Egy fotós az iWiW-en keres meg lányokat azzal, hogy legyenek modellek, ő szívesen elkészíti nekik az induló albumukat. Az ajánlat hízelgő, legalábbis azok számára, akikben nem kelt gyanút, hogy egy internetes fénykép alapján nehéz megítélni, alkalmas-e modellnek az illető. Csalódniuk kell ugyanis azoknak, akik abban reménykednek, hogy valóban egy internetes közösségi oldalon fogják őket felfedezni.
A piac amúgy is hemzseg a szolgáltatásaikat kínáló modellügynökségektől, amelyeknek egyáltalán nem kell lasszóval fogniuk a jelölteket, bőven válogathatnak a besétáló jelentkezőkből.
Fotó: RedDotCorbis
A hazai modellszakma azonban csak látszólag pezseg, az ügynökségeket nem halmozzák el megrendeléssel. A hamis kép kialakulásáért részben a jelentkezők naivitását kihasználó ügynökségek, részben a média a felelős: olyan „topmodellek” nyilatkoznak fényes karrierjükről magazinműsorokban és a bulvársajtóban, akikről külföldön sosem hallottak, és a hazai divatszakma is inkább a sajtóból ismeri őket, nem pedig a kifutókról.
Leeresztett lufi
Mintha minden körülmény összeesküdött volna ellenük, a nagy hazai modellügynökségek folyamatosan csökkenő forgalomról panaszkodnak. Évek óta tartja magát az a nézet, hogy Magyarországon csak gyakorlatot szereznie érdemes egy modellnek, pénzt a választott pálya akkor kezd hozni igazán a konyhára, ha külföldön dolgozik. Onnan kapja majd a jól fizető megrendeléseket, amelyekből az ügynökség is leveheti a maga 20–30 százaléknyi közvetítői díját.
„Külföldön sem terem azonban olyan könnyen babér a magyar modellek számára” – húzza alá Gáspár Bernadett, a kifejezetten külföldi piacra szakosodott, New York-i, londoni, párizsi és tokiói ügynökségekkel kapcsolatot tartó Image Model Management vezetője. Néha kifejezetten úgy érzi, itthon mintha eszkimóknak próbálna fürdőruhát eladni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a külföldi karrierlehetőség kezd végképp leáldozni a modellek számára, jóval nagyobb konkurenciával kell azonban megküzdeniük, mint korábban. Már nemcsak a közép-európai, orosz és balti, hanem a közel-keleti és ázsiai modellek is egyre nagyobb számban érhetőek el a divatfővárosok ügynökségei számára.
KI A MODELL?
Különböző szintjei vannak a modellkedésnek. Aki
magazinfotókon szerepel, teljesen ismeretlen, kezdő is lehet, és
előfordulhat, hogy nem is jut tovább. Jól keresni ezzel nem, csak a
reklám- vagy divatfotózással lehet. A reklámokba inkább a szabályos
arcú lányokat viszik, a divatbemutatókra pedig néha szépnek nem is
mondható, nagyon karakteres arcú lányok a keresettebbek. Az utóbbi két
munkalehetőség ezért ritkán jön össze egyszerre egy modellnek, de azért
előfordul.
Eljárt az idő
A kínálat bővülésével pedig a modellpálya is átalakult. Rövidebb idő áll rendelkezésre egy karrier kiteljesítéséhez, mint korábban, mert a divatcégek, és így az ügynökségek is, folyamatosan az új és ismeretlen arcokat keresik. A nagy hirdetők inkább kész sztárokkal szeretnek dolgozni, és mivel a modellek közül ma már nincs lehetősége kinőni egy újabb Claudia Schiffernek vagy Cindy Crawfordnak, inkább a mozi, a popzene vagy a futball világából kérnek fel jól ismert arcokat a szereplésre.
„Tíz évvel ezelőtt élte igazán virágkorát a szakma” – meséli Kajdi Csaba, a Visage Management vezetője. Akkor még nem csak a külföldi lehetőségek, de a magyar piac is kedvezett az ügynökségeknek, egymást érték a divatbemutató- és reklámfelkérések, és mivel sokkal kevesebb modell volt a piacon, sokkal jobban megfizették őket.
Színészek előnyben
Könnyen megérthető, miért estek ki a modellügynökségek egyik legfőbb kenyéradójuk, a reklámszakma kegyeiből. A tíz évvel ezelőtti időszakban sokszereplős, a cég egészét népszerűsítő imázs reklámokat forgattak nálunk a nagyvállalatok, szép képekkel, vonzó emberekkel.
Ma már inkább a termékekre és szolgáltatásokra helyezik a hangsúlyt, ráadásul divatba jöttek a sorozatszerű történetek. „Ezért a produkciós házak inkább a színészeket és statisztákat közvetítő casting ügynökségektől kérnek szereplőket” – meséli Baróti Éva, az Ogilvy reklámügynökség televíziós producere.
Gáspár Bernadett: közel-keleti és ázsiai modellek is egyre nagyobb számban érhetők el a divatfővárosok ügynökségei számára.
Fotó: Hartyányi Norbert
Külön szerencsétlenség a modellszakma számára, hogy a lendületes kezdet ellenére nem lett Budapestből Kelet-Európa divatfővárosa. Anda Emi, a kilenc éve leginkább külföldi megrendelésekre dolgozó divattervező szerint egy évtizeddel ezelőtt hiába lett divat a divatbemutató, valódi szerepét nem töltötte be. Nem hozta össze a tervezőket a professzionális – üzlettel rendelkező – megrendelőkkel.
Látványos, szórakoztató jellege miatt annyira népszerűvé vált, hogy egy ideig boldog-boldogtalan bemutatót rendezett, ezek azonban szakmailag értékelhetetlen showműsorok voltak. Ma már nem rendeznek olyan több millió forintos bemutatókat, amelyekből egy fillér sem térül meg megrendelések formájában.
—-Sokan a kicsikre utaznak—-
Hogy miként él meg egy ilyen piacon több száz ügynökség? Egy részük a szakma elitjének számító divatmodellek helyett a kisebb megbízásokra pályázik, hosztesz és statiszta munkákat is vállalva. Sokan viszont a modellkarrierre vágyó lányokat – és ritkább esetben fiúkat – kihasználva próbálnak boldogulni (keretes írás).
A modellszakma karrierlehetőségnek nem utolsó, ha valaki bejut valamelyik komoly ügynökséghez. „Olyan életet élhetek, amilyenről a legtöbben nem is álmodnak” – lelkendezik a Gigi művésznéven dolgozó modell, akinek 22 évesen külföldi megbízásai vannak. A rengeteg utazás, a hétköznapi ember számára elérhetetlen tapasztalatok kárpótolják a gyakran tíz-tizenhat órán át tartó fotózásokért.
„Jókor kell jó helyen lenni, a megfelelő megjelenéssel” – összegzi Gáspár Bernadett, hogy a szerencsén is múlik, valakinek a vonásai megragadnak-e egy külföldi brókert (ügynököt), vagy nem. Ha igen, akkor a modell fellépett az első lépcsőfokra, kijut valamely külföldi nagyváros ügynökségéhez, ahol először apró-cseprő munkákkal tud bizonyítani.
Ingyen magazinfotók
A lényeg, hogy a modell jelen legyen, azaz lássák magazinokban, hiszen így van esélye arra, hogy felfedezzék, és lecsapjon rá egy divatház vagy kozmetikai cég. Közben lehet gyűjteni a portfóliót, amelyben nem csak a képek minősége beszél egy modell értékéről, hanem a magazin címe is.
Éppen ezért a nagyobbak nem is nagyon fizetnek a fotókért, és a kisebbek sem sokat. Egy Vogue-címlapért pedig sok modell maga fizetne, ha lehetne, mert aki ott megjelenik, az gyakorlatilag befutott.
Akit nem fedeznek fel egy év alatt, az hazajön, és legközelebb egy másik városban próbálkozik. A legtöbb modell karrierje ezen a szinten áll meg, ahhoz újabb adag szerencse és tehetség kell, hogy továbbléphessen a divat- vagy éppen a reklámvilág felé, ahol már tényleg jól lehet keresni, bár még mindig nem mesebeli vagyonokat. Ez az a pont, ameddig az ügynökségek mindenképpen el akarják juttatni menedzseltjeiket, hiszen innen már megtérül őket foglalkoztatni, és a növekvő népszerűség egyre több pénzt hoz számukra.
Kajdi Csaba: nincs mit oktatni tanfolyamokon. Fotó: Hartyányi Norbert
Akár az életstílus, akár a hírnév vonzotta őket a pályára, a modelleknek ennél is tovább kell látniuk, hiszen gyorsan elszalad az a néhány év, amíg helyük van a szakmában, márpedig ők fotósokkal és divatbemutatókon töltötték azt az időt, amit mások az iskolában és első munkahelyükön. Gigi szerint munkája kiváló tapasztalatokat biztosít számára, három nyelven tanult meg utazásai során, és kapcsolatait is szorgosan építi a szakma képviselőivel.
A munka mellett gazdasági főiskolán tanul, de ő is azt látja, hogy sok lány ezt nem vállalja, és már a gimnáziumot sem fejezi be. Szerinte a tudatos lányok ki is használhatják a tapasztalataikat a későbbi elhelyezkedés során, példaként említi azokat, akik divatújságíróként, vagy ékszer-, divat-, esetleg kozmetikai cég marketingeseként találtak munkát külföldön.
VADHAJTÁSOK
1. A naiv fiatalok
felültetésének legegyszerűbb módja, hogy regisztrációs díjat kérnek
tőlük azért, hogy a cégnél betegyék képeiket az adatbázisukba, amelyet
aztán vagy lát potenciális ügyfél, vagy nem. A díj mértéke változó, de
akár több tízezer forint is lehet.
2. Nem kisebb szélhámosság a szakmában
csak portfólió gyárakként emlegetett cégek gyakorlata: utóbbiak szép
szóval, ígérgetéssel minden hozzájuk betévedt jelentkezőről
fotósorozatot akarnak csinálni, igen borsos, időnként többszázezer
forintot meghaladó árért. Ezért cserébe gyakran egy paksaméta
értékelhetetlen képet kap a befizető, persze munkalehetőség nélkül.
3. Portfólióra
valóban szükségük van a modelleknek, és legtöbbször nekik is kell
állniuk a költségeket, de a realitás talaján maradva, ez akkor sem
haladhatja meg a százezer forintot, ha egy profi stylist, sminkes és
fotós foglalkozik a jelölttel. Komoly ügynökségnél egyébként is csak
akkor kerül fotózásra a sor, ha valakit beválogatnak a menedzseltjeik
közé.
4. Garantált pénzkidobás viszont a modelltanfolyam, amelyeknek
szintén se szeri, se száma a piacon. „Ez a szakma külső tulajdonságokon
alapul, nincs mit oktatni tanfolyamokon. Amit tudni kell, azt a munkák
során meg lehet tanulni” – mondja Kajdi Csaba, a Visage Management
vezetője, hozzátéve, hogy ezek a nyereségvágyból indított tanfolyamok
nagyon rosszat tesznek a szakma hitelének. Emiatt nincs nálunk túl nagy
presztízse a szakmának, ellentétben például Csehországgal vagy
Oroszországgal.
