“A prostitúció elterjedését segíti, hogy egyes fővárosi szállodákban, nyilván a nagyobb bevétel érdekében, üzleti szempontból kifejezetten szükségesnek tartják a prostituált nők működését” – olvasható egy 1971-ben készült, szigorúan titkos rendőrségi tanulmányban. Bár a kádári propaganda szerint hivatalosan nem volt prostitúció Magyarországon, a korabeli jelentés – akárcsak ma is – három rétegbe sorolta a budapesti prostituáltakat.
A „lecsúszottak” bárhol bárkivel elmentek 100-400 forintos tarifáért. Akár 600 forintot is kereshettek viszont azok, akik szórakozóhelyeken csípték fel a kuncsaftokat, és többedmagukkal lakást béreltek. A szakma csúcsát a luxuskurvák képviselték. Az ápolt, nyelveket beszélő örömlányok a szállodák külföldi vendégeire startoltak, egy „menetért” akár 2000 forintot is elkértek. Ez akkoriban hatalmas összeg volt, nagyjából egy kezdő villamosmérnök havi fizetésének felelt meg.
A tanulmány kiemeli: a bűnüldöző szervek számára a legveszélyesebbek azok a luxusprostituáltak, akik rendszerint kerítők útján fővárosi szállodákban külföldiekkel közösülnek. Elsősorban azért, mert tevékenységük többnyire más bűncselekményekkel párosul, és a nők bűnszervezetben kurválkodnak. Szállodások, taxisok, de még rendőrök is segítik őket. Ráadásul a valuta feketén való értékesítésével további plusz jövedelemhez is jutnak, szörnyülködik a jelentés.
A prostituáltak ügyfélköre – a külföldiek kivételével – nem nagyon változott. Azaz a Kádár-rendszerben is főként nős férfiak jártak prostihoz, akárcsak a Horthy-rendszerben, illetve ma is. A jelentés azt írja:
A felderített ügyek kapcsán megállapítottuk, hogy a prostituáltak nemi partnerei többségükben nős, csak kis százalékban nőtlen férfiak
Bordélyház helyett üzletszerű kéjelgés
A Horthy-korszak fénykorában még 3500 úri és népi bordélyházat tartottak nyilván, ahol ki-ki pénztárcája szerint kereshette az örömforrást, és kitartók, azaz stricik helyett még madámok irányították a lányokat. A kommunista hatalomátvétel azonban „hivatalosan” csak 1950-ben vetett véget a prostitúciónak. Bezáratták az addig legálisan működő bordélyházakat, és akárcsak a szocialista tömb más országaiban, a prostitúció bűncselekmény lett.
A prostitúciót üzletszerű kéjelgéssé minősítették, és alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntették (természetesen a kuncsaftok büntethetősége fel sem merült). A gyakorlatban azonban nagyon kevés eljárás indult prostik ellen ezen a jogcímen. Az üzletszerű kéjelgések miatt elrendelt nyomozások száma 1970-ben (147), míg a befejezett nyomozásoké 1968-ban (133) volt a legmagasabb. Inkább közveszélyes munkakerülés miatt vitték be őket néhány napra. A jelentés is kiemeli: a prostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények statisztikai értékelésének gyakorlatilag nincs értelme, a büntetőeljárások minimális száma miatt.
Prostítúció? Nálunk?
A Kádár-korszak propagandája szerint nálunk hivatalosan nem létezett a prostitúció. Hiszen a szocialista társadalomban nagy a jólét, és csak az kurválkodik, aki nem akar dolgozni, vagy egyszerűen csak „hajtja az élvezeteket”. A hivatalos beszédmód is az volt elég sokáig, hogy a Horthy-korban megélhetési okokból váltak a nők kurvákká, míg a szocialista társadalomban azok, akik nem akartak dolgozni, de fényűzően, luxus körülmények között élni, bezzeg igen.
Ennek megfelelően a jelentés is így fogalmaz:
Azokat a nőket, akik e célból választják a prostitúciót, a tudati elmaradottság jellemzi. Nincs távolabbi életcéljuk, a mának élés, a könnyelműség jellemzi őket. Vágyaikban, elképzeléseikben csupán a dologtalan élet, a nagyon költséges divat és a szórakozás szerepel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostituáltak általában antiszociális, fogyatékos erkölcsi érzékű személyek.
Bár a prostituáltakat általában züllöttnek és deviánsnak ábrázolják a rendőrök, ebben a jelentésben a luxusprostiknál valamiért kivételt tettek. Azt írták, viselkedésükben kulturáltak, rendkívül ápoltak, esetenként több nyelvet is beszélnek. Helyenként felmerül az is, hogy rendőrségi ügynöknek kellene beszervezni az arra alkalmas luxusnőket, mert a meglévő rendőrségi informátorok (prostik) nem együttműködőek, ímmel-ámmal végzik a dolgukat. Az ügynökök kiválasztása a prostituáltak felső rétegéből történjen, akik rendelkeznek ezekben a körökben megfelelő hírszerző lehetőséggel, írták.
Nagy az elnézés a külföldiek iránt
A rendőri jelentés a Kádár-korszak konszolidációjának csúcspontjára esik. Budapest lakossága megduplázódott az 1936-oshoz képest, az idegenforgalom soha nem látott növekeedésnek indul. A jelentés szerint, a fővárosi turizmus növekedésével a szállodai prostitúció élénkülése figyelhető meg. Ennek oka “a külföldi állampolgárokkal szemben tanúsított bizonyos fokú elnézés, félreértelmezett megértés még tovább növeli a veszélyt, melyet erősít az, hogy a prostituáltak növekvő rétege veszi őket körül”. Ráadásul a szállodákban működő prostituáltak felderítése – minthogy rendszerint összefonódás van köztük és a szállodai alkalmazottak között – rendkívül nehéz.
Az is gyakori, hogy az egy-egy objektumban ismerős prostituált kapcsolatban van az ott dolgozó zenekar tagjaival, összefonódik a pincérekkel („kamuital”), londinerekkel, akik partnerek megismerésében is közreműködnek. A recepciósok is be van avatva, gyakran ugyanazt a szállodai szobát tartják fent nekik. Az is említésre méltó, hogy az üdülési szezon beálltával a prostituáltak jelentős hányada a Balaton mellett folytatja tevékenységét, írták.
Világvárosi helyszíneken
A luxuskurvák természetesen luxusszállodákban dolgoztak. Amíg a közönséges prostik főként a Rákóczi téren, a Kulich Gyula [Kálvária] téren, és az Almássy téren összpontosultak, a luxusprostik az előkelőbb hotelekben vadásztak a vendégekre. A jelentés szerint az osztályon felüli nők előfordulási helyei a következők voltak:
Érdekes mellékszál, hogy az Astoria szálloda a Kádár-rendszer alatt belügyi akciók és lehallgatások színtere volt, amihez prostituáltakat is beszervezhettek. Egy történész szerint nem kizárt, hogy Schmitt Pál is tudhatott ezekről, aki egy időben az Astoria szálló igazgatóhelyetteseként dolgozott. Az elkötelezett jobboldali Schmitt Pál, aki 1982-től miniszterhelyettesként dolgozott a Kádár-rendszerben, 1978-tól volt az Astoria igazgatóhelyettese.
Még Rákosi unokahúga is prosti volt
Bár a Kádár-rendszerben megszűntek a bordélyházak, a kurvák – politikai rendszerváltásoktól függetlenül – megmaradtak. A népnyelv szerint még a szeretett vezér, Rákosi Mátyás pártfőtitkár unokahúga is luxusprosti volt. A Délmagyar szerint a hölgy viszonylag későn, 52 évesen kezdte a szakmát, de sokáig bírta, 72 évesen hagyott fel az iparral. A pénzt állítólag földkörüli útra költötte.
