Amikor pontosan 120 évvel ezelőtt, 1893 októberében megindult a közcélú elektromosáram-szolgáltatás Budapesten, az ELMŰ mai, Váci úti székházának helyén a Magyar Villamossági Rt. egy szénerőművet működtetett. Ez szolgálta ki a cég akkori teljes ügyfélkörét. Az épületegyüttes az idők folyamán folyamatosan bővült, átalakult. 1900-ban elkészült az új irodaépület, 1907-ben pedig felépült az erőmű kazánháza. Közben átalakult Budapest villamosenergia-szolgáltató rendszere is, és a Váci úti telephely 1914-ben Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek központja lett.
Fotó: Tóth Milán
Az erőmű 1929-ig működött teljes üzemben, majd a második világháború végéig tartalék üzemként funkcionált. A berendezések leszerelését követően részben gépkocsitárolónak használták, míg a kazánház sokáig kihasználatlanul állt. Az ipari műemlékké nyilvánított egykori kazánház hasznosítására készültek ugyan tervek, de ezek megvalósulása elmaradt. Mostanáig.
A megújuló jövő technológiája
A Budapesti Elektromos Művek folyamatos racionalizációs törekvései során mostanra a régi műemléki épületegyüttes kívül-belül egyaránt megújult. Az egykori erőművi kazánház eredeti állapotába visszaállított, a mai kor korszerű technológiájával ötvözött műemléki homlokzata mögött igazán modern, környezetbarát és energiatakarékos irodaépület-rész jött létre.
Az épület felújítása során fontos szempontként jelent meg a megújuló energiaforrások, a környezettudatos energiafelhasználás mellett az optimális területkihasználás, a mai komfortigényeknek megfelelő kialakítás – említette Molnár Gábor, a projekt felelőse, az ELMŰ Nyrt. építész munkatársa. Emellett kiemelkedő az energiaszolgáltató cég elődei által megteremtett értékek kiaknázása is.
Fotó: Tóth Milán
Kút a gőzgépekhez
Az épületegyüttes pincerendszerében fennmaradt történelmi műtárgyak közé tartozik az az épített kút is, amely az 1900-as évek elején az áramtermeléshez szükséges gőzgépek vízellátását, hűtését biztosította. Ezt a kutat most újra használatba véve, egyaránt sikerült megoldani az új irodaépület-rész geotermikus fűtési-hűtési rendszerét és a szürkevíz-hálózat ellátását. Az eredeti kútból kinyert vizet a történelmi pincerendszerbe illeszkedően kiépített hat darab új nyeletőkúttal sajtolják vissza.
Az egykori kazánház adottságai miatt a tetőre csupán 65 négyzetméternyi napelemrendszert lehetett felszerelni, amely az épületrész villamosenergia-ellátását egészíti ki.
Természetesen az épületrész működését egy intelligens épületfelügyeleti rendszer vezérli, az energiamegtakarítások támogatását többek között a nyitásérzékelővel ellátott nyílászárók, a vezérelt világítási rendszer és az irodahelyiségenkénti egyedileg szabályozható fűtési-hűtési körök szabályozzák.
Alagútrendszer lóvontotta csillékkel
Az épületrész homlokzati felújítására felhasznált egyedi téglákat kézműves módszerrel gyártották le, amelyek méretükben és színükben megszólalásig hasonlítanak az eredetileg felhasznált téglákhoz.
A többször átalakított homlokzatrészt az 1907-ben megépültek szerint sikerült visszaállítani, a nyílászárókat pedig az eredeti állapotot tükrözve, az irodai használatnak megfeleltetett fokozott hőszigeteléssel ellátva építették be. Az ELMŰ székházának ezen épületrésze joggal pályázhat a zöldházak cím elnyerésére.
A megmaradt történelmi pincerendszer egy alagútrésze még ma is őrzi az 1900-as évek technológiájával ellátott erőművi szállítórendszert, ahol a Dunától az erőműig nyúló útvonalon lóvontatta csillékkel hordták be a fűtőanyagot.
