Az USA idegennyelvi hivatala összeállított egy listát a legnehezebben tanulható nyelvekről. Persze szubjektív és torz az egész, hiszen objektíven nem lehet ilyen minőségi különbségeket tenni a nyelvek között, eddig mégis ez a “leghivatalosabb” lista, ami a témában készült. A szakemberek jobb híján abból indultak ki, hogy különböző szempontok – szókincs, nyelvtani rendhagyó esetek, szabályok száma – alapján egy angol anyanyelvű felnőttnek mekkora küzdelem megtanulni egy-egy nyelvet.
A lista szerint a legnehezebb idegen nyelv a japán – 2200 iskolai óra kell, hogy normálisan megtanuljuk. Más karakterek, háromfajta írásmód, számrendszer kétféle kiejtéssel, ráadásul nyelvcsaládilag izolált kis sziget, tehát nincs meg az “ismerősség-érzés”, amelynek segítségével egy angol anyanyelvű könnyen megtanul például franciául (amely a hivatal szerint a világ legkönnyebb nyelve). Bár második helyezettként tüntetik fel, mégis holtversenyben végzett a japán a kínaival (mandarin és kantoni), amelyet szintén 2200 óra alatt lehet elsajátítani. A további helyezettek: koreai, arab, észt, finn és hetedikként a magyar.
A magyart már “csak” 1100 óra alatt tanulja meg egy amerikai. A lista szerint 13 millióan beszélik anyanyelvi szinten. “Igazi” szavak helyett mindenféle ragokkal fejezzük ki a tárgyas ragozást, az eseteket, a többes számot – “panaszkodnak” a szerkesztők, hozzátéve, hogy külön megnehezítik a tanulók dolgát, hogy a beszédhangokat külön-külön betűk jelölik, így meg kell ismerkedniük az á-val, az é-vel, az í-vel, az ű-vel és a többi furcsasággal, az affrikátákról (kettőshangzók, mint a ty, a dzs, a dz, a cs, stb.) nem is beszélve. Az erről cikkező Matador Network érdekességképpen megjegyzi, hogy az Új-Skóciában talált rúnakövekben egyes kutatók szerint már felfedezhetőek a magyar nyelv előzményei, azaz
Még ha baromság is: soha rosszabb országimázst, nem?
A többi helyezett: mongol, vietnami, thai.
