Maguk mossák majd munkaruhájukat áprilistól a Denso székesfehérvári dolgozói, mert a vállalat a költségcsökkentés jegyében megszünteti az ingyenes mosatást. A gépjárművek erőátviteli vezérlőrendszereit gyártó, jelenleg 4300 embert foglalkoztató cég más módon is igyekszik alkalmazkodni a megrendelések visszaeséséhez: a munkahelyek megtartása érdekében a négynapos munkahétre történő átállásra készül. Az alkalmazottak fizetése ezzel arányosan csökkenne, amihez szükség van a szerződések közös megegyezéssel történő módosítására; a tárgyalások lapzártánkkor is folytak a vállalatnál.
Szűkszavú cégek
A gazdasági válság az autóipart különösen megviseli, ebben a szektorban egyre több vállalat vezet be 20 százalékkal megkurtított munkarendet. Így tett például a General Motors szentgotthárdi motorgyára január közepén, a Rába sárvári alkatrész-, illetve győri futómű-üzeme, a hengerfejeket előállító győri Nemak Kft., valamint a Contitech makói gumigyára is. A magyar cégek külföldi példákat követnek: egyebek mellett a nagybeteg Chrysler, valamint a Skoda is csak heti négy napon dolgoztat, utóbbinál ez így is marad legalább az első félév végéig, ami nemcsak a költségcsökkentést, hanem a felhalmozódott készletektől való megszabadulást is szolgálja.
Más ágazatban is akad példa a munkaidő lefaragására: a Graboplast parketta- és padlóüzemeiben heti 32 órában kezdődött az idén a termelés, a General Electric fényforrásgyáraiban pedig jelenleg is folynak az egyeztetések a témában. Utóbbi esetben ezért nem ismertek a részletek, de egyébként is jellemző, hogy a cégek szűkszavú közleményekkel igyekeznek megúszni a váltás kommunikálását.
A General Motors szentgotthárdi gyára.
A négynapos munkahét segít a készletek leapasztásában is. Fotó: MTI
Gruhala Péter, a Deloitte vezetési tanácsadás üzletágának vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkaidő csökkentése csak korlátozott mértékben segíthet egy vállalaton. Különösen igaz ez az eszközigényes ágazatok, az összeszerelő üzemek, autógyárak és beszállítóik esetében, hiszen náluk a fix költségeknek csak egy részét adja a munkabér, miközben a kisebb kibocsátás miatt romlik a hatékonyság. Nagyobb lehetőségeket rejt például a logisztika átalakítása, a raktárkészletek minimálisra csökkentése, olcsóbb beszállítók felkutatása és az innováció. Az egy lábon álló vállalatok, különösen az autóipari beszállítók számára létkérdés, hogy más, kevésbé konjunktúra-érzékeny területen is tevékenykedjenek. Az élőmunka-igényes szektorokban nagyobb jelentősége van a munkaidő karcsúsításának, amire sok helyen szükség lesz, ugyanis egyebek mellett a call centerek, fodrászatok, utazási irodák vagy éppen a kulturális intézmények szolgáltatásait is kevesebben veszik majd igénybe.
„A drasztikus keresletcsökkenésre drasztikus választ kell adni” – fogalmaz Gruhala Péter, hozzátéve: számos piac átstrukturálódik. A szolgáltatásoknál az határozza meg a jövőbeni részesedést, hogy most melyik vállalat képes kellő rugalmassággal reagálni, teljes mértékben az ügyfelek igényeihez igazítani a működést, akár a műszakrend jelentős átalakításával.
A gyakran hallható vélekedéssel szemben a Deloitte szakembere egyébként úgy véli, a magyar munkaügyi gyakorlat nem áll az alkalmazkodás útjában, mert bár a szabályok valóban a kötött német mintára emlékeztetnek, hiányzik a szakszervezeti erő ezek érvényesítéséhez. Így létrejöhet a közös megegyezés a szerződések módosításához. Igaz, ez a gyakorlatban általában úgy történik, hogy választás elé állítják a dolgozót: négynapos munkahét vagy elbocsátás.
A lefaragott munkaidőnek ugyanakkor veszélyei is vannak, fennáll annak a lehetősége, hogy már néhány héten belül csökken a munkatársak lojalitása, az ötödik napra mellékállást keresnek, esetleg a szürke- vagy a feketegazdaságban.
Jelenleg a legtöbb cégnél sötétben tapogatóznak, nehéz megmondani, hol meddig marad fenn a 32 órás rendszer. A Densónál áprilistól szeptemberig számolnak vele, míg a Graboplastnál abban bíznak, hogy némelyik üzemben már az első negyedévben visszaállhatnak teljes munkaidőre.
Fájdalomcsillapítás
Az állam pályázatokkal igyekszik segíteni. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében a máskülönben elbocsátandó dolgozó bérének és járulékának – a cég méretétől függően – 25, 50, illetve 75 százalékát vállalja át, legfeljebb egy évig. A támogatás havonta és fejenként nem haladhatja meg a 144 ezer forintot, összességében pedig nem lehet több, mint félmillió euró. Heinczinger Róbert, az Ernst & Young partnere szerint ez valós segítség a vállalatok számára, ami abból is látszik, hogy nagy az érdeklődés a kiírás iránt. Ami persze azzal a veszéllyel jár, hogy a közel 6 milliárd forintos keret – amely két másik pályázat forrásául is szolgál – hamar kimerül majd. (Azóta Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy uniós források felhasználásával 20 milliárd forint lesz a felhasználható keret – a szerk.)
A szakember ugyanakkor közgazdaságilag nehezen értelmezhetőnek tartja az átmenetileg részmunkaidőben foglalkoztatottak számára megpályázható bérkiegészítést, amelynek keretében a kieső juttatás 80 százalékát az állam állja. Úgy véli, ez sokkal inkább tekinthető szociális juttatásnak, mint munkahelymegőrző támogatásnak, márpedig az állam nem olyan tehetős, hogy ezt megengedhetné magának. További problémát okoz a rugalmatlan kiírás; a rendezett munkaügyi kapcsolatok megkövetelése például azzal jár, hogy egy apró-cseprő ügy miatt korábban munkaügyi bírsággal sújtott vállalat nem pályázhat.
Ezeket a lehetőségeket Gruhala Péter is inkább a szociális intézkedésekhez sorolja, amelyek segítségével el lehet húzni néhány hónappal, esetleg egy fél évvel a munkanélküliség növekedését. Ám szerinte inkább az átképzésre kellene koncentrálni, hogy azok az emberek is esélyt kapjanak, akiknek speciális szaktudására már nincs szükség a piacon. (Erre lehet válasz Gyurcsány azon bejelentése, miszerint az ötödik munkanapon képzésen vennének részt a munkavállalók – a szerk.) Emellett – a politikai szólamoknak megfelelően – valóban az adó- és járulékcsökkentés segíthet a foglalkoztatási helyzeten.
