját osztálytársaival is összeveszett, amikor azt mondták, hülyeség ez az egész, úgysem rajtuk múlik vagy értük van.
Pont nekünk kellene itt állnunk
– mondta.
Kockás az ing, kockás az aszfalt is
A tiltakozók egy különleges összefogásra is készültek, egyszer csak előkerültek a színes kréták, amikkel mindenki besatírozhatott egy követ az úton, ezzel kockás mintára emlékeztető képet létrehozva. Persze, jöhetnének a vádak, hogy na, nem úgy volt, hogy krétára sincs pénze a tanároknak, aztán itt pazarolnak. Erre az egyik résztvevő csak annyit mondott mosolyogva,
magánbeszerzésből volt a kréta.
Ehhez még egy férfi azt is hozzátette, várja, mikor jön a közterület-felügyelő.
Miután gyakorlatilag az egész járda színes krétarajzba borult, az egyik tanárnő felolvasta a Civil Közoktatási Platform 12 pontját. A tömeg még néhányszor elkiabálta, hogy “nincs hatalmatok felettünk”, de amikor elhangzott, hogy, “elvileg demokrácia van”, a tömeg nagy része hangos nevetésben tört ki.
Valószínűleg nem most volt utoljára szükség a kockás ingekre.
