Olvasónk és 1,5 éves kislánya néhány napja együtt utazott a bölcsőde felé. Útjukat majdnem külön-külön folytatták, mert leszállásnál az anyuka előbb a gyereket, majd a babakocsit tette le a buszról (így egyszerűbb), ám amikor a babakocsiért visszalépett, a busz ajtajai bezáródtak, így ő a buszon, a gyerek pedig a megállóban maradt:
Kedves BKV Figyelő!
Röviden összefoglalnám ami nejemmel és lányommal történt egy BKV utazás során:
Július 6-án feleségem a négyéves kislányommal utazott a 169E jelzésű régi kék buszon. Utazás célja a bölcsőde volt, ahonnan a 1,5 éves lányomat szándékozta a megszokott időben elhozni. Ebből kifolyólag magával vitte a babakocsit is.
Miután nejem jelezte leszállási szándékát, a sofőr ajtót nyitott. Nejem taktikája az volt, hogy leteszi a kislányom, majd visszanyúl a babakocsiért. A dolog itt romlott el, ugyanis amikor visszalépett a babocsiért a sofőr mint aki jól végezte dolgát az ajtót bezárta. Gondolom ő teljesen természetesnek tartotta, hogy egy 4 éves gyerek egyedül utazik, leszáll majd elsétál. Illetve tartotta volna, ha belenéz a visszapillantó tükrébe. A gyerek persze pánikszerűen ordítani kezdett a megállóban, nejem a buszon úgyszintén minek hatására a sofőr észlelte, hogy porszem került a
BKV gépezetbe,így újra ajtót nyitott. Miután munkából hazatérve meghallottam a sztorit erős felindulásból úgy döntöttem, hogy lemegyek a Rákoskeresztúr végállomáson található BKV állomásra és panaszt teszek.
Azt már nem részletezem, hogy kiderült, hogy a végállomáson senki nem illetékes semmiért, mindenki baromi elfoglalt, de olyan hogy ügyeletes vezető nincs. Felajánlották, hogy írjak a panaszkönyvbe, de sokat ne reméljek tőle, mert azt beküldik a központba ott meg úgysem válaszolnak. Így inkább eljöttem.
Nem ide tartozik, de szomorú tény, hogy a buszon egy ember sem akadt aki odalépett volna, hogy segítsen a babakocsival. Ez van.