„Kulcsra zártam a házunk ajtaját és mindazt, amit 21 év alatt felépítettem, amit kemény munkával megkerestem a gyerekeknek, magam mögött hagytam. Már nincs miért, és nincs kiért maradnom. A tárgyak, az illatok, mindaz, ami nap mint nap otthon várt, nem kellemes környezet volt, hanem hatalmas teherként nehezedett rám – mesélte Blikknek a nevelőapa, aki a tragédia óta ugyanúgy hagyta kisfia szobáját.
Bár a férfinek régóta biztos munkahelye volt, mégis belevágott a költözésbe, és sikerült is munkát találni egy gyárban. A nevelőapa a költözés ellenére nem tervezi, hogy eladja felsőmocsoládi házukat. „Nem akarok mindent felégetni magam mögött. Havonta egyszer hazalátogatok majd, de teljesen biztos, hogy nem megyek vissza.”
Ahogy arról beszámoltunk, Szita Bencét 2012 őszén ölték meg, gyilkosai az erdőbe csalták, brutálisan bántalmazták, majd elásták. Amikor úgy tűnt, lebukhatnak, kihantolták és elvitték máshová. Próbálták elrejteni, nehogy rátaláljanak. Amikor a fiút elföldelték, még életben volt, halálát fulladás okozta, annak ellenére, hogy ütötték, rúgták és több szúrt sebet ejtettek rajta. Az ügyben első fokon tavaly júniusban, másodokon idén januárban született ítélet, amely szerint a tettesek életük végéig rács mögött lesznek, feltételesen sem szabadulhatnak soha. Ennek ellenére lehetséges, hogy ez még megváltozik, mert a strasbourgi emberi jogi bíróság embertelennek tartja a hazai tényleges életfogytiglani intézményét, és annak megváltoztatását kérte a magyar kormánytól.
