Üzleti tippek

Patthelyzet

A gazdasági válság döntésre kényszeríti a nyugati médiaelitet. A kérdés az, bezárják-e a veszteséges szerkesztőségeket, vagy engedjenek a tőkeerős orosz és arab befektetőknek, akik piaci pozíciókra törnek a médiában és a szórakoztatóiparban.

Az évtized közepén az újgazdag orosz elit (Oroszországban 110 dollármilliárdos és 88 ezer dollármilliomos él) felfedezte a jó befektetési és fejlesztési lehetőségeket kínáló mediterrán térséget, s a milliárdosok megszállták az Adriát. Aztán a brit sajtó cikkezni kezdett a londoni luxusingatlanokat felvásárló oroszokról, akik megelőzve az amerikai¬akat és a közel-keleti olajsejkeket, vagyonokat költöttek el, hogy létrejöjjön „Londongrád”, amelynek ma már közel 300 ezer lakója van. A vásárlási láz továbbra sem csillapodik: a nyári olajárrobbanás bevételeiből Londonba áttelepült oroszok továbbra is mindent megvásárolnak, legyen az ingatlan, ékszer, autó, vállalat, részvény, sportklub, újabban pedig már médiavállalatokat is szeretnének bekebelezni.

Orosz ajánlatok

A legfrissebb szenzációt Alekszandr Lebegyev szolgáltatja, aki a nagy múltú londoni Evening Standard megvásárlására tett ajánlatot. A KGB-s múlttal rendelkező Lebegyev az elmúlt években gyakran szerepelt a brit és orosz sajtóban. A hírszerző múltjával szakító milliárdos 2006-ban Mihail Gorbacsovval 49 százalékos részesedést szerzett az ellenzéki Novaja Gazetában, amelynek munkatársát, Anna Politkovszkaját nem sokkal később meggyilkolták. Lebegyev tavaly is a nemzetközi lapok címoldalára került, miután másik újságja, a Moszkovszkij Korreszpongyent tabloid megszellőztette, hogy nem mást akar feleségül venni, mint Putyin tornász barátnőjét, Alina Kabajevát.

Ezt követően a lap működését ellehetetlenítették, majd hamarosan meg is szűnt, Lebegyev pedig filantrópként londoni tevékenységére koncentrál, ahol nemcsak kiállításokat támogat, társadalmi eseményeket szervez, jótékonysági alapokat hoz létre, de a jelek szerint médiabirodalmát is szeretné újjáépíteni. Ebben fia, Jevgenyij is segítségére van, aki jól ismert alakja a londoni üzleti-művészeti életnek (Elton John a barátja, az egykori Spice Girls-tag, Geri Halliwell pedig a barátnője volt), s nemrégen lépett üzleti kapcsolatba Jefferson Hack Dazed csoportjával, hogy Oroszországban is kiadja a csoport Dazed & Confused című lapját. Lebegyev – kihasználva a gazdasági válság kínálta lehetőségeket és londoni társasági kapcsolatait – decemberben jelentette be, hogy megvenné a komoly pénzügyi problémákkal küzdő Evening Standardet, a brit főváros egyetlen fizetős délutáni bulvárlapját.

Az ezzel kapcsolatos pletykák azonban nem keltettek különösebb feltűnést, hiszen az előző fél évben minden hónapra jutott hasonló szenzációs bejelentés, miután több meglepő kísérlet is volt brit és amerikai lapok, médiavállalatok megszerzésére.
2008 augusztusában a leggazdagabb orosz, a szintén Londonban élő Oleg Deripaszka Korfu közelében horgonyzó hajóján üzleti céllal vendégül látta a brit politikai és médiaelit egy részét, ám a további tárgyalásokat a kialakult botrány megakadályozta. Szeptemberben a világ második leggazdagabb embere, a mexikói Carlos Slim Helú tett ajánlatot a The New York Times Companynek, de mindössze egy kis szeletet (6,4 százalék) sikerült megszereznie a The New York Times tortájából. November végén pedig a Mihail Prohorov nevével fémjelzett tőkeerős orosz Onexim befektetői csoport próbálta meg bekebelezni a Forbes magazint, a társaság vezetése azonban ellenállt a rohamnak.

Ezt követően kezdte el a tárgyalásokat decemberben Lebegyev a laptulajdonos Daily Mail & General Trust (DMGT) elnökével, Lord Ro¬ther¬mere-rel, ám a jelek szerint az üzletet neki sem sikerült nyélbe ütnie, annak ellenére, hogy az Evening Standard – más brit lapokhoz hasonlóan – egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzd, ugyanis nemcsak példányszáma csökkent, de a hirdetők egy része is elpártolt. A DMGT több elnökségi tagja támogatta az eladást, de Rothermere személyesen vétózta meg az üzletet. Döntése hátterében állítólag felesége áll, akinek ez a kedvenc lapja.

Szakértők szerint csupán idő kérdése, hogy mikor törik meg a válsággal küzdő brit laptulajdonosok ellenállása, hiszen a médiapiaci helyzet további romlása várható. Ezért 2009-ben – miközben a nagy sajtóbirodalmak is meginognak, s keresik a túlélés lehetőségeit – a brit és amerikai lappiacon újabb tőkeerős oligarchák (orosz, dél-amerikai, arab, ázsiai befektetők) jelennek majd meg, akik leválthatják azokat a családokat, amelyek az előző évtizedekben irányították ezeket a birodalmakat.

Arab konkurencia

Az új évben az oroszoknak feltehetőleg komoly konkurenciája akad, hiszen már az arab befektetők is komolyan érdeklődnek a nyugati piac iránt. A 2008-as olajárrobbanással ugyanis óriási extraprofitot nyertek, s ez arra ösztönzi őket, hogy az eddigieknél látványosabban fektessék be a pénzüket. Az elmúlt évek beruházásai főként gazdasági-pénzügyi hatalmuk megerősítését szolgálták, a küzdelem legújabb terepe azonban a különböző rangos és látványos sport- és médiaesemények rendezése lehet. Katar után 2009-ben Abu-Dzabiban is rendeznek Forma–1-es futamot, Dubaiban pedig már egy 2016-os olimpiai pályázatról beszélnek, s komolyan foglalkoznak a téli olimpia megrendezésének lehetőségével is.

Az Egyesült Arab Emírségek azonban nemcsak sport-, hanem médiaparadicsommá is szeretne válni. Abu-Dzabit a szórakoztatóipar új központjává fejlesztenék, s az Abu Dhabi Media Group máris egymilliárd dollárt invesztált a filmes üzletágba (Disney, Warner). Egyúttal a média számára is igyekeznek kedvező feltételeket teremteni. Dubaiban már évek óta működik az adómentesség miatt vonzó Media City, ahol a Reuters, a BBC vagy a CNN is bérel irodákat, stúdiókat. Az Abu Dhabi Media Zone viszont csak nemrég kezdte el működését, ám már itt is megtelepedett a CNN, a BBC, a Thomson Reuters, a Financial Times, a könyvkiadók közül pedig a HarperCollins és a Random House.

Az arab befektetői csoportok közül Abu-Dzabi gazdasági ügyekkel foglalkozó alapítványa, az Abu Dhabi United Group Invest-ment and Development a legagresszívebb, nem utolsósorban az „arab Abramovicsnak”, az orosz oligarchánál tízszer gazdagabb Szulejmán al-Fahimnak köszönhetően, aki nemcsak hazájában, hanem Angliában is nagyot akar alkotni. Ő is a labdarúgással kezdte: megvásárolta a Manchester Cityt, a Chelsea elől elszipkázta Robinhót, s az idén szeretné leigazolni Messit, Kakát, Cristiano Ronaldót, Torrest, Fabregast, hogy a világ legjobb csapatát hozza létre. Az Egyesült Államokban 2009-ben a média területén akar új piacokat keresni. „Buldózer vagyok. Mindent eltakarítok az útból” – nyilatkozta, s nem al-Fahim az egyetlen, aki így gondolkodik. Az idén feltehetőleg további arab, orosz és távol-keleti befektetők is megindulnak nyugatra, s ahogy a bankoknak és ipari vállalatoknak mentőövet nyújtottak, hasonlóképpen olcsón akarnak majd részesedéshez jutni a sportklubokban, médiavállalatokban, szórakoztatóipari cégekben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik