Olvasónk szombaton békésen utazott a 27-es buszon, amikor a buszvezető kiabálni kezdett vele. Először csak azért, mert a leszállásjelzőnél mert támaszkodni (mert azt már többször ellopták), majd azért, mert rendezni szerette volna a dolgot. A vita odáig fajult, hogy a buszvezető megfenyegette az utast, hogy ha panaszt mer tenni a fiaival megvereti. Olvasónk telefonon és írásban is panaszt tett a BKV-nál:
Tisztelt BKV Ügyfélszolgálat!
Mai (10.10.) telefonos bejelentésemmel párhuzamosan – kolléganőjük tanácsát megfogadva – írok Önöknek mély felháborodással, a ma 15:30 körül a 27-es számú autóbuszon utazva ért incidenssel kapcsolatban.
A történet a következő:
Felszálltam a buszra a Sánc utcánál, majd leültem a sofőrkabinnal szemben. menetiránnyal ellenkező irányban elhelyezkedő ülésre. Mivel ketten tartózkodtunk a buszon, oldalt fordultam, hogy láthassam az utat, közben az ülés háttámlájára támaszkodtam, így valahol a jelzőgombbal egy magasságban, attól nem túl távol helyezkedett el a kézfejem. A sofőr nézett, majd vádlóan nézett, aztán rázta a fejét, én kérdően néztem, de megkérdezni már nem kellett, hogy mi a probléma, mivel ormótlan hangnemben rámszólt, hogy “Most jelezni akarok, vagy mi van?!”. Én erre válaszoltam, hogy nem, csak támaszkodom, mire ugyanolyan hangnemben folytatta: “Akkor miért van ott a keze! Ne szórakozzon! Különben is, többször leszerelték már…”
Visszakérdeztem, mégis hogy gondolja, hogy a kezemmel leszerelném a jelzőt? Ha meg jelezni szeretnék, akkor majd megteszem, nem értem, miért zavarja. Erre tovább folytatta a velem való üvöltözést, s én indulatosan megjegyeztem, hogy inkább “Fogja be s vezessen”. Erre megállította a buszt, s mondta, hogy “Jól vigyázz magadra srác, anyáddal beszélj így, stb.”. Megjegyzem, nekem ez volt az első indulatosabb szavam, ami valóban nem kellett volna, csak már nem tudtam elviselni, hogy vezetés közben egy olyan dolog miatt üvöltözik velem, amivel senkinek, semminek nem ártottam, s még csak tudatos sem volt. Mondta, hogy rendőrt hív, mire én válaszoltam, hogy hívjon.
Ezután felálltam, odaálltam, s kértem, hogy adja meg bármilyen igazoló számát, ami alapján fel tudom jelenteni – hátha így le tudom nyugtatni a kedélyeit. Nem teljesen úgy sült el, ahogy gondoltam, sőt erre azt reagálta: “Tudom, hogy az etnikumokat mostanában nagyon védik, de nekem már nagyon elegem van belőletek”. Ez igazán nevetséges, tekintve, hogy a kreol bőrömön kívül nem igazán hasonlítok egy romára (s nem negatívan értem, csak tényszerűen). Ezután a burkolt ‘cigányozás’ után érthetően egyre feszültebb lettem s kissé összezavarodva ugyan, de tovább kértem az adatait, ami alapján (immár komolyan gondolva) megtehetem a feljelentést. Mondta, hogy nem adja meg a nevét, ennyire hülye nem lehetek, még a rendőrnek se köteles megadni, nincsen vezetői sorszáma, ott a rendszám, ha akarom az alapján tudok bejelentést tenni, de még megspékelte mindezt a következővel:
“De jól vigyázz kölök, három fiam van, s a feljelentést névvel, címmel kell megtenni. Megtudjuk a címed, s a fiaim nem ilyen cingár legények, mint Te vagy. Megtalálunk!”. Na, itt én már olyan lelki s idegállapotban voltam, hogy erre nem tudtam mit reagálni… Mondtam neki, hogy “jól van, okos vagy…jól van, okos vagy…”
Leszálltam, felírtam a rendszámot, majd végiggondoltam az egészet. Milyen alapon beszél így velem egy buszsofőr? Milyen alapon tesz rasszista megjegyzést? Milyen alapja lenne, ha valóban roma volnék, ugyanilyen életvitellel, s mentalitással? Egyáltalán miért történt meg ez az egész?
Mindezek alapján kérem, hogy vizsgálják ki az ügyet. Ezen a környéken pláne érzékenyebben kellene odafigyelni a sofőrválasztásra, hiszen egy ilyen turisták által közkedvelt helyen (Gellért hegy) nem szabadna megtörténnie hasonló eseteknek.
A busz rendszáma: BPI 399, Időpont: 2009. 10. 10., kb. 15:30-kor. Helyszín: Sánc utca és a Busuló Juhász megálló.
Üdvözlettel: Egy meggyötört BKV utas
