Tartományi választások, európai parlamenti választások, német parlamenti választások, elnökválasztás, helyi választások… Az idén valóban csúcsra járatják a német politikai nagyüzemet. A különböző alkalmakkor 62,2 millió német állampolgár járulhat az urnák elé, s a kialakult válságra való tekintettel a pártoknak és jelöltjeiknek minden voksért keményen meg kell küzdeniük. Mivel az amerikai elnökválasztás nemrég megmutatta, hogy a modern demokráciákban ma már az internet eredményes használata nélkül aligha lehet választást nyerni, az idei küzdelmekben a német pártok sem hagyhatják figyelmen kívül a világhálót, amely a szakértők véleménye szerint napjainkban éppúgy átalakítja a politikai kommunikációt, a választási stratégiát, mint a televízió a hatvanas években.
S hogy milyen hatékony erő lehet a választási küzdelmekben, azt tavaly Barack Obama sikere bizonyította, aki szívós munkával felépített internetstratégiájával nemcsak a választók tömegét nyerte meg, de jelentős anyagi támogatást is szerzett magának. Ezt a sikertörténetet szeretnék az idén megismételni a német választásokon, de a szakértők szerint olyan jelentős különbségek vannak az amerikai és a német internetfelhasználási szokások között, hogy a versengő pártoknak az amerikai példa „koppintása” helyett egy német viszonyokra tervezett médiamix-stratégiát kellene kialakítaniuk, amelynek az internet a korábbinál sokkal fontosabb, de nem feltétlenül döntő eleme lehet.
Keresős németek
Napjainkban – a felmérések szerint – 42 millió német használja rendszeresen az internetet, amely az információs médiumok közül az első helyen áll. A 14–39 éves korosztályban a felhasználók aránya csaknem eléri a száz százalékot. A 18–59 év közöttiek (27,3 millió fő) körében azonban ez az arány csak 65 százalékos. Elmondható, hogy az ötven felettieknél a televízió és a sajtó őrzi korábbi privilégiumát.
A német internetfelhasználók ugyanakkor – a nemzetközi trendet követve – egyre többen vannak jelen nemcsak a hírportálokon, hanem a közösségi oldalakon, a videómegosztókon, ám a legnagyobb kedvencük továbbra is a Google. Havonta hárommilliárd klikkelés igazolja, hogy a német internetezők nagy többsége a Google-ből indulva talál rá a keresett információkra, webhelyekre.
Ez a pártok számára azt jelenti, hogy mindenek előtt a Google-on kell elérhetővé, láthatóvá válniuk, hiszen a felhasználók feltételezhetően a pártok oldalait, a programokat, az üzeneteket, a videókat is ily módon próbálják majd elérni. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi gyakorlat (a pártok felhelyezik a világhálóra a weboldalaikat, programjaikat, sajtóanyagaikat, az állampolgárok pedig rákeresnek, ha akarnak) már nem feltétlenül eredményes. Egy alapos terepszemle után ugyanis kiderül az is, hogy a versengő pártok internetes kínálata többnyire érdektelen, unalmas, jellegtelen. Ugyanez elmondható a párttagokéra is, mert bár több mint 75 százalékuknak van saját internetes oldala, ezek layoutban, tartalomban, szellemiségben alig különböznek egymástól.
Hézagos bázis
A tapasztalatok szerint a világhálós közösségépítés sem tartozik a német pártok erősségei közé. A politikusok a gyakorlatban nem gondolkodnak „amerikai dimenziókban”, s bár ott vannak a YouTube-on, a Facebookon, illetve más közösségi oldalon, ezek célzott látogatottsága még igen gyér. Csírájában már jelen van, de még kiépítésre vár az a közösség, amely a későbbiekben (inter)aktívan az adott párt segítségére lehet. Kérdés azonban, hogy ezek a fórumok megmaradnak-e a sajtótájékoztatók, a pártközlemények vagy a választási spotok bemutatóterepének vagy nyitott platformmá válnak, s lehetővé teszik, hogy a választók is – segítőként, adományozóként, aktivistaként, vitapartnerként stb. – a kampány részesévé váljanak. Az mindenesetre tény, hogy a német pártoknak és pártvezetőknek jelenleg nincs komoly támogatói bázisa a világhálón. Az elnökjelöltekről például eddig alig néhány száz videó készült. A legsikeresebb pártvideót 13 ezren nézték meg, a 612 parlamenti képviselő mindössze tíz százaléka (68 fő) használja a Twitter kínálta lehetőségeket, a közösségi oldalakon pedig a pártok elnökjelöltjeinek alig néhány száz, legfeljebb néhány ezer támogatója, barátja, regisztrált híve van, ez Obama adataival összevetve (a Facebookon 2,5 millió támogató, a YouTube-on 366 ezer videoklip) elenyészőnek mondható.
Igaz, az is tény, hogy a pártok csak nemrég kezdtek hozzá online jelenlétük dinamizálásához. Megújították a portálokat, frissítették az elnökjelöltek profilját, próbálják megszólítani az internetes közösségeket.
A Landau Media Monitoring AG februári szakmai közvélemény-kutatása szerint az SPD, azaz a Németország Szociáldemokrata Pártja áll élen az újításokban, megelőzve a szabaddemokratákat (FDP) és a konzervatív uniópártokat, a CDU/CSU-t. Az indoklások szerint az SPD azért került az élre, mert ez a párt alkalmazkodik a leginkább a választók korösszetételéhez, igényeihez s valósítja meg leghatékonyabban a mediatizált, illetve marketingpolitizálást.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nemcsak igyekszik, de képes is megszólítani olyan korosztályokat, amelyeket a hagyományos médiumokkal már nem érnek el, ugyanakkor azokra az egyre nagyobb létszámú csoportokra is összpontosítanak, akiket csak az internet segítségével lehet elérni, mert a politika hagyományos terepein már nincsenek jelen. Szakértők szerint ennek a célnak a gyakorlati megvalósítása egy hosszabb tanulási folyamat része lesz, ezért 2009-ben a választások alkalmával Németországban az internet még nem kap „királycsináló” szerepet (talán majd 2013-ban), de mindenképpen jelentősen befolyásolja a végeredményt.
Előz a net
Az már most biztos, hogy az idei választási küzdelemben a pártok többet költenek majd a világhálón, mint plakátokra az utcán, s az elkövetkező hónapokban másképp is próbálják fokozni az internetes jelenlétet. Hans-Jürgen Beerfeltz, az FDP egyik kampányfelelőse azt nyilatkozta: „Számunkra már nyilvánvaló, hogy a világhálón létrejövő kommunikáció a leghatékonyabb. Itt egyszerre meg tudjuk szólítani a nagypapát és az unokáját. Be kell látnunk, hogy a hagyományos kampánystratégiával már nem tudjuk aktivitásra bírni a választók jelentős részét. A megoldás az internet lehet.”
A kampányguru nincs egyedül a véleményével. Szakértők szerint a változások már elkezdődtek, de az idén továbbra is főleg „statikus megoldásokkal operáló pártok” versengenek a passzív és információtengerben fuldokló, egyre közönyösebb választók kegyeiért. Nem kétséges, hogy a jövőben az kerülhet nyerő pozícióba, aki dinamizálja, netán interaktívvá tudja tenni ezt a kapcsolatot. S e tekintetben akár a kis pártok is győzhetnek a Góliátok felett.
