A Világbank összesítését szakértői értékelésekre és a tényadatokra építik. Ez alapján Magyarország az őszi listán öt hellyel került hátrébb, így a vizsgált 183 ország közül az 51. helyet kapta az üzleti környezet megítélésében – olvasható a GKI összegzésében. (A szeptember elején megjelent World Economic Forum versenyképességi index szerint a 48. helyről a 60. helyre estünk vissza, főleg azért mert jelentősen romló minősítést adtak Magyarország intézményi környezetére és a pénzpiacok fejlettségére.)
A rangsorban Magyarország a legrosszabb helyezést a befektetővédelemnél érte el, ami a 122. helyre volt csak elég. A vállalati átláthatóságra a kapható 10 pontból kettőt adtak a szakértők, 4 pontra értékelték a cégvezetés felelősségre vonásának lehetőségét. A részvényesek jogvédelme vizsgázott a legjobban, erre 7 pontot kaptunk.
Az adózás és bürokrácia útvesztői
A következő problémás terület az adófizetés, itt a 113. helyről a 117. helyre csúsztunk vissza. Ezt nem szakértői vélemények, hanem adatok alapján értékelik. Egy átlagos belföldi vállalatnak évi 13 alkalommal kell adót fizetnie, a világ legjobb helyezését elérő Norvégiában ez csak négyszer esedékes. Ettől azonban jóval riasztóbb, hogy idehaza 277 órát igényel a bevallás elkészítése és a kötelezettség teljesítése, ami igencsak tetemes teher a világelső Luxemburg 59 órájához képest. Ez egyébként már számottevő javulás a 2006-os 340 óra adóadminisztrációhoz képest.
Végül a harmadik mutató a profithoz viszonyított összesített közteher, ez 52,4 százalék (a nyereségadón túl szociális adóval, járulékokkal, iparűzési adóval és a többivel együtt). Ez 2009-ben és 2010-ben volt a csúcson, akkor 57,5 százalékot ért el. A világban e téren is Luxemburg jár az élen, a 20,8 százalékos adóterheléssel.
Áramgondok
Nagyon rosszul – a 103. helyen – állunk azon a téren is, hogyan juthat egy új cég ipari áramhoz. Ezt 252 nap alatt lehet elintézni, a bürokráciát nem megvető németeknél 17 nap kell hozzá. A vizsgált magyar cégnél a bekötés ideje rendkívül hosszú, 224 nap. Ráadásul a költsége is elég magas, az egy főre jutó jövedelem 120 százaléka, az OECD vezető országaiban mért 93 százalékhoz képest.
Hitel kellene, de hogyan?
Mindegyik területen lecsúsztunk egy kicsit a rangsorban, a legnagyobb visszaesés a hitelhez jutás körülményeiben történt, a 37-ről a 48. helyre kerültünk. A jogi folyamatra egészen jó, 7 pontos értékelést kaptunk (ismét a maximális 10-ből), de a hitelinformációk mélységére már csak négyet. A részindexet lehúzza a nyilvános hitelregiszter hiánya és a magánnyilvántartás alacsony lefedettsége (16 százalék az OECD éltanulóinak 64 százalékához képest).
Jól futunk a pénzünk után?
Vannak persze olyan területek is, ahol jónak számítunk. Először is ilyen a szerződések kikényszerítése, itt a 19. helyet szereztük meg. Egy szerződést bíróság előtt érvényesíttetni ugyan több mint egy évbe (395 napba) kerül, és ez nőtt is 2006 óta (akkor 335 nap volt) – mindehhez 35 eljárásra van szükség. Az OECD vezető országaiban 518 nap és 31 eljárás a jellemző. Magyarországon mindez a követelés 15 százalékával megúszható, a referenciacsoportban ez az arány 20 százalék.
Újoncok a piacon
Figyelemre méltó még az új cég indításában elfoglalt 39. helyünk. Négy nap alatt, négy eljárással megvan a bejegyzés: az átlagjövedelem 8 százaléka alatti költséggel és 10 százalékának megfelelő befizetendő alaptőkével. Időben Új-Zéland vezet 1 napos, egy eljárásos adminisztrációval, költségekben pedig Dánia vezeti a listát, ahol mindez ingyenes.
Mi van a számok mögött?
Ez persze egy viszonylag távoli kép a magyarországi vállalkozások indításának és üzletmenetének körülményeiről. Ha a cégindítás mellett a cégmegszüntetést is néznék, máris rosszabb volna a helyzet. A szerződések betartatását sem tartják annyira jónak a gyakorló üzletemberek, mint a pontrendszer. A hitelhez jutás, az adózás, a befektetővédelem rossz minősítése egybeesik a vállalkozói panaszokkal, ha nem is feltétlen azokban a paraméterekben, amelyet az index mér. Sajátos az áramszolgáltatók magatartása, egyelőre nem tűnik úgy, hogy az árampiaci liberalizáció komoly versenyt indított volna az új ügyfelek megszerzéséért.
A világbanki elemzés is hasonló programot hozott ki egy vállalkozóbarát gazdaságpolitika számára, amelyet már régóta követelnek a vállalkozói képviseletek: ezek pedig a befektetők védelme, az adórendszer egyszerűsítése, az adóterhek mérséklése, a hitelpiac élénkítése és a közmű-szolgáltatói verseny megteremtése – összegzi a GKI.
