Egy évtezedes múltra tekint vissza az elképzelés, mely szerint adattárolásra lehetne használni a baktériumok DNS-szekvenciáit. A nagyon egyszerűnek tűnő baktériumok DNS-e is borzasztó bonyolult, s természetüknél fogva szívósabbak, ellenállóbban a környezeti hatásokkal szemben, mint a hagyományos elektronikus adattárolók.
A Hongkongi Egyetem tudósai szerint a baktériumok természetes szaporodása lehetővé tenné, a folyamatos információmásolatok készítését, melyekkel könnyebben elkerülhető lenne az adatvesztés.
Az adatok tárolására a DNS bázispárokat használnák, az adenint, citozint, guanint és timint. Ez azt jelentené, hogy négyjegyű számrendszerben kellene kódolni az adatokat, mely újdonságnak hatna az informatikában.
A hongkongi iGEM kutatói átdolgozták az ASCII karaktertáblázatot 4-es számrenderhez, azaz hogy ezzel a DNS-ek is kódolhatóvá váljanak. A számokat a bázisszálak nevének kezdőbetűire cserélnék le, így 1,2,3,4 helyett A,T,C,G-be számolna a rendszer.
A baktériumokat egy dekódoló rendszer olvasná, mely következő generációs DNS-szekvenálással működne. Az eleve tömörített információkat kitömörítését is ez oldaná meg, s fejtené vissza a nyers adatokat.
Egyetlen gramm kólibaktérium sejtbe nagyjából 900 terabájt adat fér, ötszázszor nagyobb tárolókapacitással bírna, mint egy mai merevlemez. Ha egy mai 1,5 terabájtos merevlemez súlyával számítunk, amely egy kilogramm, ugyanennyi baktériummal 900 petabájtnyi információt őrizhetünk meg.
Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, vajon nem veszélyes a betegségeket okozó kólibaktériumokon tárolni adatainkat?
A kínai tudósok erre is megadták a választ: a baktériumok nem virulens törzseit használják a kísérletekhez, melyek a biológiai alapú információtárolás korszakát hozhatják.
AJÁNLOTT LINKEK:
